Az egyik nap még verőfényes napsütésben sütkérezhetünk egy szál pólóban kedvenc horgászvizünk partján, másnap pedig ismét elő kell venni a télikabátot. Áprilisi tréfa ez a javából, igen, az ember tervez, az természet pedig rendez.
Előző írásomban beszámoltam a hónap elején történt első pontyfogásomról, most azonban lassan a hónap végét írjuk, mégsem vagyok elragadtatva a legutóbbi horgászatok eredményeitől. Hűségesen jártam a Zsitvát, csupán az időjárás nem volt túl kegyes hozzám. Esős napokon, amikor a talaj igencsak felázik, a kocsit hátrahagyva gyalog közelítem meg a horgászhelyem, így volt „szerencsém” bőrig ázni szakadó esőben, vagy kapás nélkül megúszni egy enyhébb havas esőt.
Persze nem csüggedek, kitartok, hű vagyok az elképzeléseimhez és a horgászhelyemhez egyaránt. Természetesen nem elég csak horgászni egy-egy jónak vélt helyet, törődni is kell vele. A víz még viszonylag hideg, ezért csak nagyon óvatosan, kisebb mennyiségekben szórtam a takarmányt. Főként aprómagot használok ilyenkor: búzát, kendert, kölest és repcét, szigorúan frissen főzve vagy csíráztatva. A kukorica mindent visz itt, a Zsitván, viszont most még véletlenül se szeretném a halakat eltelíteni, mindössze kíváncsi vagyok, milyen a halsűrűség az adott pályán, és tudok-e fogni néhány kisebb pontyot a magmixes etetéseimen.
Ellenben az etetéssel: csalinak tökéletes a két szem gumikukorica, esetleg egy szem mega egy hatos méretű horgon felkínálva, esetenként 2-3 szem főtt kukorica is megteszi, simán fekvőre hagyva, ha az ezüstkárászok nagyon ellepnének. A finomszereléket és a feederbotjaimat félretettem, immár a nagyhalas, három librás bojlis botjaimat hoztam magammal, nagy kapacitású orsókkal szerelve, melyek dobját vastag, negyvenes monofillal töltöttem. Az éjszakák még elég hűvösek, ezért nem is maradok túl sokáig, a bevetéseimet többnyire a késő délutáni és kora esti órákra tervezem, egyébként ilyenkor, tavasszal ez a legjobb időszak a pontyok becserkészésére.
Az egyik pénteken délután öt óra körül érkezem. A horgokat mihamarabb belövöm és etetek is egy keveset. Az idő roppant kellemes, mondhatni már-már nyárias, a madarak énekelnek, a békák kuruttyolnak, már csak egy hangos, füstölős kapás hiányzik, ami megtöri ezt az idillt. Mintha a gondolataimban olvasnának, alig fél órán belül megtörténik a csoda. Rövid csata után egy fiatal, hármas forma tövest merítek, majd megcsodálom szépséges színeit ebben a gyönyörű napsütésben. Elég pockos őkelme, ritkán fogok ilyen jóllakott pontyot, bizonyára rendkívül éhesek ebben az időszakban, hiszen hamarosan már az ívásra készülnek.
Lassan alkonyodik, még van egy kis időm, maradok egy félórát, hátha. Már pakolászok, amikor ismét megszólal a jobbos jelzőm, kapásom van. Szaladok a bothoz és már küzdök is egy újabb fiatal nyurgával. Nem egy hatalmas jószág, de ponty és ma már a második, ami igencsak jó jel. Rövidesen ő is a merítőmben piheg, horogszabadítás után természetesen kattintok néhány képet emlékbe, majd útnak engedem.
Befejezem a pakolást és összerámolom a felszerelést. Elégedett vagyok, a mai horgászatra kitűzött célok teljesítve. Hazafelé menet közben gondolatban már a következő bevetést tervezem, no de ez egy másik történet, amit legközelebb elmesélek.
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
