Azt mondják nálam okosabbak és tapasztaltabbak, hogy a finomszerelékes horgászokat egy vékony hajszál választja el a pergetéstől. Nem hittem ebben a dologban, amíg igazából bele nem kóstoltam a pergető horgászatba. Az elmúlt egy-másfél évben szinte csak a ragadozó halak keresésén és felbosszantásán tevékenykedtem. Persze azért nem hanyagoltam el a feeder- és matchbotos horgászatot sem, de valahogyan nagyobb hangsúlyt fektettem a pergető módszerbe.
Igazából akkor fertőzött meg, amikor megfogtam az első süllőmet. Annyira szép volt a hal, hogy valahogy elragadott magával a fogás élménye, varázsa. Szó szerint megfertőződtem.
Az előző írásomban egy pergető versenyen szerzett tapasztalataimat, élményeimet osztottam meg azzal, aki elolvasta. Most is szeretnék betekintést adni a versenyen szerzett tapasztalataimba. Nem feltétlenül kell egy versenyen nyerni vagy dobogós helyet szerezni. Igazából (véleményem szerint) legtöbbet azokból a versenyekből lehet tanulni, amin nem szerepeltünk valami jól. Lehet gondolkodni, hogy hol hibáztunk, vagy mi az, amit másként kellett volna csinálni. Vagy csak egyszerűen nem evett a hal! :)
2012-ben került megrendezésre az egyik kedvenc pontyos vizemen egy pergető verseny. Az itt horgászók számára jól ismert az itteni szép csukaállomány, ezért a verseny híre hallatán gyorsan betelt a nevezési létszám.
Mivel november végét mutatta a naptár, már elkélt a forró italok melengető hatása, így nem hiányozhatott a szervezőktől a versenyzők kényeztetése.
A versenyre igen sok olyan horgász nevezett, akik rendszeresen látogatják a vizet és ismerik is azt, így nem ígérkezett könnyű versenynek.
Nevezés sorrendjében kihúztuk az indulási sorszámokat, majd mindenki elfoglalta a kiszemelt helyét a vízparton, ahol sejtelmesen kémlelte a szomszédokat és a vizet - vajon mit rejt a szomszéd doboza és vajon mikor jön az első hal?
Azt vettem észre, hogy nekem az utóbbi pergető versenyeimen az első egy-másfél órában sosem sikerül halat fognom, ami még nem jelenti azt, hogy veszve van a dolog. Betudható ez a rossz helyválasztásnak, vagy egyszerűen nem találtam meg a „nyerő” csalit. Most sem volt ez másként. Láttam a tavon, hogy egy-két helyen fogtak már a halat, és mentek mérni. Ilyenkor akarva-akaratlanul is elkezd agyalni az ember, hogy mit is csinálhat rosszul, majd idővel (legkésőbb az első kifogott hal után) rájön, hogy semmi gond nincs itt!
Egyelőre még nem érzem igazán a többi műcsalival való pergetést, ennek megfelelően plasztik csalikkal csapkodtam a vizet a versenyek zömén. Ámde néha bele kell nyúlni a műcsali arzenál azon részébe is, amit kevésbé használ az ember. Ez meg is történt, mivel nem igazán volt étvágyánál a célhal, a csuka. Feltettem hát egy kisebb wobblert. Vesztenivalóm nem volt vele. És az első dobás varázsára sikerült fognom egyet! Ezen felbuzdulva kezdtem elővenni a különböző kishal-utánzatokat, de sajnos nem jártam sikerrel. Ám ha versenyben akartam maradni, halat kellett fognom, így hát visszatértem a plasztik csalijaimhoz - és nem bántam meg. A verseny végéig sikerült még két csukát szákba terelnem, így három fogott hallal reménykedhettem. Igaz, a pergető versenyeken nem kilóra és nem darabszámra kifogott halakban, hanem centiben mérik az eredményt, így nem lehet tudni, hogy az adott fogással hol végez az ember.
A verseny után jólesett mindenkinek a finom ebéd, mert hiszik vagy sem, a horgászatban igenis el lehet fáradni!
Ebéd után jött az eredményhirdetés. Mindenki jókedvvel várta az összesítést, kíváncsi volt a másik horgász fogására. Folyt az eredményhirdetés, de a nevemet csak nem akarták mondani. Némi várakozás után azonban én is ott voltam, így sikerült a dobogó képzeletbeli második fokára felállnom.
Még egy plusz öröm ért ezen a versenyen - a legifjabb versenyzőnk is sikeresen vette az akadályt a felnőttek között, sikerült halat fognia. Sőt, nagy örömére díjat is kapott, így büszkén állhatott közénk egy fotó erejéig.
A verseny tanulsága mindekképp az, hogy bízzunk az általunk kedvelt és sikerrel használt csalikban, nem számít, hogy körülöttünk másik horgász mivel fogja a halakat, előbb vagy utóbb sikeresek leszünk. Nem szabad feladni a bevált dolgokat, mert nem sikerülhet minden elsőre. Az is sokat számít, hogy ki mennyire ismeri az adott vízterületet, ám ez sem mindig mérvadó.
Írta: Szabó Balázs (SzahoteN)
Fotók: Hegedüs Anett
