Az idei évben új cikksorozat indítását tűztük ki célul, melynek témájául - bár a cím kissé félreértelmezhetően hangzik… - nem a legfrissebb nászkalandjaink részletes bemutatását választottuk, mivel nem valószínű, hogy a magánéletünk részét képező események egy horgász weboldal címlapjára valóak :) No de lássuk, hogy valójában miről is lesz szó…
Telnek-múlnak az évek, a technika egyre csak fejlődik, és ez jól észrevehető kedvenc időtöltésünkben, a horgászatban is. Viszont (sajnos) van az éremnek egy másik oldala is. Válságos valóság, kevés szabadidő, rengeteg munka egymás hegyén-hátán. Ha ezt a két jelenséget párhuzamba állítjuk, akkor bizony egy meglehetősen lehangoló végeredményt kapunk:
A folyamatosan fejlődő technikához „adaptálódó” halakat olykor egyre nehezebb kifogni, melyre rátesz egy lapáttal az is, hogy az emberek többsége 80-90%-ban a hétvégéken ér csak rá horgászni, így a „vetélytársak” számának megsokszorozódása, valamint a halak kitanultsága időnként drasztikusan lecsökkenti fogási esélyeinket…
Mostani cikksorozatunk célja, hogy bemutassuk, mire képesek a termékeink ilyen körülmények közepette. Tehát olyan beszámolókat fogunk elétek tárni, amelyek kizárólag 1 vagy legfeljebb 2 napos, egy éjszakát magukba foglaló, rövid időtartamú horgászatokról készültek, és amik olyan szituációkban játszódtak le, amikor az említett nagy többség ráér hódolni kedvenc időtöltésének, vagyis hétvégéken. Ezzel gyakorlatilag olyan feltételek mellett szeretnénk bemutatni termékeink „versenyképességét”, amelyek bárki számára adottak.
Az első epizódban Dani barátunk izsáki beszámolóját olvashatjátok, amely maximálisan megfelel a fenti kritériumoknak, hiszen amellett, hogy szombat délutántól vasárnap estig horgászott, egy horgászverseny után kezdte meg rövid túráját. Az általános vélekedés szerint versenyek után mindig nehéz halat fogni. Lássuk, ő mennyire volt képes megbirkózni a feladattal!
„Szombat délután 14 óra környékén érkeztem a helyszínre, közvetlenül az IHP Egyéni Horgászkupa lefújását követően. Ezen a horgászaton velem tartott Krisztián barátom is, akivel - helyi lakos révén - rendszerint együtt próbáljuk becserkészni az izsáki halakat, több-kevesebb sikerrel. Helyválasztásunk ezúttal a keskenyedő részre esett, akár mondhatnám azt is, hogy kényszerből, mivel a jó helyeket az öbölrésznél már elfoglalták, ergo nem voltunk elég gyorsak. A keskenyedő rész a vendégházak felőli oldalon, a fasor végénél kezdődik, itt található (hacsak az idő múlásával át nem alakultak a mederviszonyok) egy kisebb törés, amely a sekély és a mély részt választja el. Mivel a pálya itt már (mint ahogy a rész neve is sugallja) viszonylag keskeny (88 m a Google Earth segítségével lemérve), meghorgászandó területnek a szemközti nádas előtti 5-15 méteres körzetet választottam, amelyet alapozó etetésként 1,5 kg vegyes bojlimixszel szórtam meg. Krisztián a jobb oldalon ült, közvetlenül a nád mellett, ezért előtte már szélesebb volt a pálya. Ennek megfelelően ő a tó középtáját etette, illetve horgászta meg. Etetése kezdetben több halat adott, három pontyot sikerült fognia késő estig, ezek súlya 2 és 4 kg között volt. Mivel 6 kg alatti halat nyáron már nem szoktunk fotózni, ezeket is azonnal visszaengedtük.
Ezzel szemben jómagam este 11-ig kapás nélkül maradtam, pedig eleinte nagy lendülettel próbálgattam a különböző oldódó bojlijaimat, hiszen ezen a horgászaton vetettem be először az újonnan beszerzett, 2,75 lbs tesztgörbéjű Carp Concept pontyozó botjaimat, melyeket szerettem volna mihamarabb felavatni. Aztán az említett időpont előtt nem sokkal már győzött a fáradtság, gyári golyókra váltottam, így mire a harmadik bot is bevetésre került, már negyed 12 körül járhatott az idő. Bekapcsoltam az adóvevőm, minden a helyére került, én pedig felkészültem az alvásra.
Apropó, felkészültem… Éppen, amikor már kényelmesen kiterültem az ágyamon és az alvás határán voltam, bepittyent a bal oldali kapásjelzőm. Eleinte nem reagáltam le gyors felpattanással a helyzetet, de a második csippanásra már kimentem körülnézni. Ekkor a jelzőm úgy kezdett viselkedni, mintha csúszó szerelékkel horgásznék: fel-le kezdett járni. „Sokat nem veszíthetek” alapon ráemeltem, ekkor meglepődve tapasztaltam, hogy a főzsinórom balra, a meghorgászott területtől 30-40 méterrel odébb „érte utol” az ismeretlen ellenfelet. Ez volt az oka a „szöszmötölős” kapásnak. Noha a küzdelem elején azonnal tudtam, hogy komoly halat sikerült akasztanom, a használt csali korábbi „produkciói” miatt eleinte harcsára gyanakodtam, mivel a tanúsított ellenállás sem éppen az öregebb pontyokra jellemző mutatvány volt, legalábbis eleinte. A fárasztás 15. percében sikerült először megpillantani a hatalmas jószágot. Ekkor azonnal felismertem, hogy kivel hozott össze a sors. 2010. augusztus végén, hosszú idők elteltét követően végre sikerült überelnem egyéni pontyrekordomat egy 16 kg-os tőponttyal, aki a fogást követően nem sokkal később „Scooby” névre lett keresztelve. 9 hónap eltelte után ismét e gyönyörűséget sikerült megakasztanom. Misztikus érzés fogja el az embert, amikor egy termetesebb uszonyos fárasztása közben beazonosítja, hogy tulajdonképpen az egyéni rekordhala küzd a horog végén. 20 perc fárasztás után sikerült megszákolni a rutinosan védekező matuzsálemet. Rövid ideig csodálgattam a kapitális jószágot, játszottam a gondolataimmal, és lepörögtek a szemeim előtt azok a képsorok, amikor tavaly augusztusban kifogtam, hogy mekkora boldogságot szerzett nekem ez a csodás hal. Persze nem volt ez másképp most sem. Miután közvetlenül az ívás utáni időszakban sikerült elcsípnem, jóval a tavaly mérlegelt súlya alatt volt, de ismerve mohóságát, gyorsan össze fogja szedni magát. Pár fotó után és a mérlegelést követően szabadon távozhatott a gyönyörűség.
Ennél jobb kezdést el sem tudtam volna képzelni, pedig sok helyen megfordultam már, de hogy elsőre egy csaknem 15 kilós ponttyal nyissak, olyanra még nem volt ezelőtt sehol sem példa.
Most viszont tennék egy röpke kitérőt. Még Scooby kifogását megelőzően, mielőtt az alvás mellett döntöttünk volna, beszélgetésünk alatt megkérdeztem Krisztiántól kíváncsiságból, hogy mekkora az egyéni rekordja. „9,3 kg”, felelte. A srác még csak 13 éves, de már bőszen kergeti a nagy halakat. Ami azt illeti, én tizenhárom évesen még azt sem tudtam, hogy mi az bojli, nem hogy ekkora egyéni rekordom legyen. :) De mióta barátságot kötöttünk, láttam, hogy maximálisan érdekli a módszer, ezért ha tudtam, mindig szívesen segítettem neki. Visszatérve az alapkérdésre, számomra egyértelmű volt a helyzet, hogy ennyi idősen nem sokaknak adódik a lehetőség (többek közt akkoriban még nekem se), hogy 10 feletti rekordponttyal büszkélkedhessenek, de én akkor és ott kitűztem célul, hogy fogatok Krisztiánnal egy 10+-ost. Összedobtam neki a tervemhez leginkább passzoló végszereléket, majd csaliként egy szem gyári 20 mm-es Formula X-et ajánlottam, melyhez pluszba - PVA-ban - további öt szem került koncentráltan. „Erre lehet, hogy csak egy kapás lesz, de az jó hal lesz” - ez volt a mottó, illetve a hátrahagyott üzenet.
Abban a szent pillanatban, amikor a gyönyörű tőpontyomat visszaengedtem, Krisztián kapásjelzője érdeklődésről kezdett el árulkodni: kb. 2 óra kellett a Formulának, hogy megtalálja valaki. Kezdetét vette a harc az ismeretlen ellenféllel, később jöttek a találgatások, hogy mekkora lehet, de én már az első felbukkanásánál láttam, hogy tíz feletti lesz. Úgy is lett, mivel az elkövető nem volt más, mint az áprilisban előkerült csodás nyurga, vagyis a „Snake” névre keresztelt „gőzmozdony”. Ő is vesztett valamelyest a súlyából az áprilisi méréshez képest, de mondanom se kell, 12,1 kg-mal kellően termetes volt ahhoz, hogy az eltervezett elképzelésnek teljes mértékben megfeleljen. Krisztián látszólag fel sem fogta a történteket, de hogy ez vajon a határtalan örömének vagy a fáradtságnak (esetleg a kettőnek együtt) volt köszönhető, arra azóta sem sikerült rájönnöm :) Mindenesetre az új rekord meglett, és ami számomra még döbbenetesebb volt, hogy félóra alatt a tó két elkeresztelt lakóját is elcsíptük. A dolog további érdekessége, hogy a visszadobást követően az említett csalira másnap (illetve akkor már hivatalosan aznap) délig kapás sem volt.
Miután sikerült magunkat túltennünk a történteken, elhatároztam, hogy új csalit fogok bevetni a még vissza nem dobott felszereléssel. Történetesen egy olyan bojlira esett a választásom, amelyet a korábbiakban még nem használtam, bár ehhez még azt is hozzá kell venni, hogy nem egy ősrégi csodagolyóról van szó, hanem egy viszonylag új típusról, ami nevezetesen a Crispy Mussel névre hallgat. Igazság szerint a július végére tervezett palotási túrám miatt szereztem be, de gondoltam, kipróbálom, ne érhessenek nagy meglepetések. Visszadobás után, minimális alvást követően riasztást kaptam a kapásjelző rendszeremtől, hogy valaki érdeklődik a „Ropogós Kagyló” iránt. Az elkövető egy kereken 7 kilós töves volt.
A folytatásban már a többi botomon is csalit cseréltem, miután észrevettem, hogy az édes golyók ezúttal nem működnek. Az egyik felszerelés a Carp Dream Big Carp fantázianevű bojlit kapta, és erre is érkezett a horgászat utolsó fotózásra méltó hala.
A horgászat hátralévő részében már csak néhány 2 és 5 kg közötti halat sikerült fognunk. Mivel említettem, hogy 6 kg alatt nem fotóztunk, képekkel ezekről nem tudok szolgálni, viszont ha valaki egy pörgős pecát szeretne itt magának napközben úgy, hogy egy kósza termetesebb halra is meg legyen az esélye, annak nyugodt szívvel merem ajánlani a Formula X oldódó verzióját, főleg a nyári időszakban. Az elkészítés során (mivel ilyet csak a gyári mixből tudtok előállítani) a masszából hagyjatok meg egy kisebb darabot, amit rakjatok el nejlonba (vagy tégelybe), nehogy kiszáradjon. A többit görgessétek le, szárítsátok 2-3 hétig, és indulhat a móka. Csaliként személy szerint én egy szemet ajánlok, sima hajszálelőkés megoldással, amit a korábban félretett kisebb adaggal pasztaként tudtok tuningolni.
A másik csali, ami délelőtt adott még pár kisebb halat ezen a horgászaton, az egy tesztelés alatt álló, fűszeres jellegű bojli volt, erről bővebben majd egy későbbi cikkemben ejtek pár szót.
Krisztián dél környékén fejezte be a horgászatot, de nem is maradt le utána semmiről, mert onnantól este hatig megúsztam hal nélkül a teljes délutáni időszakot. Összességében egy remek horgászatot zártunk az itt eltöltött rövid idő alatt, a kifogott halaink összsúlya 60-70 kg környékére volt tehető, amelyből csak a két legnagyobb hal tett ki 26,9 kg-ot. Mindez egy 30 órás horgászat alatt! Számomra további öröm volt, hogy új botjaimat gyönyörű halakkal sikerült felavatnom. Remek horgászat volt, soha rosszabbat!”
Bízunk benne, hogy Dani beszámolója kellően megadta a Tisztelt Olvasók érdeklődését a továbbiakhoz, amelyeket rövidesen, más helyszíneken, csapatunk további tagjaitól készített beszámolók formáiban olvashatnak…
(X)
Zadravec Team
