A jubiláris, tizedik, ugyanakkor az első Európa határain kívül megrendezett világversenyen 18.725,33 kg haltömeget és 6257 db pontyot zsákmányoltak a tizenöt részvevő ország pontyfogó válogatottjai. A Dél-Afrikai Köztársaság csapata, kihasználva a hazai pálya előnyét, mindössze három ponttal szerezte meg a csapatvilágbajnoki titulust, egyéniben pedig elfoglalta a dobogó mindhárom fokát!
Október harmadik hetét, a pontyfogó VB kezdetét fokozott érdeklődéssel várták a pontyfogó sport kedvelői, hiszen a sportág történelmében először hagyta el a világverseny Európa határait. A színhely átkerült a messzi déli földtekére, a Dél-Afrikai Köztársaságba, a Bloemhof település közelében, a Vaal folyón kiépített, halban gazdag víztározóra.
A Vaal az Atlanti-óceánba ömlő Orange legnagyobb északi mellékfolyója. 1120 km hosszú, tipikus fennsíki folyó, amely 1829 m tengerszint feletti magasságban ered. Az év nagy részében kis hozamú, de nyáron (februárban) megduzzad, és nagy mennyiségű hordalékot szállít, a neve is innen ered: szürkésbarna. Bloemhof település közelében egy hatalmas (4,5 km hosszú) gáttal szabályozzák a vizét a dél-afrikaiak. Az így kerekített sekély, de igen nagy felületű víztározó teljesen feltöltve 1269 millió köbméter vizet is tartalmazhat, területe ekkor 223 négyzetkilométer. A víztározóból látják el a környéket vízzel, még a tőle 56 km távolságban fekvő Johannesburgot is. Ezen a víztározón zajlott a 10. világbajnokság.
A nagy távolság kételyeknek adott helyet, félő volt, hogy megcsappanhat a részvevő országok száma. Ugyanis a pontyfogóknak, hogy eljussanak Dél-Afrikába, vaskosabb akadályokkal kellett megbirkózniuk, mint korábban. Például a sokkal hosszabb utazással járó tetemes költségekhez szükséges pénz megteremtésével, a versenyen nélkülözhetetlen több száz kilogrammnyi horgász holmi: felszerelés, kellékek, etetőanyag, csali helyszínre juttatásának mikéntjével...
Mégis tizenöt ország - csupán kettővel kevesebb, mint tavaly Belgrádban - jelent meg az október 20-tól 26-ig zajló Pontyfogó VB-n. A házigazdán és a szomszédos Namíbián kívül részt vett még Portugália, Anglia, Bulgária, Románia, Szerbia, Ukrajna, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Oroszország és Ausztria.
A Dél-afrikai Pontyfogó Szövetség a világbajnokság sikerességének érdekében - azon kívül, hogy fokozta a részvevők biztonságára vonatkozó intézkedéseket - 60 kilométernyire a verseny színhelyétől külön kempinget nyitott a vendégek részére, maguknak a versenyzőknek pedig sátrakat, ágyakat és minden más, pontyfogó „otthonba” szükséges eszközt biztosított a vízparton. Mindezt azért tette, hogy a légi utazás áldatlan körülményét, azaz a poggyászsúly-korlátozást áthidalja. Mert ugyebár, a maximális 25 kilogrammos limit nem egy pontyfogó cucc tömegéhez illő mérce. Ugyanezen okból még támogatót is talált, egy dél-afrikai etetőanyag-gyártót. A cég termékeivel ugyan nincs jelen az európai piacon, de hajlandó volt a teljes termékskálájának lajstromát a részvevő országok vezetőségének rendelkezésére bocsátani, hogy azok szabadon kiválasszanak kétszáz kilogrammnyi etetőanyagot, bojlit, aromát, amit a világverseny kezdetének napján kézbesített a kisorsolt horgászhelyeken. De attól sem zárkózott el, hogy az érdekeltek megítélésük szerint nagyobb mennyiséget vásároljanak tőle. Így oldódott meg a csapatok poggyászproblémája, légi útjukon már csak a legszükségesebb kellékeket, a botokat, orsókat, előkéket, apró horgászcikkeket kellett magukkal hozniuk. Az utazást már önállóan, belátásuk szerint szervezték meg az európai csapatok. Szerbia pontyfogó válogatottja például Belgrádból Athénba repült, majd 12 óra várakozás után folytatta útját Johannesburgba. Innen viszont a szervező busszal szállította őket a vendégváró kempingbe.
Afrika, a kihívásokkal teli rejtélyes földrész, mely területének nagy része érintetlen vadon, elbűvölte a pontyfogókat, hiszen sokan közülük először léptek a fekete kontinensre. A versenyt megelőző napokban sokat buszoztak, a házigazda igyekezett megismertetni velük a környék jellegzetességeit, ízelítőt mutatni az egzotikus Dél-Afrika változatos növény- és állatvilágából, közben el is vezette őket a verseny színhelyére.
Majd 23-án elindult a világbajnokság, egy kis szégyenfolttal… Ugyanis a támogató elmulasztotta kézbesíteni a szerbiai csapat etetőanyag- és bojli megrendelését. Ennek ellenére Szerbia válogatottja megkezdte a versenyt. Az orosz válogatott kölcsönzött nekik szektoronként 5-5 kg bojlit, majd valamivel később ezt a példát Dél-Afrika csapata is követte. A szerb csapat nem óvott, a támogató pedig megígérte, hogy az esti órákig kiküszöböli a csorbát.
A kétszeres világbajnok szerb csapat volt versenyzőjének, Szerbia aktuális bajnokának szavait idézem:
„Eléggé abszurdnak tűnt, hogy a pontyfogó sportban versenyzőként saját csali nélkül kelljen a világbajnokságon horgásznunk, és rendelést készíteni egy olyan etetőanyag gyártó termékskálájából, akiről még soha nem hallottunk. Választanunk kellett valamiből, amit még soha sem láttunk, ki sem próbáltunk, és a legkevésbé sem tudtuk, vajon melyik lehet közülük az, ami működik. Tizennegyedikként fejeztük be az első világbajnoksági versenynapot, és ez idő alatt rádöbbentünk, hogy míg az európai csapatok közül senki sem rendelt 200-300 kilogrammnál több etetőanyagot, a horgászvíz jó ismerői másfél-két tonnával startoltak. Így például a szektoromban a jobb oldali szomszéd, Namíbia csapata az első napon az est leszálltáig féltonnányi tört bojlival, magvakkal dúsított öklömnyi nagyságú etetőanyagot lapátolt be a horgászhelye elé!”
Dél-Afrika csapata már a kezdetben átvette a vezetést. Nyomukba szegődött Anglia és Namíbia, akik számára szintén nem volt ismeretlen a versenypálya furfangja. Felvillanások időközben azért mégis voltak. Például 24-én reggel a 6 ponttal listavezető, 364,40 kg haltömeget kifogó hazai csapat mögött Bosznia és Hercegovina volt a második (10 pont - 191,29 kg), Szerbia a harmadik (18 - 130,18), Portugália csapata viszont a negyedik (19 - 138,04). Ekkor a namíbiai Nel páros vitte az A szektort, a szerbiai Goran Mesaroš volt az élen a C szektorban, és a hazaiak csak a B szektort uralták. De a délutáni mérések már 3 pontos dél-afrikai teljesítményt mutattak ki. Ők ez idő alatt háromszor nagyobb haltömeget (913,35) zsákmányoltak, mint a második helyezett Angolok (303,87).
25-én a Dél-Afrikai Köztársaság továbbra is rendíthetetlenül vezetett, és már 2758 kg halnál járt! Anglia ekkor második volt 8 ponttal és 1527,76 kg hallal. A világbajnokságokon újonc Namíbia 11 ponttal és 1390,54 kg haltömeggel harmadik. Vasárnap délután egy órakor ért véget a verseny, és a fogásnapló több új világrekordról tanúskodott.
A 10. Pontyfogó világbajnokság végeredménye
| Helyezés | Ország | Haltömeg (kg) | Szekt.hely. | Pontszám |
| 1 | Dél-Afrika | 3418.25 | 1-1-1 | 3 |
| 2 | Anglia | 1981.30 | 4-2-2 | 8 |
| 3 | Namíbia | 1599.36 | 2-4-7 | 13 |
| 4 | Portugália | 1432.44 | 3-6-6 | 15 |
| 5 | Szerbia | 1365.22 | 5-11-4 | 20 |
| 6 | Bosznia és Hercegovina | 1227.19 | 8-3-9 | 20 |
| 7 | Horvátország | 1255.20 | 9-9-3 | 21 |
| 8 | Olaszország | 1084.90 | 10-5-10 | 25 |
| 9 | Románia | 1062.35 | 14-7-5 | 26 |
| 10 | Ausztria | 977.01 | 6-10-11 | 27 |
| 11 | Oroszország | 925.53 | 7-8-13 | 28 |
| 12 | Ukrajna | 751.16 | 12-15-8 | 35 |
| 13 | Bulgária | 646.63 | 11-12-12 | 35 |
| 14 | Macedónia | 508.67 | 13-13-15 | 41 |
| 15 | Franciaország | 490.12 | 15-14-14 | 43 |
| Összes fogás (kg): | 18725.33 | |||
Ami a dobogós helyezéseket illeti, a víztározón 72 óra alatt az új világbajnok Dél-Afrika 3418,25 kg halat, 1086 pontyot szákolt. Egyéniben a legjobb teljesítményt a hazai GP. Nel - K. van Loggerenberg páros érte el 1449,60 kg haltömeggel. Honfitársaik, a L. Louwies - J. Louwies (1044,91 kg) és a H. du Preez - A. Maree (923,74 kg) páros előtt értek célba. További éremhullás: 8 ponttal és 1981,30 kg haltömeggel vált ezüstérmessé az angol csapat, a bronzérmet pedig Namíbia szerezte meg 13 ponttal és 1599,36 kg haltömeggel.
A 10. Pontyfogó világbajnokság egyéni eredményeit itt letöltheti (xls)
Hogy mi zajlott a víztározó partján, hogyan pereghettek a percek a megmérettetésen, azt a Haldorádó honlap látogatóinak képzeletvilágára bízom. Fantáziacsiklandóként megemlíteném, hogy egyes helyeken kéttonnányi etetőanyagot is belapátoltak a párosok, a legjobb egyéni eredmény pedig a 72 óra alatt zsákmányolt 424 méretes ponty. Bevetve a számtani műveleteket - némi kerekítés, a tizedesek elhanyagolása után - arra a cáfolhatatlan eredményre jutunk, hogy a győztes páros tízpercenként egy-egy, átlagosan 3,4 kilogrammos pontyot szákolt három éjjelen és nappalon keresztül, szünet nélkül!!! Soha a világon még nem fogtak ilyen rövid idő alatt ilyen tetemes mennyiségű halat pontyfogó versenyen. Az előbb említett tíz perc viszont magában foglalta a többnapos pontyhorgászattal járó összes mozzanatot az etetéstől, a kapásjelzésre reagálástól kezdve az akasztáson, a fárasztáson és szákoláson át, egészen a hal szákba helyezéséig, az újabb csali bevetéséig, a zsinór kifeszítéséig stb.. Szinte hihetetlen, de igaz! Hogy mikor pihentek, ettek a versenyzők, elképzelni sem tudom! A 72 óra alatt (egy páros által) kifogott 1449,6 kilós ÚJ VILÁGREKORD, úgy érzem, sokáig megdönthetetlen lesz!
A jubiláris világbajnokságról az európai csapatok véleménye megegyezik, egy ilyen vízen és ekkora etetőanyag hiányban mindannyian a maximumot nyújtották. Abban is egyetértettek, hogy aki ismerte itt úgy a terepet, mint a halak szokását, a többiek előtt favoritként rajtolt.
Amit talán még egyszer lényeges kiemelni, a 10. világbajnoksággal bebizonyosodott, hogy nem csak a pontyfogó sport, de már a pontyfogó világbajnokság is kinőtte Európa határait. A Dél-Afrikában lezajlott megmérettetés a bizonyíték arra, hogy többé nincs akadálya annak, hogy a legrangosabb pontyfogó világverseny a közeljövőben bárhol a világon megrendezésre kerüljön! Bízom benne, hogy egyszer ez Magyarországnak is megadatik!
Írta: Kazi István
Fotók: www.outdoorPAGES.co.za és Bojan Bojanić
