Valami oknál fogva Szeliden, képtelen voltam komolyabb pontyot fogni, messzire elkerültek ezek a példányok. Pedig, szinte mindent elkövettem a cél érdekében, hogy végre Szeliden is átlépjem a 20 kg-os bűvös határt. Éveken keresztül csak hiú ábránd maradt, egyhelyben topogtam. Bezzeg az amurok! Sikerült a viselkedésüket, táplálkozási szokásaikat annyira kiismerni, hogy nem volt olyan horgászat mikor pár darab 10-20 kg-os amur ne sikerült volna fogni. Végső elkeseredésemben elhatároztam, hogy 2002. májusa szinte kizárólag Szelidé, minden perce csak a pontyozásé. Utolsó esélynek, egy végső támadásnak szántam ezt a hónapot.
A felkészülés
Sokat gondolkoztam a májusi horgászatok stratégiáján, taktikáján, minden apró részletre alaposan kitértem, semmilyen tényezőt nem hagytam figyelmen kívül. Végül is a megszokott, szelidi tavi horgászatoktól teljesen eltérő, új elképzelésekkel és variációkkal vágtam neki a nagy "kalandnak".
Etetés
Az amurok tömeges megjelenésének elkerülése végett teljesen elhagytam az apró magvakat, nem került az etetésre tigrismogyoró, csicseriborsó és kukorica. Szokatlan lépésnek tűnt, de éreztem, sikeres lehet. A mennyiséget is drasztikusan lecsökkentettem, botonként 40-50 szem bojlira. Máskor ennél lényegesen többet szoktam beszórni. Ezekkel a lépésekkel próbáltam elérni azt, hogy az amurok elkerüljék az etetést.
Bojli
Teljesen új bojlikat készítettem Szelidre, s ezzel próbáltam kizárni még a lehetőségét is annak, hogy édes ízeket használjak a bojli gyártásánál. A még kísérleti stádiumban lévő saját aromáimat kívántam letesztelni Szeliden. Így a fűszeres hal, és a húsos ízesítés mellett döntöttem. Nagyon reménykedtem abban, hogy az amurok nem fogják kedvelni, s messzire menekülnek majd az illata elől. Kíváncsi voltam a tesztelés végeredményére is, mert ha a pontyoknál esetleg kedvező fogadtatásra talál az aroma, már csak egy lépés választhatná el a kereskedelmi forgalomtól.
Helyszín
Fájó szívvel, de lemondtam a régi kedvenc, jól bevált etetéseimről és teljesen új helyszíneket kerestem. Hosszas keresés és vizsgálódás után a strandhoz közeli stégek egyike mellett döntöttem. Igaz, hogy így elvesztettem a táborozás lehetőségét, de a kisebb kényelmetlenséggel járó stéges horgászat ígéretesnek tűnt. A horgászhellyel szemben lévő nádfal komoly haltartó helynek nézett ki.
Felszerelés, végszerelék
A végszerelék kialakításában is fontos változtatásokat hajtottam végre. Lemondtam a nagymértékű lebegtetésről, mindössze 2-3 cm-es lebegést adtam a bojlinak, de többnyire süllyedőt használtam. A fix végszerelék ólmát megnöveltem 120 gr-ra, valamint megnöveltem az előke hosszát 35-40 cm-re. Próbáltam koncentrálni az etetést, melyben nagy segítségemre voltak a PVA segédeszközök.
Több-kevesebb sikerrel horgásztam végig a május elejét és közepét. Voltak bíztató fogásaim, de az igazi áttörést egészen május végéig nem bírtam elérni. Ekkor végre megtört az "átok" és megérkezett a régóta várt 20 kg-on felüli ponty! E számomra oly nevezetes májusi hétvégén feleségemmel, Andreával érkeztem meg a Szelidi tóra, egy utolsó nekifutásra, a végső próbálkozásra. A két éjszakás horgászat kevés halat adott, de az kivétel nélkül mind kapitális méretű volt. A sort egy 17,8 kg-os tükörponty nyitotta, melynek a megszákolásakor határtalan boldogság uralkodott el rajtam. Nem csalódtam a mérlegeséskor sem, hisz ez a tükrös még ha nem is érte el a 20 kg-ot, Szeliden új egyéni csúcsot jelentett. Az ezt követő 14 kg-os amur kissé elbizonytalanított a sikert illetően, hisz erre végkép nem számítottam.
A húsos ízesítésű bojlit vette fel! Ezzel a fogással ismételten bebizonyosodott, hogy a horgászat terén nem lehet biztosra menni, bármikor érhet minket meglepetés, az amur sem mindig az édes ízeket részesíti előnybe. A hétvégi horgászat megkoronázásaként, zárszóként sikerült megfogni a 20,2 kg-os tükröst. Lélegzet visszafojtva figyeltük a mérleg mutatóját, s egyszerre kiáltottunk fel, mikor az átbillent a húsz kilón, és megállapodott 20.2-nél. A kitartás és nem utolsó sorban a szerencse diadala volt ez a tükörponty.
A májusi horgászatok értékelése
- Az etetőanyagon történő változtatás bevált, érdemes volt csökkenteni a mennyiségen és teljesen elhagyni a szemes magvakat. Persze más tavon ezt a lépést nem hiszem, hogy megtenném, Szeliden is csak az amurok elkerülése végett kényszerültem rá.
- A bojlik húsos és halas ízesítése bizonyos fokig hozta a jó eredményeket. Egyetlen kivétel a 14 kg-os amur kifogása, mely azért alaposan meglepett, de szolgált egy igazi tanulsággal. Kategorikusan olyant kijelenteni, hogy egy csalit kizárólag csak egy fajta halnak szánunk, nem lehet! Bármit, bármikor, bármelyik hal megehet. (pl. a harcsa is felveheti a bojlit)
- Az etetés kialakítása a nádfal előtt jó elképzelésnek bizonyult, minden éjjel nagyon jó mozgásokat lehetett érzékelni onnan. A kifogott halak kivétel nélkül ott lettek megakasztva.
- Szeliden a parti horgászoknak komoly problémát jelent a csónakos horgászok közlekedése, jelenléte. Helyzeti előnyüknél fogva könnyedén ráállnak a parti horgászok etetésére, és mindennemű teketriózás nélkül meg is horgásszák azt. Ez még nem jelentene akkora problémát, számomra elviselhető, hiszen már nem egyszer volt arra példa, hogy a csónakos horgászok "segge alól" fogtam ki a halat. Viszont a part közeli tevékenységükkel sokáig nem tudtam mit kezdeni. A parttól pár méterre elhaladván, főleg éjjel számtalanszor szedték össze a zsinórjaimat és szakították el azokat. A májusi horgászatok során alakult ki végleg egy olyan technika, mely hatástalanította ezt a bosszantó tényezőt. Bottartó állványomat úgy állítottam fel, hogy a botvégek szinte a víz felszínét érték. Ezzel a lépéssel már jelentősen csökkentettem a zsinórok magasságának a vízben történő elhelyezkedését.
Az igazi segítséget, és egyben védelmet viszont egy 20 gr-os tányérólom és egy karabiner alkalmazásával értem el.
A karabiner egyik végébe beleakasztottam a tányérólmot, míg a másik végét a botspicc után a főzsinórra akasztottam. Miután elengedtem az ólmot, az szépen leszánkázott a főzsinóron, és belecsusszant a vízbe. E mozdulatsornak köszönhetően a zsinórjaim elérhetetlenek voltak a csónakos horgászok számára. Szokatlan, de örömteli módon igen békés és nyugodt horgászatok vártak rám ettől kezdve.
Persze nem minden horgászat végződhet sikeresen, olyan nincs, hogy mindig, mindenhol eredményesek lehetünk. Azért szép a horgászat, mert benne van a lehetősége a kudarcnak is, a sikertelenség bizony sokszor arcul legyintheti a horgászt. Nem volt ez másként az én esetemben sem Szeliden, a szeptemberi horgászataim során. Erről az igen érdekes, de roppant kellemetlen élményekkel tarkított horgásztúráról olvashatnak a következő részben.
