Pontyhorgászként mindig is fontosnak tartottam, hogy ne csak egy adott vízterületről tudjak eredményt felmutatni. Számomra az a sikeres horgász, aki minden vízterületen megállja a helyét, így nem volt kérdéses, hogy előbb vagy utóbb, de nyitnom kell az igazi vadvizek felé is. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy de jó is lenne az öreg Dunából egy szép pontyot fogni…
Angliai munkahelyem a koronavírus miatt március végén bezárt, és amikor kiderült, hogy júliusig nem is nyithat ki, bevállalva a 2 hetes karantént, májusban hazaindultam. Már a hazaúton a túrákat terveztem a gondolataimban. Első túrának egy ízig-vérig vadvízre esett a választás, ahova Rokolya Peti barátom és csapattársam vitt el.
Tökéletes kezdet volt ez számomra, kellő ízelítőt adott ahhoz, hogy mi is fogad egy ilyen és ehhez hasonló vízen. Petinek és nekem is sikerült pár halat fogni, így jó szájízzel terveztem a következő túrát. Már hazaúton eldöntöttem, nincs mese. A következő állomás az élő Duna lesz.
Még aznap este Ádám barátommal kinéztünk egy szimpatikus helyet magunknak, amit saját főzésű magmixszel, C21 Vad Ponty, illetve FermentX bojli keverékével meg is etettünk. Másnap támadás! Június lévén tartottam a rossz vízállástól, de szerencsére megfelelő volt a vízszint. Bíztunk benne, hogy itt tartózkodásunk alatt nem lesz jelentős mértékű apadás, mert ezen a helyen az egyenlő a garantált betlivel.
Csónak segítségével sikerült ígéretes helyeket találnunk a parttól mindössze 35-40 méterre. A helyiek elmondása szerint régebben kotorták ezen a szakaszon a medret, így az előttünk lévő 5-6 méteres árok feljön egészen 2,8 méterre (a jelenlegi vízállásnál ezt mértük), majd ismét letörik a főmederbe. Én e plató két oldalát horgásztam meg és egy bója segítségével megjelöltem. Etetésre szánt csalogató anyagokból folyóvíz lévén bőségesen felkészültem. Igyekeztem úgy összeválogatni az etetésem alapját, hogy legyen közte lassabban oldódó, illetve olyan is, ami nem oldódik. Kezdetben kb. 3 kg kaja került be a 2 bójára, majd reggel és este 2-2 kilóval pótoltuk ezt.
Szerelékemet itt sem bonyolítottam túl, egy hajszálelőkés megoldást alkalmaztam viszonylag hosszabb, 45 cm-es előkén. Az itt használt ólomméret 200 grammos grippa. Kétféle csalikombinációt használtam. Az egyiken két szem főtt kukoricát egy fél ananász pop-uppal párosítottam, míg a másikon három szem tigrismogyorót egy sárga szivacsdarabbal.
Hihetetlen volt számomra, hogy az addig élettelen víz este 7 óra tájban mennyire elkezdett élni. Mintha az égiek megnyomtak volna egy „bekapcs” gombot. Sorra fordultak, ugráltak a szebbnél szebb pontyok. „Kiváló előjel!”, gondoltam magam.
Magabiztosan feküdtem le aludni, amit hajnali 5-kor egy vadvízen megszokott irgalmatlan erejű, füstölős kapás tört meg. Ráemelés után éreztem, hogy jobbacska hallal van dolgom, de nem voltam nyugodt, hisz tudtam, bármikor akadót találhat. Igyekeztem a mély árokból felpumpálni a halat, de rövid idő után talált valamit. „Ennyi volt!”, gondoltam magamban, de szerencsére egy hínárfolt volt az, amit damilom szép lassan átvágott, így folytatódott a fárasztás. Leírhatatlan érzés volt, amikor a tiszta vízben megpillantottam sárga úszóit, és csak forgott előttem, merítésre várt. Megvagy! Örömöm határtalan volt, hisz életem első dunai pontya pihent a merítőben, ráadásul nem is akármekkora.
Ezt követően reggel 8 órakor ismét egy brutális erejű kapásnak emeltem oda, de ez a hal félúton elment. Ez van, nem nyerhetek mindig. A túra hátralévő részében több 2-3 kilós pontyot sikerült még fogni, amik gyanítom, a legutóbbi nagy telepítési programból származtak. Örültem, hogy mindjárt az első dunai túrám sikeres volt, biztosra veszem, hogy ezután amikor csak tehetem, vissza fogok jönni ide. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon szerencsét folyóinkon, hisz szemmel láthatóan javuló tendenciát mutatnak a fogások, talán elindult valami a horgászok és ellenőrök összefogásának köszönhetően. Pár képet megosztok még veletek, fogadjátok szeretettel:
Írta: Erdélyi Tamás
