A horgászatban mindig keresem a kihívásokat, talán éppen ezért is kedvelem annyira az elhagyatottabb partú, vad vizeket, ahol már a horgászhely sikeres megközelítése is kihívásnak számít. Szerencsés embernek tartom magam, mert olyan helyre születtem, ahol elérhető közelségben több ilyen víz is található, ezek jellemzően öntözőcsatornák, melyek elég szerényen vannak halasítva, ettől függetlenül kellő elszántsággal és kitartással ezeknél is nagyon különleges élményekben lehet része a horgásznak.
A nyár elején már volt egy ehhez nagyban hasonlító horgászatom, ahol az egyesületi tavunkon sikerült egy jól megtervezett horgászatot kivitelezni, amelynek eredményén felbuzdulva úgy döntöttem, megpróbálok egy ahhoz hasonló horgászatot, de most egy olyan csatornán ahol a horgászok már a telepített pontynak is nagyon tudnak örülni. Volt bennem egy pici kétely az eredményességgel kapcsolatban, de úgy gondoltam, nem sok veszítenivalóm lehet, maximum jól kialszom magam a pár éjszaka alatt, amit a vízparton tudok tölteni.
A tervezett horgászat előtt három nappal elkezdtem „ápolni” a horgászhelyemet, ami esténként harminc szem 24 mm-es, főzött Édes Ananász bojlit és egy tasak főzött tigrismogyorót jelentett a parttól nagyjából öt méterre és azzal párhuzamosan húzódó törés aljára szórva. Szorgalmasan jártam ki a szürkületi órákban, szeretek ilyenkor is a vízparton lenni, még így is, hogy nem volt nálam horgászfelszerelés, csak élvezni a természet minden rezdülését. A földút egy kanyargós szakaszán minden alkalommal találkoztam őzekkel, ahol a gidák viháncoltak, ugrándoztak az idősebbek körül, akik fél szemmel mindig engem figyeltek.
Eljött a várva várt horgászat, szerencsére az ilyen csatornákra oly jellemző uszadék most minimális volt, ami nagyban segítette az eredményes horgászatot.
A szerelékemet nagyon leegyszerűsítettem: egy PB Products Hit & Run szereléket használtam 100 grammos, fix ólommal, amelyhez egy egyszerű, 25 lbs Jelly Wire zsinórból és 4-s méretű Gamakatsu Hump Back horoggal megkötött előkét kapcsoltam egy szem 24 mm-es Édes Ananászos bojlival felcsalizva. Nem szerettem volna, ha kisebb pontyok feleslegesen zavarják a helyet, ezzel a felkínálással a telepített méret könnyedén kikerülhető.
Az első kapásra meglepően keveset kellett várni, nem sokkal 23 óra után „robbantott” egy fantasztikus nyurgaponty. Brutális ereje van ezeknek a pontyoknak, hiszen jó eséllyel még sosem voltak horgon, ugyanis, ha lettek volna (kevés kivételtől eltekintve), már nem lennének sajnos itt. Nemcsak az a probléma, hogy a legtöbb horgász mindent hazavisz innen, hanem az, hogy a „horgászok” egy jó része ezt kereskedelmi céllal teszi, és így „nőnek hirtelen nagyra” egy-egy kis tóban a pontyok. Alapvető probléma, hogy itt még semmilyen szabályozás nem védi az amúgy is elég ritka állományt, pedig ha belegondolunk, hány évet élt eddig a csatornában egy ilyen nyurgaponty, szerintem nem is lehet kérdés, hogy itt kell visszaengedni a természetes közegébe.
Egy éjszakára bőven elegendő ennyi élmény, sőt, igazából az egész horgászatra kiegyeztem volna ezzel a fogással, de a folytatásban még kegyesebb volt hozzám a csati, és egy még nagyobb tőponttyal jutalmazott. Ekkor már végkép fülig ért a szám, de azért a harmadik éjszakát is végighorgásztam.
A technika tökéletesen működött, nem volt sok kapásom, naponta maximum kettő, de kivétel nélkül mindegyiket sikerült halra váltanom, és minden megfogott ponty bőven az elképzelt mérethatár feletti volt.
Ebből a horgászat is jól igazolja, hogy kellő kitartással és jó értelemben vett elvetemültséggel igenis van létjogosultsága a kevésbé nagy halsűrűséggel rendelkező vadvizeken is a tudatos, szelektív nagyhalas horgászatnak, mert az ilyen vizek által rejtegetett különleges kincsek megérnek minden fáradozást, hogy e halakat legalább néhány percig a kezeink között tarthassuk őket.
Haskó Tamás
