Közel két esztendő telt el az „Angol pontyok nyomában” című sorozatunk utolsó része óta. Régóta terveztük a folytatást Rokolya Petivel, hisz tudom, mennyire visszavágyik a pontyhorgászat igazi Mekkájába. Idén végre úgy alakult minden, hogy számára szerencsésen álltak a csillagok, és újra összejött a szigetországi pontyhorgászat.
Jómagam meglehetősen gyakran horgászom, szinte heti rendszerességgel Angliában, egy helyi egyesületi vízen. Sok szép emlék köt ehhez a vízhez engem és Petit is, ugyanis két éve tavasszal többek között megfogtuk a tó legnagyobb tőpontyát, Rosie-t. Mindketten úgy határoztunk, hogy a hely közelségére és a szép emlékekre tekintettel itt kezdjük meg a horgászatot. Első dolgunk a terveken túl az volt, hogy váltsunk Petinek egy általános engedélyt, avagy rod licence-t, és kezdődhetett is a horgászat.
Belvoir Lakes:
Mi ezt a helyet csak úgy hívjuk, hogy a Kastély. A név találó, ugyanis egy impozáns királyi kastély van a tó területén. Egy klasszikus egyesületi víz ez, melyben körülbelül 400 db ponty él és körülbelül 40 horgásztag van. Ez Angliában egy gyakori szám egy átlagosnak mondható méretű, 5-6 hektáros tavon. Bár a halak száma elég csekélynek mondható az otthoni viszonylatokhoz képest, pont ez benne a kihívás és az érdekesség. A halak többsége igazi „original”, vagyis eredeti angol ponty, de szép számmal találhatóak benne az AJS Fisheries által tenyésztett és nevelt „scaly”, vagyis spanyolmintás pontyokból is. A halak szinte mindegyikére jellemző a gyönyörű, mély, sötét tónusú színezet köszönhetően a kristálytiszta, ám hínáros víznek. A madarak és a nagy hínár, valamint a változékony angol időjárás nagyon megnehezítette a dolgunkat, de az előzetes tapasztalatoknak köszönhetően sikerült szép halakkal kezdeni angol túránkat.
Peti érkezése előtti hetekben megpróbáltam minél többet a parton lenni, hogy a hosszúra nyúlt tél után naprakész infóval tudjam fogadni barátomat. Már a nyitó horgászat is igazán eredményes volt, de a következő hetek folyamatos melegedésével egyre nőtt a fogások száma, így az előzetes tapasztalatok nagy bizakodásra adtak okot.
Az angol időjárás a túra előtti napokban nem hazudtolta meg önmagát. Hatalmas lehűlés, nappal 5-6 fok, illetve éjszaka 1-2 fokra csökkent a hőmérséklet. Ilyen drasztikus időjárás-változás ritkán kecsegtet jó fogással, de ebből kellett kihozni a maximumot. Erős, hideg szélben kezdtük meg a horgászatot, mely a gáti oldalt verte folyamatosan, így célszerűnek láttuk, hogy a mélyebb gáti részen verjük fel a táborunkat. Ilyen körülmények között nem bonyolítottuk túl az etetést, néhány marék Big Fish bojlit juttattunk be etetőhajóval pop-up rigünk köré. A Hinged stiff előke és a BlendeX Pop Up volt az, amely hatékonyan működött nyitó horgászatunkon.
A horgászat végén tudtuk, hogy nem ez a tó igazi arca, így a hét vége felé ide még mindenképp vissza szerettünk volna jönni. Az időjárás közben javult, a levegő hőmérséklete drasztikusan melegedni kezdett, így a tó másik végén vertünk tábort, itt rengeteg hal mutatta magát a nagy hínármezőben. Szerelékünkön nem változtattunk, hiszen a hínár miatt mindketten az előbbi rigben bíztunk. A hajnal eredményezett pár szép tövest mindkettőnk számára, ami után a kapások teljesen megszűntek.
Nem teljesen értettük, hisz a halak bandákban jártak föl-alá előttünk, némelyik még a stégünk lábához is kijött megmutatni magát. Viccesen gondoltam magamban, hogy na, az szép lenne, ha ívásra készülnének, hisz még csak május legeleje van és pár napja szinte fagyott. Rossz sejtésem sajnos beigazolódott, a halak elkezdtek ívni, így nem volt más hátra, mint hogy békén hagyjuk őket és következő állomásunk felé vegyük az irányt.
Linear Fisheries:
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez Anglia legnépszerűbb napijegyes horgászkomplexuma. A legismertebb márkák és csali gyártók horgászainak kedvencei közt szerepel ez a hely, köszönhetően híres és angol viszonylatban nagynak számító halainak. Óriási nyomás van az itt élő halakon, gyakorlatilag nincs olyan előke vagy csali, amit ne ismernének, ugyanis kis túlzással az év minden napján teltház van Linear vizein. Sokan hajlamosak elhinni, hogy itt garantált a fogás, de sokkal gyakoribb a betli, nem igazán szeretnek fotózkodni a Linear halai. A komplexum legkisebb és legnyugisabb tavára esett a választásunk, mely a Hunts Corner Lake névre hallgat. A tó területe közel 4 hektár és kb. 400 ponty él benne. 10 horgászhely található a tavon, aminek mélysége a 3 métertől egészen a 4,5-5 méterig terjed. Mi a tó vége felé, a sekélyebb részen próbáltunk most szerencsét a felmelegedés miatt. Két éve már sikerült összehoznunk egy betlit itt, így mindkettőnk égett a reváns vágyától. A kiszemelt hely szerencsénkre szabad volt, és a halak jelenléte is egyértelmű volt helyünk előtt, így igyekeztünk mielőbb felállítani a tábort. Meglepetésünkre kapás nélkül úsztuk meg az éjszakát. A hajnal elmúltával a szomszéd hely előtt életre kelt a víz, talán sosem láttam ennyi pontyugrást sehol, mint a következő pár órában azon a helyen. A halak gyakorlatilag 99%-a a felszín alatt tartózkodott maximum 1 méterrel, és szó szerint röhögött a horgászokon. Átmentem szomszédolni egy kicsit, és a horgász spori elmondta, hogy kapása sem volt, pedig a halak jelenléte egyértelmű volt, érdekes. Ezután pakolni kezdett és Petivel úgy döntöttünk, hogy a maradék közel 30 órára átülünk a helyére. A költözés után gyorsan előkerült a fekete zig.
Precíz, összehangolt horgászatunk meghozta gyümölcsét: mindketten fogtunk 1-1 szép tükröst. Az enyém ráadásul egy angol pontyrekord is lett, 38,4 lb (átszámítva 17,4 kg)! Nagyon jó érzés volt ezt az öreg tükröst a kezünkben tartani, majd pár fotó után szabadon engedni. Mindketten elégedetten zártuk ezt a horgászatot, és végre sikerült rendeznünk a számlánkat ezen a tavon.
