Második napja gyötrődök, mit is írjak az elmúlt versenyről, egyáltalán írjak-e valamit? Külső szemlélő esetleg egy átlagos versenyt láthat, nem sok hallal, nem kiemelkedő eredményekkel, mégis… a kitartás, mely a verseny résztvevőit jellemzi és a támogatók nagylelkűsége tagadhatatlanul megérdemli, hogy pár szót ejtsünk rólu(n)k. Íme, hát az idei Flúgos beszámolója.
Lendüljünk neki egy térbeli és időbeli utazásnak a közelmúltba! Tartsatok velem egy képzeletbeli sétára a tiszakécskei II-es holtágra az október végi hosszúhétvégére!
Az előzmények: már 7. éve, évente egy alkalommal, akkor is 3 napon át tombol az őrület a flúgosodásra hajlamos bojlis érdeklődésű és versengeni is hajlandóak között. Bejártunk már több híres és egykor híres volt víztározót, tavat, holtágat. Fogtak a versenyzők rengeteg szép és pár kapitális halat, születtek legendák, rengeteg anekdota, történet, amik örökre megmaradnak sokak emlékezetében. Születtek barátságok, sőt, születtek horgászpalánták a szerelmes versenyzők közös élete során, de ugyanúgy múltak is el életek, melyek szomorúságot okozott sokak lelkében. Az idei is egy szomorú apropó kapcsán lett „Bán Pityu emlékfutam”, ugyanis horgászbarátunk sajnos elhagyott bennünket és mostanság már a túlvilági horgászvizek halait üldözi.
Szokás szerint már a verseny előtti hónapokban jönnek az érdeklődő, sőt néhány rögtön jelentkezési szándékkal megíródott levelek. Az idén is - még a kiírást megelőzően - közel 15 csapat jelezte indulási szándékát. Mondhatnám, hogy egyfajta elégedettséggel tölti el a verseny kiíróját egy ilyen mérvű érdeklődés, ami igaz is, de mivel minden csak akkor biztos, ha már elmúlt, így igyekeztem nem elbízni magam túlságosan!
A résztvevők: a kiírás megjelenését követően továbbra is élénk volt az érdeklődés, s bár nem minden érdeklődő jutott el a jelentkezésig, hamarosan 24 csapatnévtől duzzadt kövérre a lista. Úgy lett ennyi, hogy két csapat - ráadásul az egyik a címvédő - előre jelezte, hogy külföldi munkájuk miatt az idei dátum nekik sajnos nem megfelelő, egy - évek óta rendszeres résztvevő - csapat tagjai jelezték, hogy bár szívesen járnak a versenysorozatra, de fázósak is és az október végi hideget nem vállalják be. A 24 csapatból is egyik csapat egyik tagja a migráns válság miatt szabadságstopot kapott, így vissza kellett lépniük, majd egy másik jelentkező is munka miatt visszalépett, így alakult ki a végleges 22 csapatos mezőny. Akik mind meg is jelentek a helyszínen…
A helyszín: minden évben igyekszünk olyan helyszíneket kiválasztani, ahol valamikor sokan (meg persze manapság is) szívesen horgásztak, horgásznak, van is még benne sporthal és nem magántó, hanem állami víz, ahol meg kell küzdeni egy-két jobb halért. Az idénre a tiszakécskei II. holtágat találtuk az elvárásainknak megfelelőnek, alkalmasnak, melyen pár éve már a Fishing & Hunting is szervezett bojlis versenyt (egészen pontosan pontyfogót, így mi is inkább a pontyfogó jelleget erőltettük, mint az ortodox bojlist), nem is sikertelenül.
A holtágat üzemeltető horgász egyesülettel gyorsan sikerült közös nevezőre jutni, köszönhetően Stinner Ferencnek és Verebélyi Tibornak, mindenben sikerült mindenkit megnyugtatóan megegyeznünk, így nem maradt más hátra, mint várni a jelentkezőket és az időpontot.
Időpont: igyekszünk minden évben más-más időpontot választani, hogy különféle időjárási körülmények között és minden évszakban kipróbálhassák magukat az indulók. Idén kora tavaszit szerettük volna, de a holtág egész nyárig fel volt duzzasztva a fentebbi holtágak kotrása miatt, így a magas vízállás eltolta egészen az őszi hosszú hétvégéig, október 22-25-ig a verseny időpontját.
Körülmények: lévén őszi időpont, a verseny előtti hetekben nonstop ömlött az eső, majd szerencsére ez a verseny közeli időpontban megszűnt, ám az idő eléggé változékonnyá vált hőmérsékletileg, így a mínuszoktól a közel húsz Celsius-fokig volt minden. A ködről már nem is beszélve. De ez az időszak a nagy pontyok igazi tartalékgyűjtési időszaka, ez nagy reményeket keltett mindenkiben, érdemes lesz szenvedni a zord és mondhatni hektikus körülmények közepette.
A megnyitó: két csapat késett a kiírt időpontról, de elfogadtuk kifogásukat, ami a közelben történt baleset(ek)ről szólt. Mivel csak pár percet késtek, szinte észrevétlen volt a többség számára, mindenki időben regisztrált, két soron sorsolt, rövid tiszteletadással emlékeztünk meg elhunyt futam-névadónkra, majd a résztvevők a támogatók által biztosított kezdőcsomaggal felvértezve igyekeztek elfoglalni a kisorsolt helyükre és felkészülni a 72 órás versengésre. A futam füttyszóra kezdődött, melyet Stinner Feri adott le minden irányba.
A támogatók: már második éve bontjuk három szektorra az adott pályát, mindhárom szektornak egy-egy főszponzort keresünk (természetesen olyan horgászcégeket hívunk meg e célra, aki a bojlis horgászat terén is letette már névjegyét) és minden csapatnak egy-egy induló csomagot és egy-egy díjat igyekszünk - a támogatóknak hála - biztosítani. Az idén az első szektort a Haldorádó Team Kft., a másodikat a Maros Mix Kft.., a harmadikat a Carp Friend Baits támogatta. Ahogy tavaly, úgy az idén is felajánlottuk a főszponzoroknak, hogy egy-egy csapattal részt vehetnek a versenypályán a saját szektorukban, és bár nem számít be az eredményük a közösbe, de horgászhatnak, segíthetnek a szektoruknak és minden jóban benne lehetnek. A horgászkiállítás miatt az idén ez nem jött létre.
A verseny: csütörtökön délután három órától tartott vasárnap délután kettőig (az óraállítás miatt kellett ezt az eltolást alkalmazni) a verseny.
Mivel a holtágon rendszeresen tartanak versenyeket - országos, pontgyűjtő, ranglistásakat is - nem féltünk attól, hogy a halak elriadnak a nagy mozgástól. Igaz, a többségében finomszerelékes versenyen nem spombokkal, rakétákkal, katapultokkal etetnek és nem nagy ólmokkal nehezített szerelékekkel bombáznak. Kíváncsian vártuk a halak reakcióját, egyáltalán lesz-e érdeklődés a bojlik, fűzött csalik iránt egy olyan horgászvízen, ahol a halak szinte még hírből sem hallottak a bojliról. Csodák csodája, első éjszaka jelentkezett egy-két darabosabb hal. A BojliGuru Carp Teamnél Bartalos Gyurcinak szerencsésen összeakadt egy 9,90-es tükrössel. Gyurci telefonon jelezte, hogy egy bő tízessel rendelkezik, ám miután felöltöztem, kibattyogtam hozzájuk, lemértük és tíz dekával kevesebbnek bizonyult, morcosságot színlelve rápirítottam, hogy ezentúl csak a tízpluszosakhoz hívjon ki és próbáljon meg pontosabban saccolni! Szegény Gyurci majdnem zokon vette a színlelt dorgálást, alig tudtam elhitetni vele, hogy csak vicceltem, hiszen nagyon örültem, hogy ilyen szép hal nyitja a versenyt. Nem mellékesen megjegyzem, hogy másnap egy 14,44-es tőpontyhoz alig mertek kihívni, mondván a tegnapinál „talán” kicsit nagyobb halat sikerült fogniuk.
A hangulat: ez vitathatatlanul a kitartás versenye is volt, mert, ahogy az elején is említettem, szinte minden időjárási tünetet meg kellett szenvednünk. Volt, ködös, párás reggel, hajnal, volt fagyos éjszaka, volt erős, szinte viharos szél, ráadásul minden irányból, és volt ragyogó napsütés közel húsz fokos „hőséggel”.
A hangulatra azonban nem nyomta rá bélyegét a szélsőséges időjárás sem. Minden este - mondhatni spontán - kialakult egy-egy „könyvtár”, ahova érdemes volt benézni és egy-két kötetet kiolvasni, vagy legalábbis a történeteket élőszóban meghallgatni. Első este a Jägermeister Teamnél, második, este az Aero Carp Teamnél, Gáncs Krisztián vezénylésével, aki mindjárt főzött is egy finom kaját a betérőknek. Harmadik este pedig Batta Andris, Takaró Zsolt, Takaró Dani, Király Feri kvartett, a Tuti Carp Team látott szinte mindenkit vendégül. De ezek mellett több helyen volt folyamatosan csoportosulás, ahol a jó hangulat jutott nagyobb szerephez, mint a véres versengés szelleme.
A verseny ismét: a második nap csalódás volt mindegyikünk számára, aki elbízta magát az első este eredményein. Reggel még jött egy tíz közeli ponty a Big Carp Teamnél ifj. Elek Ferinek, de ezután csendes lett a pálya. Hiába jöttek a telefonhívások, hogy hány horgászvízen, mennyien nem fognak szintén semmit, ránk nézve ez nem volt túlságosan vigasztaló. Volt persze, ahol jöttek a versenybe nem beszámító halak, 3 kiló alatti pontyok, kárászok, keszegek, így például a Grass-Carpos Filyó Tominak és Bíró Edinának az egyes helyen tíznél is több retúrpontyot kellett hivatalos mérés nélkül visszaterelniük. A pálya felső régióiból még aggasztóbb hírek érkeztek, ott még a retúrok is csak gazdaságos üzemmódban működtek. Közben ott, az alacsonyabb pályarészen még a körülmények is zordabbak voltak, a sár és a locs-pocs is zavarta az ottaniak komfortérzetét. Becsületükre legyen mondva, végig hősiesen állták a sarat! Érdekességképpen leírom, hogy az utolsó óra felébresztett pár versenyzőt, mert néhányuknak akkor jutott eszébe újabb taktikai fogás, amivel sikerült még pár halat megszákolni, és például a Maros szektorban az állást is sikerült megfordítani.
Az ellátmány: a versenyzőket a helyi egyesület lelkes csapata etette mindhárom napon. Első nap olyan sűrű, tartalmas babgulyással lakattak jól, ami már pörköltnek is sűrű lett volna. De milyen jólesett! Második napon friss grillcsirkék combjai között és szárnyaikat szopogatva jutottunk el a jóllakás kellemes érzéséhez. harmadik, befejező napon sertéspörkölt tésztával volt az ebéd, ami újfent nagyon finomra sikerült.
Az egyesületről, a segítőkről: mivel Misó barátunknak halaszthatatlan munkafeladatai voltak, nem tudott jönni segíteni, szükség volt fizikai segítségre, melyet a Tiszakécske és Környéke Sporthorgász Egyesület önkéntesei, halőrei, vezetői és még ki tudja milyen titulusai vállalták fáradhatatlanul. Mindig volt valaki, aki valamit csinált, sokszor többen több mindent. Az általuk kialakított hangulatról csak fennkölten tudok beszélni. Köszönjük nekik!
Az eredményekről: kevés mért hal, több haltalanul végző csapat, de végül 7,04 kg-os átlagsúlyú fogások jellemezték a végeredményeket. A kedv azonban mindenkinél töretlenül jó volt.
Íme, a végeredmények, díjazások:
Haldorádó szektor
- (egyben abszolút első is, tehát vándorkupa-birtokos): BojliGuru Carp Team: Bartalos György, Bartalos Péter
- Big Carp Team: Elek Ferenc, ifj. Elek Ferenc
- Grass-Carp Team: Bíró Edina, Filyó Tamás, Bíró András
Maros Mix szektor
- (egyben abszolút második) FÜTTY: Haibl Zoltán, Zellei Tibor
- Old Carp Team: Macsári József, Macsáriné Csonka Györgyi
- Lógatós Team: Horváth László, Róth Zoltán
Carp Friend Baits szektor
- Tó-Bi Team: Tóth Béla, Bíró Norbert
- Baracska Carp Team: Heim Attila, Kiricsi József
- HAL-KAN Team: Tóth Ferenc, Polányi Imre, Volter Margit
Fentiek egy-egy kupát és a szektortámogatók tárgyjutalmait kapták.
Legnagyobb hal díja: Bartalos Péter (14,44 kg-os tőponty)
Legtöbb hal díja: Filyó Tamás (11 db hal)
Ők kupát, illetve tárgyjutalmat nyertek eredményükkel.
Ezeken túlmenően mindenki kapott valami jutalmat akár a kitartásáért, akár a hangulat kellemessé tételéért. A teljesség igénye nélkül és név nélkül az alábbi díjak kerültek kiosztásra:
Könyvtár díj I.-II.-III. (Legkellemesebb bulicsapat díj)
Kitartó Csapat díjak,
Legkitartóbb és legkedvesebb család díj,
Minden nehézséggel megküzdő, csendesen küzdő csapatok díjai,
Legkitartóbb testvérek díj.
A díjakat a szponzortámogatók és a többi támogató felajánlásaiból kapták a díjazottak. Támogatóink megérdemlik, hogy nevüket írásba foglaljam, ők a következők voltak:
Haldorádó Team, Döme Gábor
Maros Mix, Ambrus Tibor
Carp Friend Baits, Horváth Csaba
Gigant Baits, Polgár Károly
Top Mix, Papp József
SBS Tactical Baits, Kovács Zoltán
Bait Station, Nyáry József
IQ Baits, Bán Zsolt
ABIOTIC Carp Baits, Jávorka Dániel
Fishmaxx, Kislaki Tamás
A díjakat Bán Pityu felesége, Margó adta át személyesen, majd ő is hazavitt egy posztumusz díjat.
A díjkiosztót követően jóízűen elfogyasztottuk az „utolsó vacsorát”, majd mindenki igyekezett még világosban hazatérni. Előtte azonban pár szót ejtettünk a jövőt illetően, miszerint a terveink szerint jövőre Fehérvárcsurgóra vagy Pátkára szeretnénk május közepére vinni a versenysorozat következő futamát.
Végezetül szeretném újfent megköszönni mindenkinek a kitartást, a helyieknek a nyugodt versenyzés feltételeit, a támogatóknak a nagylelkűségüket.
Mert horgászni, versenyezni, jó társaságban, jó helyen jól lenni jó!
Jeszy
