Már jó ideje horgászom busára, ám korántsem annyit, amennyit szeretnék. Az elmúlt időszakban sajnos csak ritkán tudtam időt szakítani a planktonevők horgászatára, és azok is csak amolyan „félnapos” horgászatok voltak, kevesebb sikerrel. A harmadik ilyen betlis peca után nagyon felmérgeltem magam és elhatároztam, hogy vagy rendesen csinálom, vagy sehogy! Így aztán szabadítottam fel némi kapacitást és utánajártam, miként lehetnék még eredményesebb a busák horgászata terén!
Igazából, azért dühített fel a sikertelenségem, mert tudtam, hogy csak én tehetek róla. És milyen az élet, pont, amikor kellett, akkor sikerült egy nagyon sikeres busahorgásszal konzultálnom, aki megerősített olyan dolgokban, amelyeket még csak sejtettem. És bizony a megerősítés egy olyantól, aki 100-120 napot tölt évente a planktonevők horgászatával, nagyon sokat számít abban, hogy változtassak! Persze, nem kell nagy dolgokra gondolni, sokszor csak egészen pici dolgokon múlik a siker. De lássuk, mivel tudtam előrébb lépni e halak horgászatában!
Mielőtt azonban belekezdenék, egy nagyon kellemetlen dologgal is foglalkozni kell, ami nem más, mint a halakkal való kíméletes bánásmód. A social media felületeken minden hétfőn száz és száz olyan fotó jelenik meg, ahol a „büszke horgászok” ravatalokra kiterítve demonstrálják ügyességüket, és az általuk árusított (hol legálisan, hol illegálisan) busázó cuccok fogósságát. Elkeserít ez a jelenség. Mindenki bebújik a „busa inváziós hal, ki kell irtani” mozgalom mögé, de ez egy jó érzésű, intelligens embernek sem lehet magyarázat arra, amikor valaki agyonvert állatok mellett fotózkodik. Teszi mindezt úgy, hogy az „akváriumban” tenyésztett „zsírpontyot” meg csókolgatja, egy szilaj, vad, erős és borzasztó jól alkalmazkodó halat meg szétzúzott koponyával mutatja be. Mert az káros.
Sokan nem is tudják, de egy szabadon tartott házi macska a költési időszakban énekesmadár fiókák tucatjait tépi szét, pusztán játékból, mert a zsíros macskaeledel jobban csúszik a torkán. Mégsem verjük agyon a cicákat. Mi, emberek tehetünk a busa ittlétéről, ugyanúgy, mint a macskák szabadon tartásáról.
Tisztelettel kérem e sorok olvasóit, hogy mellőzzék a ravatalok mellett történő fotózkodást. Adjuk meg a tiszteletet a halnak, akármilyen is az. Köszönöm!
Stabilitás növelése
Gyakori problémám volt, hogy az úszós készségem nem volt eléggé stabil. Az élénk szél és a vízmozgás mindig tönkretette a horgászataimat. Meguntam és jelentős durvításba fogtam. A 20 grammos talpaló ólom méretét megnöveltem. Nemcsak, hogy megdupláztam, de megháromszoroztam. Be kell látnom, hogy sokszor túlfinomkodtam ezt a technikát még úgy is, hogy már elképedtem rajta, mennyire durva cuccal pecázok. Holott láttam, hogy más busapecások sokkal otrombább cuccal álltak neki a horgászatnak, nem is eredménytelenül. Talpaláshoz most egy szivarólmot használok, méghozzá csúszó betéttel ellátott változatot. Ez sokkal stabilabban tartja meg a végszerelékemet. Igaz, hogy kapás esetén nehezebb felráncigálni a fenékről, de mindennek ára van!
Úszóméret növelése
Amit jótanácsként mondtak nekem, hogy próbáljak meg nagyobb felhajtóerejű úszót feltenni. Ennek oka, hogy a nagyobb ellenállás jobb önakasztást biztosít. Így aztán feltettem a legnagyobb, dupla esély változathoz használatos úszótestet. Szigorú végszerelék, de eddig bevált a durvítás.
A busafa tömegének növelése
Már régóta használom úgy a végszerelékeimet, hogy a tablettás változathoz teszek fel 10-20 gramm plusz terhet a busafa fölé. Belső zsinórvezetésű cseppólmot használok erre a célra. Nos, azt hittem, hogy ez így elég, de nem. Megdupláztam, sőt, néha megháromszoroztam a tabletta vagy tabletták fölött lévő plusz terhet. Ez ugye mindig összhangban van az úszóval, de mivel azt is nagyobbra cseréltem, nem okozott problémát a dolog. Az önakasztást a durva megoldások segítik, és sokszor féltem ezeket meglépni, ami így utólag, biztos hiba volt!
Horogelőke méretezése
Sokféle előkehosszúsággal próbálkoztam már eddig is, de a legjobbnak a tabletta alá 1-3 centivel leengedett horog bizonyult. Főleg érdekes ez a dupla esély változatnál, mert azt én két tablettával használom, így furcsán néz ki a hosszú előke, de a lényeg, hogy eredményes. A másik fontos dolog, hogy az előkevastagsággal sem szabad finomkodni, mert néha a vastagabb fonott még jobb akadást biztosít, mint a vékonyabb! Sőt, érdekes módon még a horog kötési módja is fontos lehet. A nagyméretű füles horgokat Clinch-csomóval rögzítem, így még mozgékonyabbak, és könnyebben befordulnak a csontos szájperembe.
Gubancmentesség
Tavaly már bemutattam az extrudált kukoricás gubancmentesítést, ami egy nagyon jó módszer, ám nagyobb dobásoknál vagy ha kiszáradt a kukorica, akkor bizony okozott gubancot a dolog. Számos praktikát lehet használni a célra, de én most biztosra megyek és PVA hálót kötök a tablettára, abba akasztom vissza a horgot. Lehet ez PVA szalag is, de nekem a háló ad igazán megnyugtató biztonságot. Jól bírja a dobást, így garantált a horogelőkék gubancmentes bevetése.
Fényváltásban
Furcsamód eddig a busázás számomra kizárólag napközbeni tevékenység volt. Bosszankodtam is mindig, hogy amikor hazafelé pakolok, akkor kezdett el a szél alábbhagyni, és kisimulni a víz. Az éjszakai órák próbálgatása még várat magára, de az esti, szürkületi időszakot már többször is vallattam, nem is eredménytelenül. az Újpesti-öbölben például kizárólag az este és a hajnali órák alkalmasak halfogásra, mert akkor nem zavarnak be az evezősök.
Van egy olyan mondás, amelyet gyakran hangoztatok. „Először tanulj, és csak utána taníts!” Szeretem mindenben ehhez tartani magam és büszke vagyok arra, hogy még ennyi idő után is ugyanolyan örömmel tanulok, mint amikor kezdtem a horgászatot, 5 évesen. Ettől függetlenül minden olyan tudást, amelyet elsajátítok, élvezettel adok tovább, mert az az igazán jóleső érzés. A busahorgászat egy olyan szegmens, amelyben még én is tanuló vagyok, miközben a megszerzett információkat gyorsan adom is tovább. Ez visz előre, ettől leszünk közösen jobb horgászok! Mert együtt könnyebb!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Putz Tamás, Sipos Gábor, Facebook
