Nálam már hagyománynak számít, hogy a Balatoni nagyhalas szezont az egyik kedvenc helyemen, Ábrahámhegyen indítom. Ez ezúttal sem volt másképp. Március második felében vágtunk neki az ébredő Balatonnak, amely tényleg ezer arcát mutatta meg a hét folyamán. A szinte kora nyárias melegtől egészen a hóviharig és a mínuszokig mindenben volt részünk, no de ezért szeretem igazán ezeket a tavaszi horgászatokat. Hibátlan pikkelyesekben szerencsére most sem volt hiány, fogadjátok szeretettel a rövid kis visszatekintésemet e nagyszerű horgászatra.
Nagyon vártam már az év első hosszabb túráját. A tél folyamán nagyon jókat pergettem és a márciusi fagyokban már sikerült az RSD-n gyönyörű pontyokat fognom, de egy teljes hétnek a Balaton partján semmihez sem fogható hangulata van. Főleg a hosszú téli pihenő után különösen jó érzés újra a vízparton tábort verni.
Varga Dávid barátom kísért el erre a horgászatra, együtt vágtunk neki a mindkettőnk számára már ismerős pályának. A szokásos teendők előzték meg a szerelékek vízbe kerülését. Radarozás, tapogatás és végül bójázás. A helykeresésnél most is nagyon nagy segítségemre volt az IHP multifunkcionális medertapogató rúd és a hozzá passzoló talajminta vevő. A szonár és ezek együttes használatával hamar megtaláltam a jónak vélt helyeket. Három helyet jelöltem meg, ezek közül kettőt egyből elkezdtem horgászni, míg a másikat első este csak néhány marék csalival etettem meg. A harmadik etetésemre akkor szoktam ráhúzni, ha eltelik egy pár nap vagy az egyik hely elkezd kisebb halakat adni, netán teljesen megáll. Szerencsére ezen a horgászaton nem volt hiány kapásokban, és nagyon jól lehetett kísérletezni az előkékkel és csalikkal is.
A Big Fish bojlink mindig is nagyon hatékony volt a Balatonon, de ebben a tavaszi szezonban toronymagasan vert minden más ízt. Számunkra is meglepő volt, hogy mennyire hatékonyan működött.
Rögtön az első esténk fergetegesen indult, mind a négy botunk a behordást követő néhány órában elsült. Nekem rögtön egy 16 kiló körüli pikkelyessel sikerült bekezdenem, és innentől nem volt megállás. Meleg, déli áramlat volt, amely rengeteg halat tolt elénk. Közel három napig folyamatosan húztuk a szebbnél szebb halakat. Igazi „tűzijátékban" volt részünk.
Aztán a hét közepe felé megérkezett a jósolt hidegfront, amely a vártnál is erősebbnek ígérkezett. Viharos, időnként 100 km/h-s szél tombolt kezdetben esővel, majd hóval és néha egy kis napsütéssel. Amikor reménykedni kezdtünk az enyhülésben, újra ömleni kezdett a hó és visszaerősödött a szél. Két értékes napunk telt el úgy, hogy még a nagy Torqeedo motor ellenére sem nagyon merészkedtünk vízre. A biztonság az első, ezt mindig szem előtt kell tartani! Tisztelni kell a Balatont és az időjárást, nincs egy hal sem, amely miatt megéri kockára tenni a testi épségünket. Ez legyen mindig az első szempont!
A két viharos nappal és éjszaka következtében 3-4 fokot csökkent a víz hőmérséklete, így a korábban gondosan felépített etetéseink is kiürültek. Mondanom sem kell, ez nem tett jót a horgászatunknak. Panaszra nem lehetett okunk, mert gyönyörű halakat sikerült fognunk már eddig is, de még hátra volt két nap, így hát kezdődhetett az agyalás. Ilyenkor felértékelődnek a gondosan megkeresett helyek és a jó minőségű csalik. A nagy lehűlés miatt egy kis trükkhöz folyamodtam: parafarúd segítségével kikönnyítettem a csalimat. Ez jó döntésnek bizonyult, mert újra elkezdtek érkezni a darabosabb halak. Nem volt olyan intenzív a horgászat üteme, mint az első napokban, de az utolsó pillanatokra is csodálatos élményeket kaptunk a szeszélyes Balatontól.
A horgászat tanulságait összegezve egy nagyon értékes hetet zártunk. Dáviddal közösen 17 darab 15 kiló feletti pontyot sikerült merítenünk, melyek közül kimagaslott több 18 és egy 19 kiló feletti, csodaszép pikkelyes. Meglepő volt, hogy nekem szinte az összes 15 kiló feletti hal az egy szem 24-es vagy 30-as Big Fish golyót húzta el. Sokat kísérleteztem szerelékekkel, előkékkel balatoni nagyhalas technikám csiszolgatása érdekében. Azt hiszem, az út és az irány alakul, ez pedig még mindig csak a kezdet…
A Balaton csodálatos, nagyon adakozó arcát mutatja. Sorban születnek rekordfogások és kerülnek partra szebbnél szebb halak. Egyik legnagyobb álmom és célom, hogy egyszer egy 30 kiló feletti balatoni pikkelyest tarthassak a kezem között. Ez még lehet, hogy több évtized lesz, de nem adom fel, minden vízparton töltött perc ajándék!
Ezúton is köszönjük a fantasztikus helyszínt Karvas Gábor barátunknak, nagyon jól éreztük magunkat!
Írta: Szoják Benedek
Képek: Varga Dávid, Szoják Benedek
