Utunk egyenesen Balatongyörökre vezényelt, ahol Joó József látott minket vendégül. A stégről elénk táruló látvány nem volt mindennapi, egyszerűen leírhatatlan pompában tündökölt a víz, ahogy a szemünk előtt megcsillanó napsugarak bejárták a Balaton 66 ezer hektárnyi vízfelületét! Már maga az érzés kárpótolt az addigi fáradalmakért, és úgy voltam vele, ha halat nem fogunk, akkor is megérte ide ellátogatni!
Helykeresés:
Józsi előzetes információi után vízre is szálltunk megkeresni az általunk jónak vélt területeket. Az északi oldalon a maximálisan megengedett behúzási távolság 350 méter. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan is tudjuk ezt leellenőrizni? Két egyszerű megoldás létezik rá:
GPS-szel rendelkező halradar (az adott horgászállásunk koordinátáit elmentve és a vízen kimért helyzetünk alapján a radar megmutatja a két hely közti távolságot)
egy telefonra letölthető Fishing Point alkalmazással (a szisztéma azonos, el kell menteni az adott horgászállás pozícióját és a telefonunk GPS-e segítségével folyamatosan látjuk a két pont közti távolságot)
A taktika a következőképpen alakult:
különböző távolságokban raktuk le a bójákat, így próbáltuk megtalálni, hogy melyik sávban tartózkodnak/járnak kedvenc halaink, a pontyok
nagy etetést szándékosan nem csináltunk, hiszen nem a kisebb halakat szerettük volna bevonzani
egy bójára kezdésnek 25-30 szem bojli került nagyobb területen szétszórva
kapás után 10 szem bojlival frissítettük az etetést
A parttól 170 méterig kemény az aljzat, utána kezd el növekedni az iszap vastagsága. A meder végig kagylómaradványokkal volt teli. A legbelső bóját 340 méteren helyeztük el, itt 30 centis iszap és némi kagyló található. A másik bóját 300 méteren, 20 centis iszapon raktuk le.
Nézzük is meg, mivel ajándékozott meg minket ez a csodaszép víz:
A túra végét az időjárás teljes mértékben átírta. Olyan mértékben erősödött fel a szél, hogy a méteres hullámok teljesen elöntötték a partot és vele együtt a sátrunkat is. A bójákat kénytelenek voltunk bent hagyni, mivel lehetetlenség volt vízre szállni. Köszönetet szeretnék mondani a mellettünk horgászó Sztanke Istvánnak, aki a viharos szél elállta után kihozta a bójákat és Joó Józsefnek, aki utánunk postázta :D
Összegezve egy igen kellemes és pazar látványvilággal bíró túrán vagyunk túl. Következő utunk célja a déli part meghódítása lesz. Reméljük, a kegyeibe zár minket szeretett „tengerünk” és bőkezűen megajándékoz majd!
Fotók: Romvári Norbert