A Balaton hatalmas vízfelület, ami önmagában számtalan kihívás elé állítja az ide látogató horgászokat. E kihívás a nyári strandszezon ideje alatt tovább fokozódik a számtalan fürdőzővel és vendéghorgásszal megfűszerezve. Ezek ellenére sem tudtam nemet mondani, amikor egy kedves ismerősöm invitált meg az új stégjére egy röpke horgászatra. Lajos barátomat sem kellett túl sokat fűznöm, hogy velem tartson erre a túrára.
A kiszemelt hely Gyenesdiáson található és szerintem egy igazi kincs! Még sosem horgásztam a magyar tengeren ennyire eldugottnak látszó helyen, amely közben egy jó nagy dobásnyira található a strandtól. A nádfalban egy kb. harminc méteres bejárón közelíthető meg a stég, a parton pedig közvetlen található sátorozásra alkalmas terület.
A helykeresés folyamán próbáltuk szemügyre venni a teljes előttünk álló területet a szabályoknak megfelelően 350 méter távolságig. Komolyabb padka vagy törés nem található, a vízmélység egyenletesen mélyül 2,4m-ig. Ennél viszont sokkal érdekesebb az aljzat, amely egyenletesen iszapos úgy 300 méterig, ám itt átvált kemény, kagylóval vastagon terített aljzatra, ezt próbáltuk lehatárolni.
A kagylópad formája inkább sarlóra hasonlított, amely a parttal párhuzamosan húzódott és a belső fele olyan 340 méter körül lehetett. Ezen a területen háromszög alakban helyeztük el a bójákat oly módon, hogy egy került a part felőli oldalra, egy a belső szélére, a harmadik pedig a kagylópad közepére.
A horgászat rövidsége miatt nem terveztünk nagy etetést, a töméntelen mennyiségű természetes táplálékkal amúgy sem könnyű versenyezni, de úgy gondoltuk, hogy pont ez utóbbi miatt várhatóan látogatják a területet pikkelyes barátaink. Előkéimet fluorocarbon zsinórból kötöttem, ezek jól viselik a kagylós terepet tapasztalataim alapján, a szerelékekre pedig nagyméretű köveket helyeztem ólom helyett, amelyeket a kapás után azonnal el tudott hagyni a hal.
Nem is kellett túl sokat várni az első kapásra, a sötétedés után szinte azonnal megérkezett az első kapás, egy szimpatikus nyurgaponty nem tudott ellenállni Lali csalijának.
Reggelig további két pontyot sikerült meg fognunk, aminek nagyon örültünk. Egy ekkora vízen sokszor napokat kell várni, mire ránk találnak a halak, ezen a helyen viszont tisztán látszott, hogy előszeretettel látogatják a pontyok.
A nappali órákat csak a csónakos forgalom és a fürdőzők dobták fel, de nincs is ezzel semmi gond szerintem, az elsüllyesztett zsinórok nem tudtak gondot okozni számukra.
Ahogyan a nap közelített a horizonthoz, mi is lefrissítettük a csalikat, a szerelékek mellé került két marék a kedvenc Fűszeres Vörös Máj bojlimból. A forgatókönyv nagyon hasonlított az előző estéhez, annyi különbséggel, hogy később érkezett meg a csapat, és a kapások is kitolódtak a hajnali időszakra, de ezt egyáltalán nem bántuk.
Érdekes, hogy a legtöbb kapást a kagylópad part felőli oldala adta, míg a belső, meder felőli peremén egyáltalán nem volt kapásunk a túra alatt. E horgászat alatt személyesen is megbizonyosodtam arról, hogy nem könnyű nyáron a Balatonon pontyozni, viszont ha kellően türelmesek és elszántak vagyunk, nem lehetetlen, hogy egy nagyon hangulatos horgászat kerekedik ki belőle. Én biztosan nem fogom kihagyni a következő nyáron sem!
Amennyiben szeretnéd kipróbálni ezt a horgászhelyet, az alábbi elérhetőségen lehetőség van a hely előzetes lefoglalására: Boncföldi Tamás +36 70 273 2483
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Barna Lajos
