Végre elérkezett a nagy pillanat, megkezdtük az egyhetes bojlis horgászatunkat a Raduta víztárózón. A tógazda, Robert Raduta ajánlását figyelembe véve egy olyan helyet választottunk ki horgászhelyül, melyről közel 50 hektárnyi vízterület meghorgászható. Négy embernek szüksége is volt ekkora helyre. Izgatottan indultunk el a csónakos, radaros terepfelderítésre, nagyon kíváncsiak voltunk mi vár ránk a víz alatt.
Helykeresés
Miután elindultunk a csónakkal, figyelő tekintetünket azonnal a radarra szegeztük. A parttól számítva 30 méteren keresztül enyhén mélyülő 2,5 m-es vízmélységet mutatott a radar, mikor váratlanul 4 m-t esett a mélység. Döbbenetes látvány volt, nem akartunk hinni a saját szemünknek sem. A víz szinte függőleges irányú 4 m-es meredek töréssel szakadt le 6,5 m-re. Ilyent még életemben nem láttam. Közel 100 méteren keresztül tartotta a 6,5-7 m-es mélységet a meder, majd kettő, egy méteres töréssel előbb egy 5,5 m-es platót majd egy 4,5 m mélységű platót találtunk. Ezek hossza egyenként kb. 20 méteres volt. 4,5 m-től fokozatosan emelkedett a meder, s a parttól számítva mintegy 350 méter után megtaláltuk a legkisebb mélységét, mely kb. 60-70 cm volt. A túlsó part innen még kb. 500 méterre helyezkedett el. A közel 4 órás radarozás után több igen jó haltartó helyet találtunk, melyek mind ideális horgászhelynek tűntek. Hatalmas tuskókkal tűzdelt 5 méteres gödrök, 3-4 méteres medertörések, 4 és 5 m-es mélységben elhelyezkedő víz alatti platók, kagylópadok kínálták fel magukat a meghorgászásra. Rövid megbeszélés után eldöntöttük a vízparti elhelyezkedést, s ennek tudatában mindenki kiválasztotta a meghorgászandó helyeket, az etetéseket.
| 
|
Az etetések kiválasztása, kialakítása
A parti táborhelyet figyelembe véve Csaba került a horgászhely bal oldalára, Feri a jobb oldalára, míg Gábor és én beszorultunk kettőjük közé, középre. Az etetések kiválasztásánál mindenkinek meg volt az elképzelése, mely többé-kevésbé egyezett mindannyiunknál. A legtöbb etetést a törések mentén, közvetlenül a leszakadásnál alakítottuk ki, de pár bóját leraktunk a víz alatti platókra, és a kagylópadokra is. Víz alatti tuskók egyedül Csaba helyén voltak, ő ennek a környékét erőltette, e körül szórta szét a bójáit. Igen biztatónak tűnt a helyzet az etetett helyek kiválasztása után, különösen annak fényében, hogy a radar rengeteg nagytestű halat mutatott ki. Reménytelten vártuk az első éjszakai horgászatot, izgatottan vártuk az érdeklődő kapitális méretű pontyokat.
Az összeomlás határán
Reggel kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy mindössze kettő kapásunk volt, azok is nagytestű két-három kilós dévérek. Feri fogta mind a kettőt, talán köszönhetően annak, hogy kissé több etetőanyagot szórt be első alkalommal. A nappali órákban nagyon hamar negyven fok fölé emelkedett a hőmérséklet, a meleg elől menekülve órákat töltöttünk nyakig a vízben ülve. Egyetlen kapásunk sem volt nappal, a hangjelzősök némán hallgattak. Az esti órákban újra csaliztunk és még gondosabban hordtuk be a szereléket, s etettünk rá. A második éjjel is eltelt anélkül, hogy pontyot fogtunk volna. Feri és Csaba elkezdték aprítani a dévéreket elég rendesen, de ez inkább bosszantó volt, hisz ennek köszönhetően mindig újra kellett húzni a szerelésüket, valamint az etetésük sem volt biztonságban a dévérek végett. A nappali hőség elől menekülve a vízben ülve beszéltük meg az elkövetkező napok újabb stratégiáját. Egyöntetű, közös döntés után elhatároztuk, ha a harmadik éjszakát is megússzuk ponty nélkül, táborhelyet bontunk és keresünk egy új horgászhelyet. A késő délutáni órákban az egyre jobban gyülekező viharfelhők kissé jobb kedvre derítettek bennünket, valamit javított a kedélyállapotunkon. Az esti órákra megérkezett az időjárás változás viharos széllel és zuhogó esővel tarkítva. Az addigi langyos, meleg déli szelet felváltotta a viharos északkeleti, hideg szél. Az időjárás változásnak meg is lett a jótékony hatása, hisz Feri végre megfogta a túra első halát. Igaz ennek annyira nem örültünk, de azért a 6 kg-os amur már biztatónak tűnt. Ezek után nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit tartogat számunkra a harmadik éjszakai horgászat.
Az első ponty
Június 25-én este 22:45-kor végre megtört a jég! Megérkezett az első ponty! Ferinek sikerült ez a bravúr, az előttünk kanyargó, víz alatti csatorna szélén kialakított medertörésen sikerült megakasztania.
A csónakos fárasztás során Ferivel közösen örültünk a 15,2 kg-os nyurgapontynak.
- Na végre! Talán most már beindulnak a pontyok. - lelkendeztünk együtt a rég várt fogás után.
| 
|
A reggeli órákban Gábornak is sikerült egy 16 kg-os pontyot fognia, mely a kezdeti kapástalan időszak után már igazán bőséges fogásnak tűnt. A negyedik éjszaka Feri ismételten fogott egy tükörpontyot, mely szépségével igen megragadott bennünket. Hosszú, sovány nyurgaszerű tükörponty, hatalmas pikkelyekkel. A fogásoknak köszönhetően kezdett a kezdeti önbizalmunk, jókedvünk visszatérni, csak talán Csaba és én voltunk egy kicsit visszafogottabbak, hisz nekünk még nem adatott meg a pontyfogás élménye a Raduta víztározón.
| 
|
| 
|
A sorozat következő részében végre beindulnak a fogások mindenkinek, gyönyörű nyurgapontyokkal találkozhatnak majd.
