Jól tudom, ellentmondás leledzik a címben, de hamarosan ti is megértitek, mire utal, miért bátorkodtam ezt adni ennek az írásomnak! Többször próbáltam - elsősorban magamnak - megfogalmazni, mit is jelent a mai szlengben, illetve a köznyelvben az amatőr és a profi? Van ugye az amatőr szónak egy lekicsinyítő, majdhogynem pejoratív jelentése, ilyen értelemben használják többet. mintegy lenézve a tudását annak, akire ráakasztják. Van a profi szó, ami viszont az „amatőrség” ellenkezőjéről próbálja a hallgatót meggyőzni, miszerint a titulus viselője mindenhez kimagaslóan ért, kitartó és képtelen hibázni. Nos, a most elmúlt hétvégén az 50 órás Flúgos Futam, bojlis amatőr vándorkupán átértékelődött - legalábbis számomra - mindkét kifejezés… E verseny a beszámolóját olvashatjátok most!
Kezdem a körülményekkel, mert ezek sorsdöntőek a későbbiek megértésében! Szeptember végén, október elején ragyogott a Nap, forró hullámokban küldte létezésének jeleit a Földre, mintegy dacolva a naptárral, amely már régen szeretett volna felfrissülni egy kis hűvös, őszi esőtől, széltől, lehűléstől. Csütörtökön, mikor megérkeztünk Dunapataj-Szelidre, hogy kijelöljük a pályát, sőt pénteken, a hajnali megnyitón is még általános viselet volt a rövidnadrág, póló, hiszen kellemes, nyárutóra emlékeztető időjárás fogadott bennünket. Ám milyen a szerencsénk? A tavalyi csépai eső és sártenger hátborzongató emlékképei ismét felrémlettek, mikor pénteken kora délelőtt, a verseny kezdetekor felhők fedték el az eget, és egyre hevesebben támadt felénk a hűvös, északi szél. Nem is lett volna nagy baj, ha azon a szinten megállapodott volna, de délre már viharossá és szinte elviselhetetlenné vált minden, amit az égiek produkáltak felettünk! Ráadásul alaposan, mintegy 10-15 fokkal lehűlt a levegő, ennek a hatása emberre, állatra, növényre, környezetre, mindenre kártékony volt.
A pálya kialakítása nem okozott különleges fejtörést, és fizikailag sem viselt meg minket, hiszen nagyon szépen rendezett vízpartot kaptunk alapanyagul, a nagy része ráadásul strand, amin csak a mérőszalag továbbhúzása és a letűzők lekalapálása volt a teendőnk. Segítségünkre voltak az időközben a helyszínre érkező paksi ATOMIC Carp Team tagjai. Köszönjük, fiúk!
A pavilon felállítása nem volt problémamentes, mert a rengeteg felszerelés között nem került a helyszínre az a kétmaroknyi műanyag illesztő elem, amik nélkül nem lehetett felállítani… így ezekért este haza kellett kocsikáznom, amiről inkább nem beszélnék, mert még a végén meggyanúsít valaki gyorshajtással!
Este - miután már sátor, pavilon állt - szortíroztuk a rengeteg szponzori felajánlást. Komolyan mondom, nincs megfelelő szó arra a horgászcucc mennyiségre, amit a sok magyar gyártó, forgalmazó önzetlenül ajánlott fel versenyzőinknek. Nem hiszem, hogy egy egyszerű köszönöm kifejezhetné azt, amit el szeretnék mondani nekik! Mindenesetre köszönjük nekik! Versenyzőink figyelmét azért felhívtam arra, hogy ha tehetik, köszönjék meg ők is a felajánlásokat, mintegy visszaigazolva, hogy eljutott hozzájuk! Nem terhelem a címlapot más gyártók és forgalmazók adataival - még ha nem is közvetlenül konkurensei ennek az oldalnak - inkább mellékletben, a linkre kattintva tekinthetitek meg, már akit érdekel!
Hajnali 6-ra írtuk ki a sorsolást, szerencsére mindenki oda is ért, legalábbis minden csapatot képviselt legalább egy tag, de a legtöbbet mind a kettő és a kísérők, segítők is. Nem mellesleg velünk, szervezőkkel együtt 80-an voltunk ebben a hol napos, hol esős, hol szeles, hideg hétvégén a Szelidi-tó partján. A sorsolás a szponzori ajándékos dobozokba tett sorszámos cédulával történt, a pálya 30 helyére a szerencse alapján juthatott el minden csapat. Megjegyzem, a versenyt minimum 15, maximum 30 csapatra írtuk ki, ami már régen, a verseny kezdete előtt két héttel megtelt, sőt volt tartalék is, ami jól is jött, mert egy csapat végül lemaradt, egy lemondta. Szóval teltházas volt a rendezvény, aminek őszintén örültem és büszke voltam magunkra, mert érzésem szerint valamit jól csináltunk!
A futam reggel 9-kor dudaszó nélkül kezdődött, legalábbis a dudálási próbám nem ért el a végekre… induljon hát az 50 óra Flúgos Futam! Repültek a rakéták, repültek a spombok (némelyik véglegesen maradt is), katapultgumik feszültek, dobócsövek lendültek, szálltak az ólmok a magokkal, a golyókkal, öröm volt nézni, hogy mindenkinek egy volt a célja: nagy halat és sokat akartak fogni!
A szabályokat az utolsó héten módosítottuk, megjegyzem, erős külső nyomásra, miszerint engedélyeztük a magok használatát csalizásra. Elfogadtam azt az érvet, hogy a közelgő és közben odaérkező erős front, valamint a pálya adottságai miatt csak bojlival nem lesz elegendő hala a mezőnynek. Jól döntöttem… így azonban ez megint nem lehetett álmaim bojlis versenye, hiszen abba a magok nem férnek bele! Inkább pontyfogó, sőt inkább amurfogó verseny lett a végére.
No de hagyjuk a száraz tényeket, jöjjön pár élmény, ami feldobta a társaságot abban a zord időben is!
Meglepő volt, hogy a pálya közepe - ami egyáltalán nem volt előre kiszámítható - adta az első halat. A paksi fiúk fogták 11 óra 45 perckor a kis amurt. Mindenki, még a helyiek is a szélső szektorokat várták nyerőnek, amik végül alig akartak beindulni! A verseny egészére egyébként ez a megmagyarázhatatlanság volt jellemző. Nem találtunk arra megfelelő magyarázatot, hogy a strandi rész három, egymástól messzebb eső részén miért pont azok a helyek adták a halakat. Arról már nem is beszélve, hogy a 25-ösön a szarvasi Laser Carpos srácok csak pontyokat fogtak, 7 darabot, a 19-esen a paksi Atomic Carposok két amurt, két pontyot, míg a 11-esen a Baracska Carp Team 13 db amurt és 3 db pontyot terelt a mérlegelő szákba.
Az első ebédet már több hal visszaengedése után ejthettük meg. A szélső szektoroknak személyesen vittük ki a babgulyást és azt a pár palacsintát, amiért külön elismerésem a sütögetőjének, nem lehetett kis munka!
A délután és az este mozgalmas volt számunkra: meneteltünk, mint egy hadsereg, állandóan mérlegelni! Be is vezettük, hogy csak az amuroknál és csak a nagytestű halaknál szólnak külön, egyébként zsákba tegyék és majd egyszerre, reggel mérlegelünk! Ebből lett is egy kis félreértés és utólag már mókás szituáció. A Sanyi és Endre Team végig mókás oldalukról győztek meg mindenkit, ám igazán akkor kerekedett ki a szemem, amikor reggel azzal hívtak fel, hogy hajnalban fogtak egy amurt, lemérték, lefotózták és vissza is engedték. A kérdésük mindössze annyi volt, hogy a szomszédokkal is kellett volna hitelesíttetni, vagy így is elfogadható? Nos, nem elsőre értették meg, hogy csak az a hal számít, amit mi mérünk, mi dokumentálunk, fotózunk és a szomszéd hitelesít… szóval, ők most így jártak! Mindenesetre jókat derültünk utána, akárhányszor eszünkbe jutott az eset!
A szombat elég zűrös volt, az időjárás már-már elviselhetetlenné tette a létet. Viharos széllel, esővel, néha pedig napsütéses szélviharral tette lehetetlenné a szomszédolást a csapatok között. Délben jólesett a csirkecomb a rizzsel, amit ismét forrón kaptunk, és amiért köszönet ismét Klárikáéknak, a szakácsainknak jár!
A halak pedig csak csipegettek, nem sok, nem sok helyen, a szokásos hármon, meg néha itt-ott szabadították meg némelyik csapatot a betlizéstől.
A 12-es helyen horgászó Halbiológusok kitartó próbálkozásának meglett az eredménye, délután Jávorka Dani a verseny legnagyobb halát csalta horogra. Egy nagyon szép, kereken 8 kilós amur volt az. Ezenfelül még egy amurt sikerült elejteniük, ami végül is a dobogóra segítette őket.
Estére kiadós eső érkezett, aminek senki sem örült, és ezzel még nagyon finom voltam! Az éjszakai amuroknak örültünk ugyan, de abban az időben nem volt egy örömmámor elsétálni, hogy lemérjük őket.
A vasárnap reggel viszonylagos szélcsenddel fogadta az ébredezőket, szinte el sem hittük, hogy létezik ilyen is! Mondjuk, nem is tartott sokáig, de legalább már nem esett és nem fújt annyira eszetlenül. Hajnalban szerencsére újabb csapatok jelentkeztek be a fogásaikkal, így végül 13 csapatnak sikerült értékelhető halat fogni, ha nem is nagyokat, de itt ez nem számított! Végül, a verseny végére 50 darab hal, ebből 28 darab amur és 22 darab ponty került mérlegelésre. Horogra akadt még két csuka, két süllő és pár törpeharcsa. Az értékelhető összfogás 130,66 kg lett, ami nem sok, de ismételten kihangsúlyozom, ebben az időben ez is csodaszámba ment!
Reggel felvidított bennünket a nevéhez nem hű (egy törpét és négy egeret fogó) Terített Betli Team tagjaként Kefete barátom. Bátran mondhatom - remélem, nem haragszik meg rám, amiért közkinccsé teszem -, feldobta a napunkat egy rohangálós jelenetével. Olyat már többször láthattunk az életben, hogy valaki szalad a vécére, talán ez általános is, mert ha menni kell, hát menni kell. Ám ő egy újítással a vécéről rohanva közelített felénk, keresztül gázolt a virágoskerten, repkedett az íriszlevél, a sár a bakancsa talpáról, amint némán, olimpikonokat megszégyenítő tempóban közelített a horgászhelyükre. Nem értettük… egészen addig, amíg be nem vágott az egyik botjukkal! Kiderült, hogy a jelzőit elnémította, csak a rádiós jelzője működött hallhatóan, ami pedig a zsebében volt vécére menet… a többit ugye, kitaláljátok magatoktól is?! Nos, hal nem lett belőle, de hatalmas röhögés igen, azóta is! Kell az ilyen is, főleg abban a kegyetlen időben!
Közben a csapatok némelyike végső hajrába kezdett a győzelemért. A Baracska Team az utolsó percekig szedte az amurokat, az utolsó mérlegelésükkor négy darab volt zsákjaikban. Ezekkel már teljesen bebiztosították maguknak a győzelmet.
Mielőtt az eredményeket, az eredményhirdetést leírnám, egy apró, de nem jelentéktelen dologról tennék említést. Történt ugyanis, hogy az egyik csapat - a nevét nem írom le, nincs különösebb jelentősége - még szombaton délután feladta, és mint később kiderült, összepakoltak és hazamentek. Nem lett volna ebből semmi, hiszen voltak többen is, akik különböző programra hivatkozva hamarabb hagyták el a pályát, de ők mind jelezték felénk és a minimális tiszteletet megadták a fáradozásainkért cserébe, de legalábbis elköszöntek! Ők viszont nem… a magam részéről nem tartom az eljárást etikusnak!
De beszéljünk most már csak a szépről, a jóról, a becsülendőről!
A beszámoló elején említettem, hogy átértékelődött bennem a profi és az amatőr kifejezés. Igen, kedves barátaim, akik ott küzdöttek az elejétől a végéig, ők voltak igazán a profik az amatőrök között! Ráadásul voltak, akiknek hal sem jutott a horgára, így tetézve az unalmat a kemény időben! 50 órát végigülni a reménnyel és a hideggel, az kérem nem semmi teljesítmény! Minden elismerésem az övéké és megkövetem őket, hogy ilyen körülmények közé kellett keveredniük! Igaz, időjárásban és halban sosem ígérek semmi jót, talán rosszat sem, de látva a küzdelmeket ismételten mondom, komoly, profi teljesítmény volt ez minden ott maradótól! Arról már nem is beszélve, hogy többeket kísértek el barátnők, kedvesek, hitvesek, sőt volt, aki kisgyermeket is hozott, ha csak pár órára is, de nekik még nagyobb elismerésem ezért a kitartásért!
Köszönöm nektek!
Vasárnap 11-kor lefújtuk a versengést, a maradékokat lemérlegeltük és vártuk az összepakolással végző csapatokat az eredményhirdetésre, majd az azt követő finom és főleg forró ebéddel. Az eredményeket az innen letölthető táblázatban megtekinthetitek, itt csak a dobogós csapatokat, azok tagjainak nevét szerepeltetem.
A harmadik helyezett nagy izgalmakat követően a Halbiológus Team lett. Jávorka Dániel 1 db amurjával - amely egyúttal a legnagyobb halért járó kupát is vitte a maga 8 kilós súlyával - és Szente Krisztián szintén 1 db amurjával érték el a dobogó alsó fokát. Díjuk egy-egy kupa, plusz - természetesen - a legnagyobb halért is egy kupa, ráadásként pedig a harmadik helyezésért egy kb. 40 ezer forintot érő csomagot, a legnagyobb halért pedig egy kb. 25 ezer forintot érő csomagot kaptak.
Második helyezett a Laser Carp Team lett, tagjai Hegedűs Imre 3 db ponttyal és Gombár Zoltán 4 db ponttyal, melyek súlya 2,91 kg és 7,41 kg között mozgott. Díjként egy-egy kupát kaptak, ráadásként pedig egy kb. 60 ezer forintot érő csomagot, melyben - többek között - a Gigant Baits által tesztelésre felajánlott komplett bojli-dip család volt.
Első helyezett lett a Baracska Carp Team, Heim Attila 9 db fogott hallal (ebből 8 db amur, 1 db ponty) és társa, Horváth Ferenc 8 db fogott hallal (ebből 6 db amur, 2 db ponty). Díjuk egy-egy kupa, a vándorkupa és egy kb. 80 ezer forintot érő csomag, melyben szintén a Gigant Baits által tesztelésre felajánlott komplett bojlis-dipes csomag is volt!
Különdíjat kapott még a Keszi Carp Team (Burger Viktor, Pásztor András és Szentgyörgyi Gábor), mert ők mindvégig hősiesen kitartottak a bojlis vonal mellett, csak ezzel a csalival próbálkoztak. Sajnos eredmény nem koronázta igyekezetüket, de értékeltük a kitartásukat ezen a téren is! Díjuk egy kb. 10 ezer forintos ajándékcsomag volt.
Különdíjat adományoztunk még a legmókásabb csapatnak, a Sanyi és Endre Teamnek, akik az amurjukat hivatalos mérlegelés és hitelesítés előtt visszaengedték. Díjuk: ami maradt a szponzorációkból…
Gratulálunk nekik!
Az eredményhirdetést finom ebéd követte, majd jóllakottan és fáradtan, de szinte pillanatok alatt szétszéledt mindenki a szélrózsa minden irányába, hogy otthonába térjen és végre az otthon melegében, száraz szélcsendjében kicsit megpihenjen, majd a jövő évi, ezúttal tavasszal megrendezésre kerülő IV. Flúgos Futamra tervezgessen. Sokan kérték, hogy már most véssük fel nevüket a jövő évi listára, amit mi meg is ígértünk!
Köszönjük, profi-amatőr lányok és fiúk, a kitartást és a bizalmat - várunk benneteket jövőre is!
Írta: Jeszy
Fotók: Jeszy Andi (Photoshop), Jeszy, Gerzsei Zoltán
Tábázat: Keresnyei Imre (Kbaloo)
