Hadd kezdjem a bevezetőt azzal a gondolatmenettel, hogy valószínűleg sokan érzitek ti is, hogy sokszor az idő szűkössége vagy csak önmagában a szabadidő hiánya a legkomolyabb gát abban, hogy kijussunk a vízpartra. Nem beszélve arról, hogy ha végre össze is jön az említett „én idő”, akkor jön szembe a következő fontos téma, hogy hová is menjünk horgászni? Ha csak magamra gondolok, akkor rövid számítással ideális az lenne, ha egy év minimum 500 napból állna. Komolyra fordítva a szót nyugodtan kijelenthetem, hogy ötletek és tervek mindig vannak, de el kell fogadni, hogy mindenhová nem lehet eljutni! Arra viszont mindig igyekszem szakítani időt, hogy csapattársammal és jó barátommal, Rokolya Petivel horgászhassak egyet. Idén március közepén egy ilyen meghívásnak eleget téve utaztam Szegedre. Ezen alkalommal is a legnagyobb fejtörést az időhiány okozta, és bár csak szűk 2 nap állt rendelkezésünkre, a 48 órás időintervallumba 2 különböző vizet is belesürítettünk.
Egy szűk félnapos, rapid pecára érkeztünk a Szegeden található Lencsés Horgásztóra. Előzetes információk alapján nyugodtan kijelenthető volt, hogy a tó halállománya számunkra bőven megfelelt. Igazán öreg, sötét színezetű halak is lakják ezt a vizet. Ezekből igyekeztünk volna egyet-egyet becsapni. A márciusi időpont, így a még hidegnek mondható időjárás és víz a PVA bages technika alkalmazását egyértelművé tette számunkra. Petivel mindketten szívesen nyúlunk e módszerhez ebben az időszakban.
Fontos megjegyeznem, hogy az időjárás minden előzetes várakozásunkat is alulmúlta, hiszen megállás nélkül fújt a szél, az égbolt pedig mogorva, sötét színű felhőkkel volt tele. Az első pár óra így fázósan és kapásmentesen telt el.
Sűrű frissítések mellett igyekeztünk megtalálni a halakat a hideg vízben. Végre meg is érkezett az első kapás, amelyet azonnal egy újabb követett.
Elszaladt a délután, és úgy döntöttünk, hogy nem fagyoskodunk tovább. Rövid pakolást és sétát követően a tóhoz tartozó Jobb, Mint Otthon Kisvendéglőben egy igazán finom vacsorát is elfogyasztottunk.
A vacsora elfogyasztását követően azonnal útra is keltünk éjszakai horgászatunk helyszínére. Annyit elárulhatok, hogy egy Peti által választott csatornára vezetett az utunk. Az idei évtől kezdődően egyébként is több figyelmet szentelek ezeknek a vizeknek. Sokat olvastam és hallottam már arról, hogy ilyen vizeken fejlődhet talán legjobban a horgász. Ezért is éreztem, hogy itt az ideje nekem is belekóstolnom ebbe.
Annyit elárulhatok, hogy a 2 éjszaka, amelyet e horgászatra szántunk, olyan élményeket adott, amilyenre legszebb álmainkban sem gondoltunk. Nem is szaporítom a szót, beszéljenek helyettem a képek:
Összefoglalásképpen nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy 2 nap horgászatot valahogy így kell kimaxolni és megtölteni életre szóló élményekkel. A Krill Force bojlink ismét csillagos ötösre vizsgázott. Valamint megemlítem, hogy a helyválasztás 100%-ban Petit dicséri. Tapasztalata döntően befolyásolta pecánk végkimenetelét. Fontos az is, hogy ezek a peca olyan alapkövei, amelyeket kötelesek vagyunk gondosan körbejárni. De ez még mindig kevés lenne, ha nem lennénk szinte észrevétlenek a parton, gondolok itt a zajok lecsökkentésére, a fölösleges lámpahasználat kerülésére és minden olyan plusz tényezőre, amely e vizek és a bennük élő, rafinált, hiperérzékeny halak nyugalmára hatással lehetne. A csatornák a vizek fekete öves szintjét testesítik meg, ahol nagyon gyakran kevés nagytestű halra kell horgászni. Ezért is érzem azt, hogy büszkék lehetünk erre a pecára, hiszen nem mindennapi fogásokkal gazdagodtunk.
Egy dolgot biztosra mondhatok, hogy ide még visszatérek. Ahhoz, hogy mindig több tapasztalatot szerezzek, ilyen és ehhez hasonló horgászatokra van szükség. A legközelebbi túra akár lehetne már nyári időszakban is, teljesen más időjárási körülményekkel. Azt gondolom, hogy annak is meglenne a maga szépsége és a nehézségi foka. Köszi szépen, ha elolvastad. Minden jót kívánok az előttünk álló horgászszezonra!
Írta: Ördög Erik
Képek: Rokolya Péter, Ördög Erik
