A címben olvasható fogalmak többsége nem idegen a Duna NHT-k történetében. Eső és szél gyakran vendégünk, a márnák többször is szerepelnek nálunk, a jókedv és fenséges ételek alapértelmezettek, talán a villanyfény jelenti az idei újdonságot. Rögtön le is írok róluk mindent részletekbe menően. Az idei, őszi Haldorádó Duna NHT történetét kapjátok ma tőlem, s nem hétköznapi, ezt megígérhetem!
Azt előre jelzem, nem leszek ma bőbeszédű, mert egyrészt aki nem volt ott, nem érzi át, mi volt ott azokkal, akik ott voltak. Másrészről esőről, szélről, kajáról írni könnyű, de hálátlan, mert ami nekem finom (volt), az lehet, másnak nem az, az eső, szél engem zavar, de lehet, van, aki egyenesen kedveli. Erről véletlenül sem szeretnék vitát indítani. Ami tény, eső és szél, akár együtt, akár külön-külön minden nap jelen volt. S bár nem jelentkezett egyikük sem, nem fizettek nevezési díjat, mégis ott pofátlankodtak, ránk telepedtek és próbálták a hangulatot is elrontani. De nem sikerült nekik! Szóval, akkor szűkszavúan a részletekről…
Csütörtök: Nekünk, sokaknak ez volt a nulladik nap. Voltak már kedden is résztvevők, jöttek páran szerdán, de az igazi kezdet erre a napra tehető, ekkor nőtt meg jelentősen az élet a helyszínen. A déli órák lettek a legzsúfoltabbak, ekkor érkeztek legtöbben. Hamar nagysátor-állítás, berendezés, pár üdvözlőital, kis traccsparti, majd délután pályajelölés, peca és készülődés az estére. Ezen az estén Kósa Pali és neje, Eszti vendégeltek meg pár kakassal, természetesen feldolgozott állapotban. Hitték, hogy a kakaspörkölt főző versenyen már „majdnem” győző Csóri, nyilván kiegészülve Dannával, majd ízletesen elkészítik azt minden ott lévő legnagyobb örömére. Hát, elmondom a véleményem. De csak őszintén. Remélem, nem bántok meg vele senkit… Nagyon finom lett! Régen ettem ilyen finom kakaspörköltet. Nekem ez akkor győztes lett, igaz, nem volt több induló ebben a kategóriában.
Jó néhányan horgásztak, mondhatni, edzettek. Érkeztek a hírek a fogásokról, de sajnos kevés fotót tudtam készíteni, mert olyan alacsony volt a vízszint, hogy nem mertem kockáztatni pár fényképért a testi épségemet. Így „kapott” fotókat tudok csak mellékelni. Meglepő volt már ekkor is, hogy a hírek elsősorban márnákról, abból is a kisebbekről szóltak.
Csütörtök este már annyira erősen szeles volt odakint az idő, hogy sokan „beszorultak” a sátorba. Ugye, a rossz idő összehozza az embereket!? Jó, persze, azért ennél több is kellett hozzá… a barátság, szeretet.
A nagy sátor fényárban úszott egy régóta érlelődő ötlet megvalósítása révén, ugyanis 12 db villanykörte és egy kint duruzsoló aggregátor segítségével nem kellett többé fejlámpával egymás szemébe világítanunk, ha megszólítottunk vagy hallgattunk valakit. Már nagyon kellett! Szerénységem tiltja, hogy nevén nevezzem a korszakalkotó innováció ötletgazdáját! Na, jó, annyit elárulok, hogy egy Edison nevű amerikai is kellett hozzá… és az övé volt a legkisebb név a létrehozók névsorában!
A rivaldában aztán mindenki feloldódhatott és szerepelhetett. Volt is megasztár, karaoke, rúdtánc, stand up comedy, meg úgy általában minden! Talán a „nézését és a járását” többször hangzott fel, mint ahányszor igényeltük volna, de ha csak azt ismerte mindenki, hát a közösség érdekében elfogadtuk. Ez a nap este tizenegyig tartott. Nekünk… de amúgy persze még egy órányit. Sokan „elfáradtak”.
A péntek csendesen indult. Csendes esővel. Majd zajos záporral, olyan jó szelessel. S bár nem volt szokatlan a Duna-parti vihar, és volt biztonságos menedékünk, mégiscsak rányomta bélyegét mindenkire. Kellett vagy félóra, mire feloldódott mindenki. Kellett hozzá néhány előző esti „sztár”, akik elmesélték a hajnalukat.
Az eső szerencsére nem tartott örökké, így jutott idő egy kis horgászatra is. Ismét a márnák vitték a prímet, vagyis a csontit, néha horoggal és előkével együtt.
Délben megérkezett az aznapi „ellátó brigád”, Haka és csapata Barna Lalival, a séffel együtt. Gyors, rutinos kipakolás, zöldségpucolás és döntés, hogy mit is főznek? Igen, elég nagy volt a bizonytalanság, az egy ládányi vaddisznóhús, a fazéknyi hagyma, paradicsom, paprika és egy sütőtök, plusz pár alma, egy fonott üvegnyi málnapálinka, 22 liter rozébor és egy rekesz szódavíz láttán. Hamar kiderült, hogy Lali csak megtévesztésből hozott pár dolgot, néhányat pedig Haka azért, hogy ki lehessen bírni, amíg készül a pörkölt. Tudniillik, erre a napra Szikszai Tamás, művésznevén Haka és barátja, Belán Csabi vállalta be a társaság jóllakatását. Anélkül, hogy előre megbeszéltük volna, kakaspörköltre készültek, felpucolt kakasokkal és a túrós csuszához való mindennel. Amikor elárultam neki, hogy csütörtökön kakaspörkölt lesz, megijedt, hogy nehogy már két napon is ugyanaz a kaja legyen és álmatlanul ücsörgött a lesen, mire egy süldő vaddisznót sikerült elejtenie. Nem baj, azt is szerettük!
A finom vacsora után - érdekes módon, de persze érthető okokból - ezen az estén halkabbra sikerült a valóságshow. És hamarabb vége is lett… de persze legalább olyan hangulat volt, mint előző este és legalább annyian fáradtak el, mint előtte. Az aggregátor már a huszadik liter benzin falta fel eddigre. Pedig nem is falánk. De kellett a fény…
Szóval, mindenkinek jót tett a pihenés!
Mert érkezett a szombat! S a szombattal együtt a nagy nap, a nagy verseny. Végül 58 fő nevezőből 53 fő ért oda, közülük nyolcan profiként, négyen női versenyzőként és öten utánpótlásként szerették volna megmérettetni magukat.
Ja! Az eső esett. Pénteken még sikerült egy photoshopos trükkel eltüntetni fölülünk az esőfelhőket, erre a napra sajnos nem volt meg a programfrissítés és végül sehol máshol nem esett (ennyire), csak az ordasi Duna-parton.
Megint hasznát vettük a sátorvilágításnak! Már a megnyitó sem jöhetett volna létre nélküle.
Nem volt nagy tolongás a sorsolást követően, többen remélték, hogy megkegyelmez az időjárás rajtu(n)k, de sajnos az kegyetlen volt. Egészen délig. A verseny esőben kezdődött el, dudaszó nélkül, karóráról tájékozódva.
Bár már a versenyhelyek elfoglalása hatalmas kockázattal járt, a horgászat szinte lehetetlen volt abban a szeles-esős időben, mégis legtöbben példamutató magatartással nekikezdtek a versengésnek. Kisvártatva azonban egyre többen álltak fel és sétáltak be a nagy sátorba, feladva a reményeiket és a versenyt is,. Senkinek nem tehettünk szemrehányást, megértőek voltunk, mert nagy valószínűséggel mi sem ültük volna végig az öt órát. Pár amatőr és az összes profi maradtak csak versenyben, egymással és az elemekkel. De a halak legalább értékelték a kitartásukat. A körülmények ellenére több jó hal csábult el csalira éhesen, és ami érdekes, többségében márnák. Pár dévér, pár jász, kevés géb és küsz mellett számtalan márna hevert a versenyszákokban mérlegesére várva. A verseny végére elállt az eső, ami nagyban segítette a mérlegelést.
Az eredményhirdetés ismét a fényesen kivilágított nagy sátorban zajlott a bizonytalan időjárás miatt. Majd jöhettek Csittáék a sültekkel! Ízek és illatok orgiája volt, ami ott és akkor fogadott minden éhes szájat!
Íme, a részletes eredmények:
A szektor:
1. Tolnai István (Titusz) A3: 4.220 g
B szektor:
1. Farkas Attila (Atosz) B3: 3.600 g
2. Jantner Csaba (Jantnerc) B8: 100 g
C szektor:
1. Szabó István (Steve) C1: 460 g
D szektor:
1. Simon Ferenc (Simonferi) D9: 2.840 g
2. Nagy Csaba (Csóri) D4: 1.340 g
3. Belencsik Zoltán D3: 880 g
4. Sinkó József (Józsinéni) D7: 140 g
E szektor:
1. Czeglédi Csaba (Cega) E4: 680 g
2. Szabó Péter E1: 100 g
Profi szektor:
1. Döme Gábor A6: 17.460 g
2. Lipák András B11: 13.200 g
3. Kenyeres László B5: 13.060 g
4. Berényi Zoltán E3: 8.140 g
5. Szabadi Róbert C4: 6.640 g
6. Rigó Edit C11: 720 g
Díjazottak:
Amatőr kategóriában szektorgyőztesek:
1. Tolnai István
2. Farkas Attila
3. Simon Ferenc
4. Czeglédi Csaba
5. Szabó István
Profi kategóriában: 1. Döme Gábor
Hölgyversenyzők: 1 Rigó Edit
Utánpótlás kategória: 1. Szabó Péter
Legnagyobb hal díja: Döme Gábor (márna, 3.120 g)
Vándorkupa: Döme Gábor
Az eredményhirdetés, díjkiosztás és a Csitta-grill hatalmas adag kajáinak elfogyasztása után gyorsan üresedett a környék. Legtöbben fáradtan, ázottan, fázva mentek a menedéket adó otthonaikba. Megértettük…
A szokásos keménymag azért még ekkor is kitartott, és egy utolsó esti traccspartit tartottunk, amíg az a csodálatos fény világított a mennyezeten. Fél kilenckor fogyott ki az aggregátorból a hajtóanyag, így akkor fejeződött be az utolsó vacsora. Jólesett a pihenő.
Vasárnap nem ébredtünk túl korán, hogy a sátrak száradhassanak a szélben. Merthogy ekkor eső már nem esett, de a szél ismét felerősödött. De ez már nem hatotta meg a brigádot, nem olyan fából faragtak bennünket! Páran még egy utolsó próbát tettek a márnák leigázására, páran pedig a távozást választották, ki a meredekebb, ki pedig a lankásabb, kényelmesebb feljárón.
Még egyszer köszönjük a kitartást mindenkinek!
Az idén már csak kevés közös programlehetőség maradt. Még egy október végi bojlis kupa és a december eleji menyhalas mikulás-parti lesz megtartva, ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj!
Mert horgászni, pihenőt jókedvű társaságban eltölteni még ilyen zord időben is jó!
Jeszy
