Mindenkinek vannak álmai, céljai, nincs ez másként a nagyponty-horgászatban sem. Az álmok azért vannak, hogy legyenek mindig új céljaink, amelyekért küzdhetünk, és ha megdolgoztuk értük, megkaphassuk azokat. A legtöbb horgász azonban görcsösen vágyik a sikerre, megszállottan kergetnek egy nagy halat, miközben sokszor megfeledkeznek a horgászat igazi lényegéről, szépségéről, mely a nyugalom, a természet és a halak szeretete, tisztelete.
Amikor ezt a cikket írom, késő ősz van, szakad az eső, fúj a szél, és talán túl vagyok idei utolsó horgászatomon. Spontán horgászatnak indult, de mint általában az életben, a horgászatban is a spontán dolgok a legjobbak. Egyik kedvelt vizemen, Baranya gyöngyszemén, Merenyén horgásztam csapattársaimmal. Köztudott, hogy nagy halak élnek a tározóban, de az utóbbi időben sokak bicskája „beletört” ebbe a vízbe, leginkább azoké, akik túlságosan nagy önbizalommal vágtak bele a horgászatba, hogy itt úgyis fognak.
Horgászatomat, mint mindig, most is precizitás és nyugodtság jellemezte. Felkészültem mindenre, mert az ördög sosem alszik. A 6 nap folyamán mindenféle időjárásban részünk volt, nem volt könnyű a napokat a sátor fogságában tölteni. A türelem azonban meghozta gyümölcsét! Általánosságban elmondható, hogy ezen a vízen szinte mindenki a tó közepét horgássza, valóságos leszállópálya van a vízen, ahogy éjjel „életre”, fényre kelnek a tó közepén a bóják. Magam is rendszerint a tó közepét horgászom, hiszen az évek során ez vált be. Egyik nap azonban, mikor már kettő napja fújt az átlagosan 60-80 km/h-s szél, gondoltam, bedobok 30-40 méterre magam elé. Ott is meglehetősen jó, bő 1,5 méteres víz volt, körülbelül 20-25 cm iszappal. Mindössze egy kis PVA tasakocskát akasztottam horgom öblébe, melyben felezett fűszeres bojli volt, nevezetesen Spicy Red Liver 20 mm-es kivitelben, és kevéske Chilis tigrismogyoró. Hajszálelőkémre egy szem 24 mm-es wafter bojli került, szintén a már említett fűszeres ízvilág. Türelmesen vártam, hogy megszólaljon kapásjelzőm, ami 24 óra után el is érkezett.
A folytatás sem váratott sokat magára, amint leszállt az éj, megérkezett a jósolt vihar és vele együtt a kapás is. Nem tanúsított nagy ellenállást halam, egyszerűen „kidöcögött” a partig, majd a félméteres hullámokban megszákoltuk. Egy szép, duci tükörpontynak örülhettem.
A vihar csak tombolt és tombolt, nem hagyott alább. Horgásztársam bevetett készsége elsült, de sajnos a partközelben elköszönt a termetesnek ígérkező ponty. Sajnos a nagy szél és hullámok miatt esélytelen volt a csónakból történő fárasztás. Nem volt idő búslakodni, Norbi másik botja is életre kelt, most azonban nem engedett és túljárt a rafinált, sokat megélt tükrös eszén. Jutalma 20+-os hal lett, méghozzá egy 24,2 kg-os ponty személyében! Ez a hal egy új egyéni rekordot jelentett számára.
Időközben szomszéd horgásztársunknak „fontos” dolga akadt, így megkért, ha csippan a jelzője, nyugodtan intézzem a feladatot. Mit adott Isten, kapás volt, míg a botjait figyeltem. Nem voltam rest, azonnal teljesítettem a rám bízott feladatot. Határozott, de kíméletes fárasztás végén a segítségemre siető sporttárs szákolta már a szép tőpontyot. Nem semmi hal volt ez is, végigérte a méter feletti pontybölcsőt! Természetesen ez az Ő hala volt, én csak besegítettem. :-)
Éreztem, az én időm most közeleg…
Új reggelre ébredtünk, mely más volt, mint az eddigiek. Sütött a nap, nem fújt a szél, és bizony a változás meghozta a várt kapást. Épp botjaim mellett álltam, kémleltem a vizet, hátha látok mozgást, halra utaló jeleket, melyre a hajnal, a kora reggel a legalkalmasabb. A jobb oldali jelzőm csippant egyet, majd emelkedett a swinger, de ekkor már kezemben volt a bot, éreztem ellenfelemet. Nagyon intenzív fárasztás volt, mely során ellenfelem több nagy kirohanást produkált, de végül horgásztársam, Romvári Norbert elsőre megszákolta halamat. Először nem is sejtettem, milyen csodálatosan szép, egyedi ponttyal hozott össze a sors, de a pontybölcsőben már tisztán látszott halam szépsége, ahogy a reggeli nap aranyló sugaraiban pompázott.
A fényképek elkészítése után szabadon engedtem ezt a csodálatos, 25 kg feletti halat, mely sokkal többet jelentett számomra, mint egy egyéni rekord. Magával ragadó pillanat volt, melyet sosem feledek. Hosszasan elmélkedtem székemben, a vizet és a reggelt csodálva éreztem azt, amit minden pontyhorgásznak érezni kell: a horgászat nyugalmát, igazi lényegét, szépségét. Az álomból valóság lett!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Lóki Csaba
