Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! Ígéretet tettem, hogy visszatérek a Solti Kis-Dunára, amint tehetem. Ennek ideje most jött el. Tartsatok velem erre a nem hétköznapi kalandra is!
Első találkozás:
Első találkozásom ezzel a vadvízzel álomszerűre sikeredett, hiszen 2 nagyobb pontyot is fogtam, illetve egy rekordlistás compót. Alig vártam, hogy visszatérjek, ha a víz már kellően felmelegedett, hiszen újabb céljaim voltak, nevezetesen az amurok, melyekből előzetes információm szerint szép számmal akadnak a holtágban igazán kapitális példányok is.
Visszatérés:
A visszatérésre először Holler Imivel és Müller Attilával került sor, amikor is 2 éjszakát töltöttünk el e vadregényes holtág partján.
Etetés, taktika:
Mint minden horgászatot, ezt is alapos helykereséssel kezdtünk. A legfontosabb tényező a horgászatban a hely. Ha nem a megfelelő helyen keressük a halat, kínáljuk fel csalinkat, a siker egész egyszerűen elmarad. A helykeresést kedvenc segédeszközömmel, egy IHP tapogatórúddal végeztem. Egy ígéretes sóderos részt találtunk, amin érződött, hogy „hot spot” gyanús, járja a hal. A túlsó part meredek padkáját horgásztuk elsősorban, ahol bő méteres víz volt. Ígéretes volt a bokrok alja, ahol jó eséllyel hűsölnek és táplálkoznak a pontyok, amurok. Illetve 1 bója került a közeli törésre, amit főleg Attila horgászott bízva pár nagyobb pontyban. Elmondása szerint jól szokott működni főleg az éjjeli órákban, amikor a mélyből felúsznak a halak csipegetni a törésre. Etetésre mindnyájan fermentált magokat használtunk kevés C6 Vad Ponty pellettel, illetve C21 Vad Ponty vagy FermentX bojlival kiegészítve.
Jómagam tigrismogyorót is használtam kikönnyítve egy Spéci Tiger gumi tigrismogyoróval. A natúr mogyorót felturbóztam Chilis Tintahalas és Vörös Gyümölcsös Fluo Flavor folyadékkal, továbbá Korda Pinkberry Goo-val. Mire a botok a helyükre kerültek, beesteledett. Jöhetett a legígéretesebb időszak!
Attila kezdte a sort egy kisebb amurral, majd én is fogtam egy hasonló kis „sáskát”, majd még egyet. Egy-egy kisebb ponty is jött hajnalban.
A kétnapos horgászat alatt nagyon meleg volt, a halak zöme vízközt vagy a felszínen tartózkodott, így a kapások az éjszakai, illetve a kora reggeli, esti órákra tevődtek.
Az igazi sikert Imi kísérletezése hozta meg, aki a fermentált magokon túl szilvával etetett és csalizott. Kitartását a holtág egyik bőven 10 kg feletti torpedója is díjazta, melyet egy valamivel kisebb társa is követett! Az amurokat nem méregettük, mielőbb mentek vissza a vízbe, hiszen egy nagyon kényes halról van szó! Konstatáltuk, hogy ebben a pecában ennyi volt. Úgy döntöttünk, pakolunk. A kocsiban már a visszatérést fontolgattam, éreztem, számomra több van még a vízben. Szerettem volna én is egy nagyobb halat, titkon egy szép pikkelyes pontyot vagy egy nagy amurt fogni!
A reváns:
A munkás hétköznapok után mielőbb vissza akartam térni bízva abban a bizonyos nagyobb halban. A vízpartra érkezve Garda Laci bácsi, a holtág halőre, gondnoka nem fogadott jó hírekkel. „Nem eszik a hal!” Ezek a hírek engem általában motiválnak, mintsem kedvem szegjék!
Semmit se változtattam a taktikán, mindent ugyanúgy csináltam, mint korábban és ugyanazon a helyen is horgásztam, ahol korábban „ha a kisebbekre működött a taktika, akkor a nagyobbakra is működni fog” elven.
Kisvártatva egy compó adott visszajelzést, hogy jó úton járok. Kedvenc halamnak nagyon örültem. Szerencsére ebben a vízben szép számmal van belőlük. Országos szinten is kimagasló itteni állományuk annak köszönhetően, hogy védettséget élveznek, és hogy remek életteret biztosít nekik a holtág.
Ahol a compó, ott a ponty is! Örök igazság, ami most is bebizonyosodott. Egy húzós kapást követően éreztem, hogy jó halat akasztottam. Nem engedtem neki, határozottan, feszesen tartottam botomat, melynek hatására halam elfordult a bedőlt fától és komótosan a nyílt, mély víz fele indult. Sejtettem, hogy egy jobb ponty küzd horgomon, ami hamarosan be is bizonyosodott.
A közeli bokrost vette célba, amitől csak nagy nehézségek árán tudtam elfordítani. Szerencsére láttam, hogy jól akadt a horog, így kicsit megnyugodtam. Mikor másodjára feljött, már a merítőben landolt őkelme. Egy igazi, sötét színű holtág-lakó tőponty. :) „Érted jöttem!”, nyugtáztam. Kíméletesen a merítőben hagytam, nem vettem ki a vízből, míg gyorsan előkészültem a fotózáshoz, videózáshoz.
Szépen tűrte a szereplést, majd mihamarabb útjára engedtem a holtág sötét vizébe, hogy tovább gyarapíthassa a híres kis-dunai pontyok hírnevét, és hogy más horgász is megfoghassa.
A nagy pontyok szerencsére itt is védve vannak, így adott az esély a horgásznak, hogy találkozzon akár egy kétszer ekkorával is, de ahhoz rengeteg kitartás és vízparton töltött idő is kell. Elmondhatom, hogy eddigi összes horgászatom sikerrel végződött ezen a szeszélyes vadvízen. Az innen fogott halak értéke egészen más, mint sok más tó esetében. Ezen a vízen megismeri a horgász a valós képességeit, és hogy milyen horgász is valójában.
Jó szívvel ajánlom a kalandvágyó horgászoknak, hogy látogassanak el a Solti Kis-Dunára akár családdal, hiszen páratlan és rendkívül kulturált környezetben tölthetik el szabadidejüket.
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Holler Imre, Müller Attila