Az idei horgásztúra tervezésénél teljes mértékben a tavalyi tapasztalataimra hagyatkoztam és az alapján állítottam össze az aktuális taktikát. A horgászat során azonban gyorsan kiderült, hogy ebből semmi sem működik…! De ha őszinte akarok lenni, ezt cseppet sem bánom!
No de ne szaladjunk ennyire előre! Érkezésünkkor már jó pár csapat vallatta a vizet, az általunk lefoglalt 10-es álláson is éppen akkor fejezték be az összepakolást a srácok. Beszélgetés közben elmondták, hogy miket fogtak, ami viszont ennél is jobban felcsigázott, hogy mindezt bojlival sikerült elérniük. Az utóbbi időben a törpeharcsák egyszerűen ellehetetlenítették a bojlival történő tudatos nagyhal-horgászatot: amint vízbe ért, a törpék azonnal ledarálták a bojlit, esélyt sem hagytak a pontyoknak. Mi változott idén?
Hová lettek a törpeharcsák?
Kicsit kétkedve fogadtam az infókat, de hát gondoltam, egy próbát azért megér. A gondos táborépítés és helyválasztás után az egyik hajszálelőkémre próbaképpen két szem Kék Fúzió bojlit húztam lesz, ami lesz alapon, Lali barátom pedig egy ananászos pop-uppal tett próbát. A behúzások után két órán belül meg is jött az első kapása. Szerencsére a ponty nem hagyta el fárasztás közben a csalit, így közelebbről is szemügyre vehettük, és az teljesen rendben volt. Nem tudtam hova tenni a dolgot, de nagyon örültünk a pozitív változásnak. Estig további három halat láttunk vendégül a bölcsőben, így gyorsan ránk is esteledett. Eddig is jól szórakoztunk, de ami ezután jött, az minden előzetes várakozásunkat felülmúlta! Egész éjjel óránként jött egy kapás: amint visszahúztuk a szereléket és ledőltünk volna az ágyra, már csipogott is az egyik jelző. Nagyon jól szórakoztunk, a pontyok brutálisan küzdöttek, igazi örömpeca alakult ki. Reggel mindhárman nagyon fáradtan ébredtünk és egy extra erős kávé mellett elemeztük az eddig történteket. Délután aztán kilátogatott hozzánk Pálinkó Károly tógazda, akivel a barátság még általános iskolás koromra nyúlik vissza. Megtanultam, hogy mindig érdemes odafigyelni arra, amit mond. Kíváncsian faggattam, hogy mi történt a tóval az elmúlt egy évben, hogy is sikerült elérni ezt a fantasztikus változást, hová lettek a törpeharcsák? „Tomikám, mondtam neked korábban is, hogy tudjuk a megoldást, rengeteget dolgozunk azért, hogy a tó régi fényében tündököljön, jó úton járunk, de még ne kiabáljuk el, sok munka vár még ránk. A horgászok érzik leginkább a pozitív hatását a törpeharcsák drasztikus ritkításának, nagyon sok nagytestű pontyot, amurt és harcsát is fotózhattunk idén vendéghorgászaink kezében, emellett rengeteg pozitív visszajelzés érkezik hozzánk. A nyurgaponty állományunk is nagyon látványosan növekszik, idén fogtak már belőlük húsz kilogramm feletti példányokat is!” Nagyon jó volt mindezt hallani, hiszen ez új reményt adhat minden vállalkozó szellemű horgásznak egy semmihez sem hasonlítható, csodás tavon!
Napközben is volt tennivaló bőven, a kapások nem korlátozódtak az éjszakai órákra, olyan kétóránként jelentkezett egy-egy érdeklődő a bojli vagy a tigrismogyoró iránt. Igaz, a halak nem voltak óriások, de nagyon jókat fárasztottunk így is.
Szerelék és technika
A háromfai horgászat leginkább kereső módszer. Nekem a nagy etetések soha nem váltak be ezen a tavon, sokkal eredményesebb, ha megpróbáljuk megkeresni a pontyokat és az útjukban felkínálni a csalit egy minimális etetéssel. Én maximum 24 órát adok egy helynek, ha addig nincs kapás, nem várok tovább és új helyet keresek. Sarkalatos kérdés a végszerelék is, hatalmas segítség, ha az önakasztást követően szerelékünk el tudja hagyni a nehezéket. Ilyenkor könnyebb a halat a felszínhez közel húzni, lényegesen nagyobb esélyünk lesz megfogni, ha távol tudjuk tartani a menekülést jelentő gyökerektől is, melyek mintegy pókhálóként szövik át a tó fenekét. Én egy szelepgumi és a belefűzött, körülbelül harminc centiméteres fonott zsinór segítségével adok egy minimális plusz nyúlást, mert amikor feltekeri magát a hal, ez pont annyit enged, hogy ne tudja kitépni a horgot a hal szájából. Sok halat köszönhetek már ennek az ötletes gumi tuningnak.
A csalizás és etetés stratégiája
Tavaly kizárólag gumikukoricával tudtunk csalizni úgy, hogy ne legyen megrágva vagy összetekerve az előke, ezzel szemben most bojlival és főtt tigrismogyoróval egyaránt tudtunk horgászni, a törpeharcsák nem tettek kárt azokban. Két eltérő csalizást használtam mindvégig, az egyik botomon a Kék Fúzió bojli jól működött egy szem fekvő és hóember kombinációban is. A másik szerelékemen két szem kikönnyített tigrismogyoróval próbáltam kapásra bírni a pontyokat. Mindkét szerelék mellé minimális, egy-egy marék etetés került, hogy ne legyen túl hivalkodó az aljzaton.
A BIG!
Milyen az ember, ha sok halat fog, még többet vagy még nagyobbat akar! Nem voltam ezzel másképp én sem: nagyon élveztem a horgászatot, de nagyon vágytam egy kiemelkedő halra – arra, amelyik más, mint a többi. Utolsó nap, ebéd után erőt vett rajtunk a fáradság és ledőltünk kicsit pihenni. A legnagyobb melegben erőteljes, határozott kapásra ébredtem. Lacival egyből ugrottunk a csónakba, és már az úton is végig éreztem, hogy nagyon dolgozik a hal. Ahogyan a hely fölé értünk, igencsak meglepődtem, mert még mindig csak a monofil főzsinórt láttam, a 30 méter fonott előtét még a víz alatt volt! A hal oldalra indult… Gyorsan kiválogattam a levelek közül a zsinórt, amely jó pár helyen el volt akadva, de amint közvetlen lett a kapcsolat, a hal a botomat karikába hajtotta és szigorú tempót diktálva menekült a levelek között. Ekkor már éreztem, hogy igen, Ő az, Őt vártam mindvégig, és most nem hibázhatok! Mondtam Lacinak, amint feljön, azonnal szákolja meg, mert csak egy lehetőségünk lesz. Ahogyan a hal áttörte először a vízfelszínt, még elemében volt és néhány laza mozdulattal kb. két liter vízzel hűtött le. Csak akkor tudtam megnyugodni, mikor átért a merítő peremén, de elhinni ekkor sem tudtam még, hogy sikerült sok év után újra egy 15+-os pontyot a kezemben tartani Háromfán!!! Készítettünk pár képet a fáradt, öreg tőpontyról, majd megvártam, míg erőre kap, és lassan búcsút vettünk egymástól.
Már vége?
Amikor ilyen tartalmas és élménydús túrában van része az embernek, egyenesen repül az idő, és hamar elérkezik a horgászat vége. Összesen több, mint 30 db pontyot és 4 db amurt sikerült megfognunk a töklevek között, ezenfelül volt néhány kapásunk, ahol a halak győztek, de úgy gondolom, ezen a pályán ez bőven belefér. Nem kérdés, hogy jövő nyáron ismét eljövök ide, és javaslom mindenkinek, aki szereti a kihívásokat, az izgalmas horgásztúrákat, hogy látogasson el Háromfára! Felejthetetlen élményekben lesz rész!
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Barna Lajos, Haskó Tamás
