Sokan keresnek meg azzal kapcsolatosan, hogy milyen végszerelékeket ajánlok egyes vizekre, valamint ezeket hogyan válogatom össze és készítem el. Most ezt szeretném bemutatni az első lépésektől az utolsóig, hogy én miként is állítok össze egy-egy szereléket,.
Manapság a szerelékek és alkatrészek útvesztőjében könnyű eltévedni, ha az ember kicsit is bizonytalan, hogy mit is szeretne pontosan. Sokak a pénztárcájuk alapján kénytelenek nézelődni a boltok polcain vagy az interneten, mert több száz gyártó kínálja portékáját a vásárlóknak, olykor megfizethetetlen árakon. Most egy egyszerű, gazdaságos és minőségben is maximálisan megfelelő gyártó termékeivel fogom bemutatni a behúzós végszerelék elkészítését, amit én is megelégedéssel használok a horgászataim alkalmával. Ez a márka nem más, mint a Carp Academy.
Kezdjük is rögtön a damiloknál! Sokan szeretik a színes zsinórokat, de behúzások alkalmával ezekhez leadert kell alkalmazni, mivel az etetésen szedegető halakat megzavarhatja a színes zsinór, valamint az előtétzsinór a fárasztásokat és az akadókat is jobban bírja. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon fonott vagy monofil legyen ez az utolsó rész. Nos, erre a válasz egyszerű. A tavak nagy részén lassan kezdik betiltani a fonott zsinór használatát, és az akadós, tuskós vizeken is inkább hátrány, mint előny. Hogy miért? A piacon kapható fonottak ugyan erősek, de a víz alatti elhalt tuskókba, faágakba gyorsan bele tudnak vágni érdes felületük miatt, és ha elég mélyre jutnak az ágban, akkor megszorulnak, majd rögtön elszakadhatnak, míg a vastag monofil a sima felületének köszönhetően csak csúszik a faágon, de bele nem tud vágni, ezáltal a halat is nagyobb eséllyel szákba tudjuk segíteni.
Legtöbben azt kérdezték, hogy miként kötöm össze a két zsinórt. Nos, ezzel fogom kezdeni az alábbi képeken bemutatva.
Szinte minden horgászatom alkalmával használok ólombetétes előkét a leader végén, persze ott, ahol ezt a helyi szabályzat nem tiltja. Ennek neve leadcore. Ennek színkombinációját úgy választották ki, hogy azzal még nedves állapotban is elérhető legyen egy olyan foltozottság, ami megtöri az előke kontúrját. A nehéz magot borító szövött külső hüvelyt arra tervezték, hogy ellenálljon a vízi növényzet, a kagylópadok és egyéb, zsinórt koptató víz alatti akadók dörzsölő hatásának. Az ólombetét biztosítja, hogy a végszerelék utolsó szakasza teljesen a mederre feküdjön.
Következhet a horogelőke és annak megkötése!
Ennek első lépése a megfelelő előkezsinór kiválasztása, amely lehet bevonatos vagy bevonat nélküli. Ha előbbi mellett döntünk, akkor a kötés hosszúságában meg kell hámozni azt, azaz el kell távolítani róla a bevonatot, ezáltal lényegesen lágyabb és könnyebben kezelhető lesz. Vágjuk le az előkéhez szükséges darabot, az egyik végére kössünk egy pici fülecskét, itt rögzítjük majd a stopperünket. Ezután vágjunk egy maximum 2-3 mm-s szilikon csövet, amelyet felfűzünk a zsinórra a szabad oldal felől és fejjel lefelé felvezetjük a horog szárára. Ez fogja a csalinkat a horoghoz képest megfelelő pozícióban tartani és nem utolsósorban segíti a jó akadást is. A kiválasztott csali méretének megfelelően kell megválasztani a hajszálelőke hosszát. Ha ez megvan, akkor a szabad zsinórrészt elkezdjük a horog szárára tekerni a horogszemtől a hegy felé haladva, szorosan egymás mellé rendezett menetekkel. Én általában 6-7 menetesre kötöm, majd visszahúzom a horogszemen az előkezsinórt, és kész is a csomó nélküli kötés.
