2011. március 13-át mutatta a naptár, mikor elérkezett számomra a szezonnyitó horgászat. Idő és felmelegedés hiányában csak ekkor tudtam kezdeni. A horgászatra egy szlovákiai tavat választottam, ahová velem tartott barátom, Ákos. Az időjárás nem fogadott kegyeibe minket, ugyanis szinte orkán erejű szél fújt, ami nem is lett volna baj, csakhogy velünk szembe jöttek a széllökések. Ez azonban bizakodással is töltött el, hisz arra gondoltam, hogy elénk sodródik a sok táplálék a vízben és törvényszerűen jönnek vele a halak is.
Tekintettel a hideg vízre és az egy nappal előbbi nyitásra, nem készültem rengeteg etetőanyaggal. Mivel 3 bottal lehet pecázni, különböző etetési és csalizási variációkat gondoltam ki. A szél miatt nem tudtam megmérni a vízmélységet, de tudtam, hogy merre található egy elég hosszú púp, ahová dobálni szerettem volna. A kiszemelt hely bal oldalára egy büdösebb, míg jobb oldalára egy édesebb etetést hoztam létre.
A büdös etetés a következőkből állt:
- 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag,
- 0,5 doboznyi csemegekukorica,
- kb. 20-30 dkg főtt takarmánykukorica,
- halas, squid & octopus, alapanyagokból és a Pelletes Fekete etetőanyagból készített bojli, valamint chilis-kolbászos házi készítésű bojli, melyben többek között Haldorádó Magyar Betyár etetőanyag és aroma is található.
Az édes etetés összetevői:
- 1 kg Timár Mix fekete gyümölcsös etetőanyag,
- 0,5 doboznyi csemegekukorica,
- kb. 20-30 dkg főtt takarmánykukorica,
- házi készítésű fahéjas, fahéjas-narancsos, Zadravec Sweet Mix bojli, banános bojli.
Már lassan 3 órája a vízparton koptattuk a padot, és még semmi kapás. Apropó… ha nem is kapás, de valami mégis: a bal oldali szerelék kihúzása közben egyszer csak megállt, a bot pedig karikába hajlott. Ákos legyintett és annyit mondott, akadó. „Akadó? Akkor gyere ide és hallgasd az orsót!”, mondtam neki. A fék csak lassan, kicsiket kattogott. Hiába tekertem, nem bírtam húzni. Én is kezdtem hinni, hogy akadó, de akkor mi „húzza”, kattogtatja az orsót? Mint később kiderült sem fa, sem bokor, sem más akadály nincs azon a részen. Kb. 7-8 perc után megkönnyebbült a bot és kihúztam egy szereléket. Na, puff… Ez a 40 grammos etetőkosárral felszerelt szerelék volt olyan nehéz? Lehetetlen. Valószínűleg harcsa volt, de nem kicsi.
Az ebéd elfogyasztása közben egy fura hangra lettünk figyelmesek. Kapás van! Uccu, ugrás ki a padból és irány a bot! Ráemeltem és éreztem, hogy hal van rajta. Szépen oldalazott, de kis huzavona után matracra került.
A ponty súlya 12,75 kg volt. Megvolt az első hal. Újracsalizás után repült is vissza a szerelék. A tó túloldalán szinte egyfolytában fogták a halakat, de ahogy néztük, ekkorát közel sem fogtak. Ezen a fogáson felbuzdulva szórtam egy kis kaját, hátha a nagyobb, igazán kapitálisok közül is sikerül egyet matracra fektetni. Táskámban találtunk egy csomag pufit. Ákos felkapta, odaadta és győzködött, hogy 3 szem kukoricával tűzzem fel a hajszálelőkére. Nehezen, de belementem. Be is dipeltem speckó tutti-fruttis aromával. Bedobtam és vártam. Az uzsonna fogyasztása közben ismét furcsa, ám magasztos hangra figyeltünk fel: megint kapás! Melyik boton? A kukorica-pufison. „Na, ugye megmondtam!” Rövid huzavona után ezt is matracra fektettük.
Gyönyörű 7,26 kg-os ponty. Fertőtlenítés, fényképezés következett, majd irány a víz. Ezek után a másik botra is kukoricás kombinációt helyeztem fel, bedobtam és várakoztam. Hoppá, megint kapás! Mire jött? A kukoricásra. :) Úgy éreztem, a nap legnagyobb hala akadt horogra, mert elég nagy erő volt benne. Még két tekerés és… ne… leakadt! A csali feltekeredett a horogra és kitakarta azt. Mindegy, ilyen a horgászat.
A nap további részében hiába próbálkoztam, több kapásunk nem volt, ellenben az a fránya szél felerősödött. Érdekes volt még, hogy a horgászat vége felé a parttól kb. 10 m-re buborékok jelentek meg. Nem egy helyen, hanem előttünk egy sávban. Itt lennének a halak? Ide „fújta” őket a szél? Próbáltam közülük kifogni legalább egyet, de nem sikerült.
Horgászatom során az alábbi képeken látható szerelékeket használtam:
A nap végére maradt egy kis izgalom. Ákos „sikeresen” elhagyta telefonját. Bő félóra keresés után azonban a túloldalon megtaláltuk. Az év első horgászatának ez a nap jól megfelelt. Mivel hiszem és tudom, hogy egy nap alatt ezen a tavon ennél sokkal nagyobb sikereket lehet elérni, remélem, még lesz alkalmam egy ilyent bemutatni. Addig is görbüljön!
