A Rainbow-tavon eltöltött órák és napok mindig különlegesek számomra, hiszen a „pontyhorgászat Mekkájának” tartott vízen akár a horgászat utolsó perceiben is esély van arra, hogy megfogjuk életünk halát. Büszkeséggel tölt el, amikor szemtanúja lehetek annak, hogy horgásztársaim az SBS csalik segítségével kiemelkedő eredményeket érnek el, amint felejthetetlen élményként élnek át egy-egy igazi nagy fogást. Az előző részben bemutatott nagytestű pontyokat a túra első napjaiban sikerült megfogni, így új reményekkel vágtunk bele az előttünk álló napokba.
Sajnos a késő tavaszi hideg, esős időt egy hirtelen jött felmelegedés követte, így a halak biológiai órája is ébresztőt fújt, és a vízhőfok rohamos emelkedésének köszönhetően megkezdődött az ívás. A sekélyebb részeken a hatalmas testű pontyok óráról órára olyan hangos fröcsköléssel járó fürdőzést rendeztek, mintha egy napközis iskolás csoport szaladt volna be a strand gyerekmedencéjébe.
Az általunk meghorgászott 19-es helyen csak egy-két sekélyebb vizű részt találtunk a part mentén, a tó e részét főleg a mélyebb, háromtól akár kilenc méterig terjedő mélységű részek jellemzik. A partszéli, néhány méter széles sekély vizű platókat próbáltuk meghorgászni ebben az időszakban. Csaliként a zavaros vízben is feltűnő narancssárga Cranberry (áfonya) ízesítésű Hi Vis Fluro Pop Up adta a legtöbb halat, amelyhez Flumino Groundbaitből és a hozzá való Flumino Groundbait Mixerből kevert etetőanyagot PVA hálóba töltöttük, az így kapott stick mix jó csalogatóanyagnak bizonyult. Bár az ívás miatt nem volt könnyű dolgunk, a Rainbow-viszonylatban kisebb, 13-18 kg közötti példányok előszeretettel vették fel ezt a csalit.
A túra kezdetén tapasztalt, néhány napig tartó hűvös, szeles, esős idő kedvező feltételeket teremtett az általunk meghorgászott, mélyebb vizű helyeken. Bíztam az oly sokszor bizonyító Ace Lobworm ízesítésű bojliban és titkon abban reménykedtem, hogy talán eljött az idő és sikerül megdöntenem az eddigi egyéni rekordomat.
A kora nyári időjárást meghazudtoló süvítő szélben arra ébredtem, hogy megszólalt az egyik kapásjelzőm. Gyorsan kiugrottam a sátorból, majd néhány perces partról történő fárasztás után Laci bácsival csónakba szálltunk és a hal után eredtünk. Szerencsére a fárasztás közben a hal egyszer sem ment bele az akadóba, így a néhány perces küzdelmet követően már a pontymatracon csodálhattuk a vastag hátú, öreg tükröst. A mérlegelésnél a mérleg nyelve 27,80 kg-nál állt meg, így boldogan vettem tudomásul, hogy ez az új egyéni rekordom. Bár a filmkockák megörökítették ezeket az emlékezetes jeleneteket, kívánom minden horgásztársamnak, hogy egyszer legyen része hasonló élményekben.
A Rainbow-tavon készített filmjeinket követően az etetési és csalizási technika mellett rengeteg kérdést kaptunk a pontos helykeresésre vonatkozólag, illetve sokakat érdekel az általunk használt szerelék, zsinór, horog, amelyek fontos részletei az eddig elért sikereinknek. Mivel a célunk az, hogy minden apró részletet megosszunk az érdeklődőkkel, ezért a sorozat harmadik, egyben utolsó részében ezekre a kérdésekre is részletese választ adunk!
Folytatása következik…
Írta: Kovács Zoltán
Videó: Takács Péter
Fotók: Takács Péter, Kovács Zoltán, Pámer László, Gyöngyösi Imre
