2011. június 4-5-én zajlott le hazánkban az első Feeder OB Tiszakécskén. A bajnokság célja a 2012. évi válogatott keret kiállítása és egy új horgászversenysport meghonosítása. A versenyen induló 52 versenyző egy rendkívül technikás, küzdelmes megmérettetésen vehetett részt a csodálatos halállománnyal megáldott Tisza-holtágon. Volt szerencsém már a kötelező edzésnapot is testközelből figyelni, így még jobb képet kaphattam a versenyzők felkészültségéről és várható fogásokról. Az izgalmas és érdekes verseny részleteibe avatom most be az érdeklődőket.
Pénteki kötelező edzésnap:
Egy teljesen új, eddig nem megszokott feederversenyről lévén szó, a szervezők a pénteki edzésnapot használták fel a technikai kérdések, problémák megoldására. Az indulók jelentős részének az újdonság erejével hatott a hivatalos limitellenőrzés és az ehhez szükséges limitáló eszközök (hitelesített vödrök, mérőedények) használata. Ám jelentős probléma ezek használatával nem volt felfedezhető. A kisebb hibákra Walter Tamás, a verseny főszervezője és a Feeder válogatott szövetségi kapitánya hívta fel a figyelmet, illetve segítette a még rutintalan versenyzőket.
Többekben felmerülhet a kérdés: mégis miféle új versenysportról, szabályzatról lehet szó, ami indokolttá teszi e téma rövid boncolgatását?
Bár feederversenyek több mint 10 éve vannak hazánkban, a nemzetközi feederes versenyszabályzat alapján eddig egyet sem rendeztek, hiszen az új szabályrendszert is csak idén véglegesítették. Az új szabályzat alapját az úszós versenyhorgászat szabályzata adta. Ennek megfelelően kizárólag természetes eredetű csalogató anyagok használhatók és kizárólag horogra tűzhető, természetes eredetű csalik - ez kizárja az alternatívák közül a különféle pelleteket, amik viszont meghatározó szerepet töltenek be a magyarországi feeder kultúrában is. És ez csupán egy a sok - a magyar feederező horgászok táborának - szokatlan megkötés közül… a fixált, illetve ütköztetett kosarak tiltásáról és a csúzlis etetés kizárásáról már nem is beszélve.
Várhatóan egy igen nívós versenyzői gárda fog kialakulni a jövőben, köszönhetően a feederbotos horgászat folyamatos térhódításának és e versenysport nyújtotta kedvező esélyeknek, melyek könnyebben elérhetők, mint az úszós vonalon, hiszen jóval kisebb technikai felszereltséget és anyagi befektetést igényel maga után ez a szakág.
De térjünk vissza magához az edzésnaphoz! Halfogás tekintetében igen vegyes képet mutatott a pálya. Az „A” illetve „B” szektorban nem volt ritka a 10 kilót meghaladó fogás sem, míg a „C” és „D” szektorban meg kellett küzdeni minden egyes halért.
Szombati, első forduló:
A verseny két egymást követő napon (szombaton és vasárnap) került megrendezésre. A tiszta versenyidő mindkét napon 5 óra volt (10-től 15 óráig). A reggeli megnyitó és sorsolás után a versenyzők elfoglalták a horgászhelyeiket és megkezdték a felkészülést, illetve a limitek előkészítését. A négy 13 fős szektorra osztott pályán szorgos készülődés volt megfigyelhető. A későbbi limitellenőrzésnél már semmi kifogásolhatót nem találtak a szervezők, így pontban 10 órakor megkezdődött a verseny. Az etetésre külön idő nem állt rendelkezésre, mindenki a számára ideálisnak vélt mennyiségű alapozó etetést juttathatta be maga elé a vízbe. Egyetlen kikötés volt csupán: sem kézzel, sem csúzlival nem lehetett etetni. Kizárólag feederbottal és kosárral történhetett az etetés.
A halfogás lassan indult. A kanyarban elhelyezkedő „A” szektorban Erdei Attila ügyesen kombinálva a partközeli keszeghorgászatot és a távolabbi pontyhorgászatot magabiztosan vezetett és pozícióját a verseny végéig meg is tartotta.
A „B” szektorban Novák János és Gombás Gábor küzdött egymással a szektor élén fej-fej mellett. Végül Novák János egy fantasztikus hajrával megszerezte az aznapi szektorelsőséget.
A „C” szektorban már korántsem beszélhettünk olyan halbőségről, mint a felsőbb szektorokban. Itt már minden halért küzdeni és a végsőkig finomkodni kellett. A kialakult helyzetet végül Németh Balázsnak sikerült a legjobban megoldania, amivel megnyerte szektorát.
A „D” szektort se jellemezték kiemelkedő fogási adatok. Mindenütt egy-egy halról szóltak a hírek. A szektort a verseny kétharmadáig Sivák Mátyás vezette, ám az utolsó másfél órában Gábeli Péter - élve a szektor szél nyújtotta előnyével - átvette a vezetést és megnyerte a szektorát.
Az ötórás versenyt pontosan 15 órakor fújták le. Gyors és zökkenőmentes mérlegelést követően finom ebéd várta a büfénél a versenyzőket.
Vasárnapi, második forduló:
Több vagy kevesebb hal lesz másnap? Nagy volt a dilemma, de ha végső eredményekre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy nőtt a fogási átlag. A felső „A” szektorban Bató Attila tudott a legjobban teljesíteni, és tíz kilót meghaladó fogással magabiztosan nyerte szektorát.
A „B” szektorban Döme Gábor mutatta be tudásának legjavát. A kezdeti nehézségekkel nem foglalkozva az utolsó órában több nagytestű pontyot és dévért szákjába terelve megnyerte szektorát. Mindezt úgy, hogy az abszolút legtöbb fogást is megszerezte a pályán 12.890 g-mal!
A „C” szektorban rendkívül szoros verseny alakult ki. A felénél még abszolút bizonytalan volt, vajon ki is kerül ki onnan győztesen. Nyika Sándor, Horváth Gyula Gábor és Vidó Ferenc egymás mellett ülve, fej-fej mellett haladt a végéig. Mindhárman 10 dkg-on belüli különbséggel végeztek, ám egyenletes teljesítményük kevésnek bizonyult az előzőnap is szektor egyest horgászó Novák János teljesítményéhez képest. Most sem tétlenkedve, termetes halakkal szákjában nyerte a szektort.
A „D” szektorban foglalt helyet a versenyt vezető Erdei Attila, aki annak ellenére, hogy egy hal alatt eltörte a botját és több nagy testű hal is távozott a horgáról, szűk 10 kilós fogással megnyerte szektorát.
A végeredmény nagyon szoros lett. Az első és második, valamint a harmadik és negyedik helyen végző versenyzők is azonos pontszámot gyűjtöttek. Közöttük a kifogott össztömeg döntött. A végső sorend a következőképpen alakult.
További eredmények a letölthető részletes eredménylistában: feeder_ob_vegeredmeny.xls
A versenyen a legnagyobb hal megfogóját is díjazták, melyet ugyancsak Erdei Attila vehetett át 3.020 grammos pontyáért.
A kialakult végeredmény alapján az első 6 helyezett versenyző automatikusan további 4 versenyző pedig kapitányi döntés alapján alkotja majd a 2012. évi feeder magyar válogatottat. Mivel ilyen feltételekkel ez idáig nem rendeztek az országban versenyt, az indulók korábbi eredményeit nem lehet érdemben figyelembe venni. Ezért Walter Tamás csupán az itt elért eredmények alapján az eredménylista soron következő négy helyezettjét jelölte a válogatottságra.
Így a válogatott keret a következő:
Mindent egybevéve egy országos bajnokság színvonalához méltó lebonyolítást láthattunk. Izgalmakban és halfogásban bővelkedő versenyt követhettek nyomon a helyszínre látogató nézelődők, és nagy reményeket fűzhetünk a soron következő években sorra kerülő Országos Feeder Bajnokságokhoz is.
Megkérdeztem Döme Gábort: miként értékeli az I. Országos Feeder Bajnokságot?
„Sokszor emlegettem már, hogy egy verseny rangját és későbbi pozitív vagy negatív visszhangját alapvetően több dolog együttesen határozza meg. Az első és talán legfontosabb a verseny hibátlan megszervezése, majd lebonyolítása. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mindez európai színvonalú volt! Ehhez kellett egy hozzáértő főszervező Walter Tamás személyében, aki most is - mint mindig - mindent profin intézett. De kellett egy nagyszerű helyszín is, ahol a helyi aktivistákkal karöltve, élükön Stinner Ferenccel a Tiszakécske és Környéke Sporthorgász Egyesület elnökével mindent megtettek annak érdekében, hogy a holtág méltó legyen a Bajnoksághoz. Így már az első Feeder OB legalább olyan magas szintű volt, mint az úszós elit számára rendezett nemzeti bajnokságok. Köszönetemet szeretném mindezért kifejezni magam és versenyzőtársaim nevében! A verseny rangját döntő módon befolyásolja az indulók névsora is. Nos, aki ebben a sportágban számít, az bizony itt volt, így minden idők egyik legerősebb feederversenyének lehettünk résztvevői. Jó volt látni, hogy az indulók mennyire felkészülten és céltudatosan álltak rajthoz.”
„Véletlenül” fültanúja voltam, amikor Walter Tamásnak azt mondtad, hogy büszke vagy arra, mennyire népszerű hazánkban a feederezés, milyen komoly tömegbázisa van, és milyen magas szintű a hazai feedersport. Kifejtenéd ezt bővebben?
"Több mint 10 éve kezdtem ahhoz munkához, amely során egy cél vezérelt, hogy a magyar horgászok is megismerjék és megszeressék a feederezést. Idén lesz pont 10 éve, amikor megrendeztük az első, azóta nemzetközi hírnévre szert tevő Haldorádó Sporthorgász Feederbotos Kupát is. A módszer népszerűsítése az elmúlt egy évtizedben a sok száz írásnak és filmnek köszönhetően olyan jól sikerült, hogy szerény becslések szerint is, több mint 100.000 db feederbot van ma aktív használatban Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy minimum minden harmadik horgász már próbálkozott ezzel a technikával. Így minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb és legdinamikusabban fejlődő horgászmódszer ma hazánkban. Külön öröm számomra, hogy az utóbbi 2-3 évben a meghatározó hazai horgászcikk gyártók és kereskedők is rájöttek erre és egyre többen rendeznek színvonalas versenyeket. Most már nincs olyan hétvége, amikor ne lenne 1-2 vagy akár még több feederverseny az országban. Így nem csoda, hogy felnőtt egy olyan komoly tudással és tapasztalattal rendelkező „feeder társadalom”, amely - a többi módszerhez hasonlóan - európai mércével mérve is kellően magas szintet ér el. Külön öröm számomra, hogy a MOHOSZ is felismerte ennek fontosságát, és a tavalyi Feeder Kupa után idén meghirdette és megrendezte az Országos Feeder Bajnokságot. Sőt, jövőre már magyar csapat is indulhat Feeder Világbajnokságon! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok erre büszke, hiszen némi túlzással minden úgy történt, mint ahogy azt régen megálmodtam. Tudom azt is, hogy milyen nagy előnyünk van azokkal a nemzetekkel szemben, ahol nem vették eddig komolyan a feederezést. Nyilván ezek a nemzetek sem akarnak majd a Világbajnokságból kimaradni, de egy komoly tudással rendelkező élmezőny nem 1-2 év alatt „termelődik” ki. Nagyon nagy szerencse az is, hogy a feeder válogatott szövetségi kapitánya Walter Tamás, egy nemzetközileg elismert, nagy tudással és tapasztalattal rendelkező, rendkívül agilis szakember. Ő talán mindnyájunknál többet tud majd a jövőben tenni azért, hogy a magyar feeder-szakág nemzetközileg is komoly hírnévre és elismerésre tegyen szert. Tamás maximalizmusát ismerve biztosra veszem, hogy csapatát előbb vagy utóbb győzelemre viszi! Tehát számomra nem kérdés, hogy a feederezés hazai fejlődése és háttere hosszú időre biztosított."
Mesélnél a versenyről? Hogyan sikerült a bronzérmet megszerezni?
"Én is maximalista vagyok, szeretnék minden versenyt megnyerni vagy dobogóra kerülni, de persze ez nem mindig sikerül, bár mindent megteszek annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt tudjam elérni. A Tiszakécskei-holtág egy nagyon technikás pálya. A gazdag és bőséges halfauna ellenére nagyon kitanultak és rafináltak az itt élő halak, hiszen már sokszor kifogták és visszaengedték őket. Ezért itt sokkal nehezebb volt a halfogás, mint egy „átlagos” vízen. Hogy miként sikerült nekem mindezt megoldani, arról egy későbbi cikkben majd részletesen beszámolok. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen a pályán volt két eredményesebb horgász: Erdei Attila és Novák János, akik hibátlan teljesítménnyel, 2-2 ponttal végeztek az első és második helyen. Ezúton is gratulálok a nagyszerű teljesítményükhöz!!! Én az első fordulóban „csak” a harmadik lettem a szektoromban, bár másnap a mezőny legtöbb halát fogva nyertem és a „süllyesztőből” máris a dobogóra léphettem, ezzel is bizonyítván, hogy nem csak beszélni tudok róla… :-)"
Köszönöm Gábor az interjút, gratulálunk neked is minden résztvevőnek!
