Utolsó állomásához érkezett az Országos Egyéni Bajnokság. Az eddig sikeresen vett elő- és középdöntő után a szegedi Maty-éren mérte össze tudását a döntőbe jutott 24 versenyző. A tét ismét a magyar bajnoki cím megszerzése, illetve a nemzeti válogatottba kerülés egyetlen útja is ez.
Négy fordulóban dől el a bajnoki cím sorsa úgy, hogy a versenyzők a középdöntőben elért pontjaikat hozták magukkal, tehát inkább öt fordulóról célszerű beszélni. Nemcsak a pontokat hozták, de a sorsoláshoz a kiemeléseket is, tehát aki a középdöntőben szélen, vagy széle mellett horgászott, a döntőben ezeken a helyeken nem ülhet. Változás még a válogatott keret kijelölésének módjában történt. Az első nyolc versenyző automatikusan válogatott kerettag, további négy versenyzőt Németh László szövetségi kapitány jelöl a 12 fős keretbe. Igaz, ez még a hivatalos OVHB honlapon nem így szerepel, de mint a negyedik napon kiderült, ennek most nem lett jelentősége.
Az edzések azt mutatták, hogy igen kemény küzdelem lesz várható egyre növekvő halmennyiségekkel. A pályán folyamatosan érkezett az etetésre a hal, ha nem jön közbe semmi, nagyon kemény munka lesz a halkitermelés.
2011. szeptember 15., csütörtök - első forduló
A szerdai edzésen sikerült 40 kg-os fogást is mérlegelni a „B” szektor végén, ezért minden remény megvolt, hogy ebben a fordulóban is mérlegelésre kerül, ha nem is ennyi, de hasonló nagy mennyiségű hal. Az éjszaka megérkezett egy hidegfront, és bár a pályán nem, a környéken esett is. Kérdés, hogy az átvonuló hidegfront mennyire befolyásolta a halak kapókedvét.
10 órakor elkezdődött a 4 órás forduló. Az alapozó etetésre rámozduló halak jellemzően törpeharcsák voltak, majd az érkező kárászok, keszegek vették át a főszerepet. Fél óra után egy-egy kisebb ponty is horogra került, jellemzően a könnyen fogható 30-60 dkg-osok közül.
Alapvetően rakós botos horgászatról szólt a verseny: teljes, 13 méteres hosszban és egy rövid rakós távolságában. Természetesen a távolabbi horgászat során folyamatosan kezelni kellett a rövid, 6-8 méteres távot is rendszeres időközönként dobott kukoricával.
A verseny első felében inkább a távolabbi etetésen keresték a halat - kivéve a szélső helyeket -, majd a forduló feléhez közelítve egyre többen váltottak a rövid rakósra. Szerencsés esetben erről a távolságról ugyanolyan ütemben lehetet fogni a kárászokat, pontyokat, mint a belső etetésről.
De nemcsak kárászok, pontyok álltak be a folyamatosan dobott kukoricára, néhány kezelhető méretű amurt is sikeresen szákoltak a versenyzők.
Időközben kiderült, hogy az átvonult hidegfront nem maradt hatástalan, meglehetősen visszavette a halak kapókedvét, főleg a középső két órában kellett viszonylag sokat várni a kapásokra. Az utolsó óra viszont jóval pörgősebb horgászatot hozott az előzőhöz képest.
A mérlegelés is ezt igazolta, az első fordulóban a legtöbb hal nem érte el a 30 kilogrammot. Persze nagyon szép eredmény mindez, csak az edzésnapok magasra tették a mércét.
Bíztunk abban, hogy a megnyugvó időjárás még jobban meghozza a halak kapókedvét, és a második forduló még jobb eredményeket hozhat.
2011. szeptember 16., péntek - második forduló
Ragyogó napsütéssel, enyhe széllel kezdhetett a mezőny a második fordulóhoz, bízva abban, hogy az átvonult frontnak nyoma sincs már, a halak visszatérnek pár nappal korábbi kapókedvükhöz. A „B” szektorban ez hajszálra így is valósult meg. Alig ült el a horgászat kezdetét jelző dudaszó, már horgon voltak az első halak. Jellemzően néhány törpeharcsa, de lényegesen kevesebb, mint az előző fordulóban. Sőt az első öt perc után 3-4 ponty is szákban figyelt, de néhány kárász is horogra került. Nemcsak a szektor szélén jött igen jó tempóban a hal, de a szektor belső felén, illetve középen is folyamatosan fárasztott valaki.
Az „A” szektorban nem indult ennyire jól a haltépés. Sokkal zavaróbb volt az etetést ellepő törpeharcsák jelenléte. Ez aztán egy csomó üres bevágást is eredményezett: ahogy a törpeharcsa belekapott a felkínált csontiba, elhúzta az úszót, de azonnal el is engedte. Ha egy ütemet rávárt a versenyző, akkor általában akadt. Persze, a törpék között azért horogra került néhány kárász és keszegféle is, de messze elmaradt az ütem a másik szektorhoz képest.
A „B” szektor igen erős első félórája után ritkultak kissé a kapások, gyorsan pótolni lehetett az alapozást, szigorúan etetőcsészével. A második órában kicsit jobban lehetett koncentrálni a halakat ugyancsak pontos ráetetéssel. Jellemzően kárászok, kisebb pontyok kerültek horogra.
Az „A” szektorban is hasonló volt a helyzet, csak jóval lassúbb ütemben fogták a halat, mint a szomszédban. A harmadik óra elején előkerültek a rövid rakósok, és elkezdődött az addig folyamatosan etetett hely vallatása.
Komoly csatát vívott az egymás mellett horgászó Csomor Péter és Erdei Attila a „B” szektorban. Igen látványos rövidbotos horgászatot mutattak be, szinte ütemre fogták a pontyokat, kárászokat a lábuk alól.
Az „A” szektorban Újszászi Richárd pörgette időnként igen jó ütemben a rövid botot, de nagyon sok volt a lemaradó hala. Mindkét szektorban volt, aki csak teljes hosszban horgászott, nem keverte a két módszert. Ezt legeredményesebben Milkovics Péter űzte a „B” szektorban, sikerült 36 kg fölé tornásznia a napi fogását - ezzel meg is nyerte szektorát.
Az „A” szektorban Csőregi Balázs jó ütemben váltogatott „vegyes” horgászattal összehozott, közel 29 kg-os fogással nyert.
Az előző napinál jobb fogásokat sikerült elérni, mint ahogy ezzel számoltak is a versenyzők. Holnap a harmadik fordulóban kiderül, lehet-e még fokozni mindezt…
2011. szeptember 17., szombat - harmadik forduló
Ez a forduló lehet a vízválasztó: ha nem hibáznak nagyot az élen állók, igen megnövekszik az esélyük a végső győzelemre is.
Nagyon pörgősen indult a halfogás mindkét szektorban. Húsz másodperc kellett, hogy horogra kerüljön az első ponty, és nagyon hamar követte még jó pár testesebb kárász is. Ezen a napon nem volt lényeges különbség a két szektor kezdése között. Az első félórában nagyon szépen, ütemre lehetett fogni a halat.
Mint eddig minden fordulóban, a versenyidő első fele hosszú rakós botos horgászatról szólt - természetesen a rövid rakós távolságának folyamatos etetése mellett. Ez - igen kevés kivétellel - ütemesen dobott kukoricát jelentett. Az első órában általában a biztosabb kárászozást választotta a mezőny igen nagy százaléka, majd amint az látszott, hogy kezdenek a pontyok odaállni az etetésre, úgy váltott a horgászok egy része csonti csaliról kukoricára. Az is taktikai kérdés volt, hogy mi az eredményesebb: a ritkábban kapó pontyokra várni, vagy a kukorica és etetőanyag gombóc mellett csontival is etetve megpróbálni a lehető legtöbb kárászt odaállítani a horgászhely elé, és inkább csontival is horgászva minél többet kifogni belőlük.
Ennek egy rizikója volt, hogy gyakrabban volt zavaró a néha megfoghatatlan kapásokat produkáló törpeharcsa. Mégis, akinek jól sikerült ezt a taktikát végrehajtani, azok a még azt is fontolóra vették, hogy egyáltalán kiváltsanak-e rövid botra.
Általában a harmadik óra volt az, amikor egyre többen hagytak fel a 13 méterben való horgászattal, és megpróbálták a közelebbi etetett távolságon horogra csábítani a kárászokat, pontyokat. Nagyon eredményesen lehetett ezt is alkalmazni, főleg ha jó időben történtek a váltások. Ebben a háttéremberek segítsége sokat tudott lendíteni. Gyakorlatilag dekagramm pontossággal meg lehetet mondani menet közben, ki hogyan áll a szektorában, és ennek tükrében el lehetett dönteni, hogy kell-e, érdemes-e kockáztatni, változtatni az addig úgy-ahogy működő taktikán.
Nagyon kemény küzdelem folyt mindkét szektorban, szinte fej-fej mellett haladtak a versenyzők, igen nehéz volt megállapítani, aktuálisan ki is vezeti a szektort. Egy-egy termetesebb ponty átrendezte időnként a sorrendet, egy-egy pörgősebb negyedóra kárászozás aztán ledolgozta ezt az előnyt. Vagy néha fordítva…
Az „A” szektor közepén ülő Szilvási Szilárd igen látványosan hatalmas pontyokat fárasztott, majd szákolt sikeresen, egyre kevesebb kétséget hagyva a szektorelsőséget tekintve.
A „B” szektorban igen jól kezelte a rövid rakóst a kettes helyen horgászó Erdei Attila, sokáig úgy nézett ki, nem is lehet elvenni tőle a az elsőséget. Igen kemény küzdelem zajlott középen Újszászi Richard, Vidó Ferenc, Milkovics Péter és Várszegi Balázs között is.
A „B” szektorban a vezető Magyar Gábor is jó ütemben fogta a kárászokat, kisebb-nagyobb pontyokat rövid rakóssal, de az látszott, hogy nagyon erős a szélen horgászó Böde Géza is.
Igen izgalmas fordulót láthattunk, napról napra több halat ad a pálya. A mai eredmény után, ha az élen állók nem hibáznak nagyot, nehéz lesz elvenni a győzelmet tőlük.
2011. szeptember 18., vasárnap - negyedik forduló
A meteorológusok közelgő hidegfrontot jeleztek erős lehűléssel, széllel. Ez többnyire nem szokott kedvezni a halak kapókedvének, de bizonyos esetekben a front megérkezése előtt még azért jócskán táplálkoznak. A front északnyugatról volt várható, ennek megfelelően erős dél-délkeleti szél fogadta a versenyzőket a legutolsó megmérettetés előtt. A déli szél sem biztatott semmi jóval, köztudott, hogy a halak kapókedve déli szélben nem a legnagyobb. Az első percek ezt még nem látszottak igazolni, most is, mint eddig rövid időn belül szákban voltak az első halak, törpeharcsák, kárászok, pontyok vegyesen.
A halak kapókedvével nem is volt olyan nagy gond, ott voltak az etetésen vagy annak környékén. Az erős szél hatására a fenéken kialakuló ellenkező irányú áramlatok miatt néha egészen máshol kellett keresni a halat, mint amit a versenyzők a szélcsendben megszoktak. A kárászok amúgy is hajlamosak „körbeállni” az etetést, míg a pontyok inkább az etetés centrumában voltak keresendők. Ám ennél sokkal nagyobb gondot jelentett, hogy a komoly erősséggel fújó oldalirányú szélben nem lehetett kontrollálni a felszerelést, a csalivezetést gyakorlatilag a szél diktálta.
Ezért aztán hamar lekerült a kézből a hosszú rakós, a röviddel sokkal jobban meghorgászható volt a pálya. Az erős hullámzás a sekélyebb vizet a partközelben meglehetősen felkavarta, ez pedig a rövidebb boton volt zavaróbb. Mindenesetre az előző napinál ritkábban jelentkeztek a kapások, az előbb felsorolt okok közül lehet választani a miért után kutakodva.
Ebben a fordulóban a segítők munkája is kiemelkedő fontosságúvá vált. A végső győzelemre esélyes Magyar Gábor az „A” szektor egyes helyén, míg legnagyobb ellenfele, Újszászi Richárd a „B” szektor közepén horgászott. Folyamatosan figyelemmel tartani az állást eddig sem volt könnyű, de most még jobban meg kellett osztani a figyelmet, jobban, mintha egy szektorba sorsoltak volna.
Azt gondolhatná a külső szemlélő, hogy az „A” szektor szélső helye verhetetlen, már elég a győzelemhez, lefutott a mérkőzés. Nem egészen. A szélső helyek valóban erősebbek, de nagyon sokat számít, hogy melyik oldalról fúj a szél. A ráfújó oldalon mindig több halat lehetett fogni, mint az ellenkezőn. A másik nem könnyen megoldható probléma a szélső helyeken az igen nagyszámú törpeharcsa jelenléte. Mindenhol zavaró tudott lenni, de a széleken ez fokozottan volt érvényes, még annak ellenére is, hogy ennek kivédésére „elterelő etetést” csinált Gábor is, sok élő anyaggal, egészen ki a szektorhatárra, míg maga elé csak szemessel etetett. Ez nagyrészt csökkentette a törpék számát középen, de olyan mennyiségben érkeztek oldalról a szabad részről, hogy gyakorlatilag időnként ellepték a kukoricás etetést is.
Míg Gábor a törpékkel küzdött, addig a mellette ülő ifj. Kovács József vidáman birkózott a pontyokkal a rövid rakós távolságon. Az első órában komoly előnyt szerzett, ha kicsivel több a rutinja, ezt akár meg is duplázhatta volna!
De nagyon szépen fogta a halat Erdei Attila és Csőregi Balázs is. Nagyon nem volt mindegy, hogy Gábor hányadik tud lenni a szektorában.
Komoly csata folyt a „B” szektorban is. Az esélyes Újszászi Richárd nagyon elkapta a fonalat rövid rakóssal, volt időszak, amikor folyamatosan fárasztott. A legnagyobb pontyok sajnos a rövid botról gyakran lefordultak, a kisebbek sokkal biztosabban és gyorsabban voltak foghatók. A szélső helyen horgászó Csomor Péter is folyamatosan, a szélső hely minden előnyét kihasználva a jött fel.
Miközben a szél néha dühöngőre váltott, szinte csak egy ember volt a „gáton”, aki nem volt hajlandó feladni eltervezett taktikáját: Kaló Zoltán emberfeletti erővel tartva a 13 méteres botot egymás után fogta a kárászokat.
Ott volt a hal az etetésen, még ha nehezen is lehetett megtartani a felszerelést, de bent sokkal intenzívebben evett a kárász. Bár az is lehet, hogy egy-két kivételtől eltekintve gyakorlatilag csak ő horgászott a 13 méteres távolságon, a szomszédok ezalatt nem, vagy alig kezelték a belső távot.
Folyamatos információcsere, számolás folyt közben a segítők között a kötélen kívül, de annyira szoros volt a küzdelem, hogy biztosat senki nem tudott mondani.
Időközben Magyar Gábor is elkapta a fonalat, kezdett egyre jobban feljönni, de nagyot horgászott középen Pozsonyi Csaba is, számolni kellett vele, hogy Ő is beleszól a végeredménybe.
Nemcsak az elsőségért folyt a küzdelem, de aki mindenképpen válogatottságra vágyott, annak az első nyolc közé kellett jutnia a végső összesítésben - az biztos helyet jelent a keretben. Az izgalmakat nemhogy lezárta volna a verseny lefújása, de az igazi még csak a mérlegeléssel jött el!
A teljes mezőny együtt vonult a mérlegelőkkel, és az utolsó horgászig szinte nyitott maradt a bajnoki cím sorsa.
A végeredmény:
| Hely | Versenyző | Össz. súly (g) | Össz. pont |
| 1. | Magyar Gábor | 109 070 | 21 |
| 2. | Újszászi Richárd | 109 150 | 22 |
| 3. | Csőregi Balázs | 105 970 | 30 |
| 4. | Szilvási Szilárd | 121 470 | 32 |
| 5. | Kaló Zoltán | 110 530 | 32,5 |
| 6. | Várszegi Balázs | 109 000 | 37 |
| 7. | Magyar Balázs | 95 890 | 38 |
| 8. | Kovács Dániel | 101 010 | 40 |
| 9. | Erdei Attila | 102 120 | 41 |
| 10. | Magyar Szilárd | 100 790 | 41 |
| 11. | Milkovics Péter | 103 530 | 43 |
| 12. | Csomor Péter | 102 750 | 45 |
| 13. | Vidó Ferenc | 94 680 | 46 |
| 14. | Ifj. Szénási Béla | 99 730 | 47 |
| 15. | Faragó Zoltán | 91 500 | 49 |
| 16. | Böde Géza | 86 220 | 53 |
| 17. | Buczkó Krisztián | 86 060 | 53 |
| 18. | Ifj. Kovács József | 88 970 | 54 |
| 19. | Pozsonyi Csaba | 87 020 | 54 |
| 20. | Molnár László | 86 440 | 59 |
| 21. | Lőrincz Dénes | 81 570 | 60 |
| 22. | Nagy Attila | 80 550 | 61 |
| 23. | Dr. Bagdi Árpád Gyula | 70 240 | 67 |
| 24. | Dr. Nánai Zoltán | 59 250 | 72 |
A teljes végeredmény innen letölthető.
Az első nyolc helyen végző, fixen válogatott kerettag zölddel kiemelve, kékkel a Szövetségi Kapitány által behívott további négy versenyző.
Összefoglalva egy igen küzdelmes, nagyon kemény csatát élvezhettünk a négy fordulóban. A táblázatból kiolvasható, hogy folyamatosan javuló halfogás mellett igen jelentős fogások születtek, talán az utolsó napot kivéve, de azt is inkább a normális horgászatot lehetetlenné tevő szél számlájára lehet írni. Az is látszik, hogy a rengeteg hal és az időjárási viszontagságok meglehetősen kivették az erőt a versenyzőkből, csak komoly kondícióval, koncentrálóképességgel lehetett végigcsinálni a négy fordulót.
Mindenképpen érdekességként kell megemlíteni, hogy a közelmúltban világbajnoki ezüstérmet szerzett válogatottak közül többen is a kötélen kívülről szemlélhették az eseményeket.
Az eredmények kihirdetése után zárásként Németh László szövetségi kapitány elmondta, hogy a válogatott keret a következő évtől 16 főre bővül, ezért a mostani 12 fős keret kiegészül Walter Tamással, Nagy Andrással, Varga Józseffel és Ambrus Tiborral.
Gratulálunk Magyar Gábornak, aki meg tudta mutatni, hogy nemcsak a szerencse segítette a középdöntő első helyére, de egy sokkal halasabb, egészen más horgászatot igénylő pályán is győzni tudott, ha úgy vesszük, rajt-cél győzelmet aratva. Természetesen jár a gratuláció a dobogósoknak, a válogatottba kerülteknek és mindenkinek, aki becsülettel végigküzdötte ezt az emberpróbáló négy napot!
