Lassan, de biztosan közeledik a tavasz. A tél enged szorításából, vizeink levetették magukról jégpáncéljukat, mely átmenetileg meggátolta kedvenc hobbink, a horgászat gyakorlását. Nem érvényes ez mindenkire, hiszen merészebb, elszántabb horgászok lékről is hódolnak e nemes szenvedélynek. Magam is azok közé tartozom, akik télen sem adják fel a horgászatot.
Nemcsak ragadozó barátaimat keresem a lék alatt, hanem a békés (sokak által elvermeltnek tartott) halakat is. Sőt, az utóbbi években szinte csak azokat. Több különböző tavon is bizonyítottam magamnak és sporttársaimnak, hogy a pontyok a jég fogságában is vesznek magukhoz táplálékot. A világon egyedülálló szerencse, hogy egy horgász 4 különféle vízen lékről fogjon pontyot.
Számtalan cikk hírül adta az eltelt években a téma kapcsán, hogy ez nem lehetséges, hiszen a halak télen elvermelnek. Nagyapáink állították ezt, mert néhány sikertelen hideg vízi horgászat során hal nélkül tértek haza. Ekkor felakasztották szerelésüket arra a bizonyos nem létező szögre, és nem próbálkoztak halfogással tavaszig.
Mindez a múlté. Az említett állítást több társammal megcáfoltuk más-más vizeken és technikákkal. Tapasztalataim alapján a léki peca és a tavaszi jégolvadást követő első horgászatok nagyon sok dologban megegyeznek egymással.
Elsőként a legfontosabb az, hogy alkalmazkodnunk kell a halak megfordult táplálkozási szokásaihoz. Télen is szükségük van élelemre (különben éhen pusztulnának), viszont ennek érdekében nem járnak be nagy távolságokat. Ösztöneiktől vezérelve tudják, hogy a mozgás, amit a bizonytalan étel beszerzésébe fektetnek, hatalmas energiaveszteséggel jár. Ha nagy erőkkel nekivágnának felkutatni a nyáron oly jól működő konyhákat, nem biztos, hogy találnának télen is táplálékot. Másrészt az a kis tartalék súly, amit ősszel felhalmoztak magukra, hamarosan elhasználódik. Ennek okán nekünk kell megkeresni majd becserkelésük után táplálkozásra serkenteni őket. A szezonban jól működő taktikát át kell fordítani. Nyáron beetetjük a kívánt helyet, és várunk, hogy előbb vagy utóbb ráleljenek az etetésre, eközben a csipegetés vagy habzsolás során bekapják készségünk végén felkínált finomságokat is. Jég-veszte után erre hosszasan kéne várakoznunk, ám ha elég türelmesek vagyunk, akkor sikeresek lehetünk. Sok szerencse is szükséges, de mindent nem lehet Fortunára bízni.
Kiszemelt vizeinkben érdemes elsősorban a nyáron jól működő helyeket keresni. Sikeresek lehetünk egy-egy mélyebb ponton és a vizek hamarabb melegedő részein is. Helyváltoztatással érdemes próbálkozni sikertelenség esetén. Horgászatunkat minden esetben az időjárás is befolyásolja. Egy napsütésben bővelkedő napon a szélvizek és a felszínhez közeli részek órák alatt képesek 1-2 fokkal felmelegedni, ezért e helyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Tavasszal kezdjünk csontival és gilisztával - tartja a téves néphiedelem. Az indok: azokban rengeteg a fehérje, amire az év e szakában a halaknak nagy szükségük van. Ez így igaz. Ellenben vannak olyan vizek, ahol fenti csalikkal egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán horgásznak. Ezeken a helyeken bátran próbálkozzunk a jól bevált csalikkal, ízekkel! Szenteljünk több figyelmet a csali méretére és felkínálási módjára! A méret azért is nagyon meghatározó, mert a hidegebb vízben a halak nem szívják magukhoz túl nagy erővel a táplálékot, mint ahogy ezt nyáron megszokhattuk tőlük. Óvatosan, leheletfinoman nyúlnak a kiszemelt falatokért, ami ha túl nehéz, nem kerül be a szájába a gyenge porszívózó mozdulatok közepette. Erre is vannak persze ellenpéldák.
Javasolt a csali könnyítése. Több módon tehetjük ezt meg, de ez ebben az időszakban elengedhetetlen, és sikeressé teheti szórakozásunkat. Például alkalmazhatunk pop-up csalit, fél süllyedő és fél pop-upot. Egy szem kukorica-szivaccsal vagy robbantott kukoricával történő megemelés is jónak bizonyulhat. A csalik tárháza ma már szinte végtelen. A felsoroltak nekem sokszor bizonyítottak, ezért is ajánlom azokat.
A felkínálás módját tekintve nézzük picit részletesebben, ami nekem bevált! Az óvatosan táplálkozó halak a hideg vízben könnyen kiszúrják a veszélyt. Veszélyforrás lehet egy helytelenül megválasztott, túl vastag monofil vagy fonott horogelőke vagy egy rikító színű főzsinór, függetlenül az átmérőjétől. A főzsinór kiválasztása során törekedjünk olyan árnyalatúra, ami az adott vízben a legjobban elrejtőzik. Óvakodjunk a rikító, feltűnő színűektől!
Elérkeztünk a horogelőke helyes megválasztásához. Én ezt többnyire fluorocarbon zsinórból kötöm kora tavasszal. Ez a zsinór a halak számára láthatatlan. Érdemes odafigyelni a vastagságára is. A hal többnyire nem érzékeli látásával, de amikor odaszívja a szájához, a zsinór túl nagy átmérője és merevsége könnyen elárulhatja, így ez is riasztó lehet. Engem a vékony, 18-22-es rengeteg kapáshoz segített hozzá.
Ezek használata során fárasztáskor nagyon oda kell figyelni, megfelelően kell beállítani az orsó fékjét. Fordítsunk kiemelt figyelmet a horog méretére. Minél könnyebb, annál biztosabb. Kisméretű, nem túl vastag anyagú 6-8-as horoggal elősegíthetjük azt, hogy az előke leheletkönnyű legyen. A teflonos horgok szintén segítik a jó akadást.
Összegezve a leírtakat: ha megtaláltuk a halakat rejtő kedvező vízrészeket, kiválasztottuk a megfelelő főzsinórt, horogelőkét és horgot, akkor az ideális csali alkalmazásával a kora tavaszi jégveszte után horgászatunk maradandó élményekhez juttathat bennünket. Próbálják ki kedvükre! Ha mindent hasonlóan tesznek, garantált a halfogás az év elején is. Sok sikert!
