Álmokat kergetek és célokra vadászom, ami önmagában egy roppant időigényes és összetett feladat. Ezúttal amurt szerettem volna fogni a Zsitván. A víz gyakran próbára teszi még a legelszántabb és legkitartóbb horgászokat is, ám a rengeteg munka gyümölcse egyszer beérik.
Hogy hogyan jutottam a dunai pergetéstől idáig? Egyszerűen érdekelt a téma és láttam magam előtt egy óriási falat – akarom mondani kihívást –, amelyet meg kell másznom. Új év, új cél, a lecke fel van adva. Sosem horgásztam még amurra, és hamar megtapasztaltam, mennyire óvatosak és rafináltak ezek a vad csatornai amurok, hiszen egy apró pisszenésre odébbállnak, ha kell. Gyakran hallom panaszkodni a horgásztársakat, miszerint nincs hal a vízben, ha lenne már fogtak volna. Nos, ajtócsapkodás, kiabálás és fülsértő zene mellett ne akarjanak ilyen halakat fogni.
A látvány fertőző:
Történt egyszer, hogy egy késő tavaszi napon ebéd után sétára szántam el magam és célba vettem a Zsitvát. A nagy nézelődés közepette hamar kiszúrtam egy nádrágót, nem sokkal később még egyet, aztán még hármat, végül azon kaptam magam, hogy előttem legel egy egész csorda. Persze semmilyen bot vagy horgászfelszerelés nem volt nálam, de nem is hiányoltam. Értelmes embernek esze ágába sem jut ilyenkor, hogy megzavarja ezeket a szelíden táplálkozó hatalmas jószágokat, hiszen óriási élmény testközelből csodálni őket, amikor eszegetnek, vagy éppen napoznak a víz tetején. Bámulatos látvány, kívánom mindenkinek, hogy élje át.
Tapasztalatok és stratégia:
Nem titok, rengeteg időmbe telt, mire körvonalazódott előttem a miként és a hogyan. Nagyjából két éven keresztül figyeltem és horgásztam céltudatosan amurra, mire sikerült kidolgoznom egy valamirevaló stratégiát a horogra kerítésük érdekében. A helyválasztás kérdése roppant egyszerű: a hol helyett sokkal fontosabb a mikor. Hogy miért? A forró nyári napokon rengeteg időt töltenek táplálkozással az amurok – ha csak nem napoznak, ekkor úgy vélem, lehetetlen őket megfogni –, mivel a táplálékot csak részben tudják megemészteni, ezért tömérdek mennyiségű növényi eledelt kell magukhoz venniük. Igen, itt van az a bizonyos elásva: hosszú kilométereket úsznak le és fel az egész csatornán élelem után kutatva, gyakran tapasztalom, hogy még éjjel is legelésznek.
Hit és kitartás:
Ha megvannak az alapok és a halak is a helyszínen, jöhetnek az apró részletek. Említést érdemel, hogy számos halvesztésen túl voltam, mire megértettem, hogy mit, miért és hogyan kell csinálnom. Nem fogok most a végszerelékekre és azok elemeire külön kitérni, hiszen erről számos cikk íródott mások – nálam sokkal tapasztaltabb horgászok – tollából, telis-tele hasznos, kész információkkal. A csalit minden alkalommal fenéken kínálom fel az amurok számára, bár meg kell jegyeznem, néhányan elég szép eredménnyel büszkélkedhetnek itt, a csatornán, ami az amur úszós horgászatát illeti. Egy biztos: minél több időt vagyunk kint és horgászunk, annál több értékelhető tapasztalatra tehetünk szert, ergo mindig a saját tanulságaink lesznek az igazi értékek számunkra.
Az ésszerűség határai:
Mindig legyünk tisztában a saját lehetőségeinkkel és korlátainkkal. Kerüljük el az olyan helyeket, ahol már első ránézésre egyértelművé válik egy komolyabb csata kimenetele, feleslegesen ne piercingezzük fel a halakat. Célszerű olyan helyet választani a horgászat helyszínéül, ahol van időnk és helyünk fárasztani még egy több tízkilós halat is. Fárasszunk türelmesen, ámde keményen. Ne lepődjünk meg, ha az első „nekifutásra” kijön egészen a partig az amur, gyakran furán viselkednek a megakasztást követően, majd amikor észreveszik, hogy baj van, azonnal eszeveszett rohanásba kezdenek. A legrosszabb, ha ez a merítőnkben történik: könnyedén tönkreteheti a keretet és annak hálóját egy a kelleténél hamarabb megszákolt, tomboló amur. Akár balesettel is végződhet egy-egy ilyen korai merítés, ezért legyünk türelemmel és tisztelettel a halak iránt.
Türelemjáték:
Néha karnyújtásnyira vagyunk a győzelemtől, azonban elég egy apró hiba, és oda a siker. Időnként mérhetetlenül sok türelemre és kitartásra van szükség ezeknek az óvatos növényevő óriásoknak a becserkészéséhez. A sikerhez vezető út rögös és hosszú, rendkívül próbára tudja tenni az embert fizikailag és mentálisan is. Ettől olyan páratlanul szép a horgászat az ilyen vadvizeken, akárcsak itt, a Zsitván.
