Érdekes ez a kis folyó! Sokkal fontosabb itt a megfigyelés és a jó helyismeret, mint a kiváló felszerelés és csalogatóanyag. Aki a járja a vad, természetes vizeket is, tudja, sejti, hogy miről mesélek. Meghökkentő, hogy ez a kis folyó, amelyet talán sokan észre sem vesznek, milyen szép halakat rejt az értő, vizet jól ismerő horgászok számára. Nyitott szemmel járva a partját, türelmesen pásztázva a vizét, árulkodó jelekre lehetünk figyelmesek, amelyek termetes halak jelenlétére utalnak. A mostani történet egy számomra emlékezetes dévérkalandról szól.
A Kapos folyó gyermekkoromban bővizű, kanyargósabb, néhol sekély, néhol egészen mély folyó volt. Helyenként 10-20 méteres szélességével jelentős folyónak számított. A Somogyi dombság déli részének vizeit gyűjti össze. Ma már -a korlátlanul létesíthető völgyzárógátas tavaknak „köszönhetően” - egyre kisebb vízhozamú, egyre vékonyabb folyócska. A régi, „jótékony” TSZ halastavakat elmosó áradások is elmaradnak, ezért gyakorlatilag nincs haltelepítés. A halállomány őshonos, illetve a Sióból, Dunából felvonuló halakból tevődik össze. Inkább nyurgapontyokat lehet fogni, mint tükröst. Manapság a nyári szárazságban éppen hogy csordogál benne egy kis víz, csak szerény árnyéka régi önmagának. Azonban tavasszal, amikor kicsit magasabb benne a víz, jobban hasonlít régi formájára. Ilyenkor megjelennek benne az ívásra vonuló dévérek és jászok, azonban korántsem olyan tömegben, mint régen. Ha mondjuk a régi halbőséget vesszük 100-nak, akkor a mostanit talán 5-re taksálnám.
A halvonulás március közepétől kezdődik és április közepéig tart. Ilyenkor bele lehet akadni egy-egy 1,5-2 kg fölötti dévérbe is, de a kiló körüliek nem ritkák. Azonban a mennyiség hiányzik. Míg régen a disznókat etették a halakkal, ma már a napi 2-5 db-os mennyiség jónak számít és ezért is elég sokat kell menni. Mindezek ellenére érdekes a horgászat, hiszen egy helyen legföljebb egy halat lehet fogni, aztán odébb kell állni és meg kell keresni a következő dévért, jászt, amely ugye nem szokványos finomszerelékes technika, no de ettől is szép a kaposi peca!
Sanyi barátommal beszélgettünk március közepe táján a Kaposról. Ő gyakrabban horgászik rajta, mert munkahelye a parton van. Mondtam neki, hogy lassan érdemes lesz megpróbálni a nagy dévéreket, mert itt a vonulás ideje. Aztán néhány nap múlva, majd azt követően napokban ismét kaptam tőle SMS-t, tele nagy dévérek fotójával. Tehát elindultak!
Másnap, késő délután már én is a parton voltam. Igazából nagy készülődés nem szükségeltetik. 1 db 4-5 méteres spicc-, vagy bolognai bot, 4 g-os úszó, néhány horog és egy marék trágyagiliszta a vastagabb fajtából. A halak ilyenkor nem a mederben, hanem a part és a meder törésénél tartózkodnak, illetve vonulnak. Ott kell a csalit felkínálni. A horgot jól meg kell pakolni kukaccal, majd a vízmélységnél fél méterrel nagyobb eresztéket állítani, a csalit beúsztatni és megállítani a törésen. A többi már a dévér dolga. Ha ott van, öt percen belül kapás van, szépen elmeríti az úszót. Ha nincs, odébb kell állni és másik helyet kell nézni.
Az első kapásra nem sokat kellett várni. Az úszót szépen víz alá húzta a hal, és a bevágást követően kézzel emeltem partra a kiló körüli dévért.
Ezt követően másik helyre költöztem. Igazából kényelmes peca. Fog az ember egy halat (vagy nem fog), arrébb megy 10-20 métert, a szerelést beteszi a megfelelő helyre, leül, vár egy kicsit, majd - hallal vagy a nélkül - 10-20 perc múlva arrébb megy.
A halak mind erőtől duzzadó, nászkiütéssel teli példányok. Még nem ívnak, mert a víz még hideg, de fel vannak rá készülve. Én is csak néhány pillanatra zavarom meg a készülődést. Egy fotó erejéig. A csepegő esőben lassan sötétedik, de a következő hely ismét halat ad. A halakat kézzel emelem ki, kockáztatva ezzel, hogy az esőtől nedves, síkos parton megcsúszva a dévérek után megyek a vízbe, de nem akarom megsérteni az ilyenkor különösen érzékeny bőrfelületet.
Kellemesen éreztem magam, hiszen jó horgászat volt. Az ezt követő napokban még többször is sikerrel próbáltam dévért fogni, azután a megérkező hidegfront esője kisebb áradást hozott, lehetetlenné téve ezzel a további horgászatot. Most, amikor papírra (bocs, számítógépre) vetem ezeket a sorokat, már jó a vízállás, de a halak már valószínű eltűntek. Bízom benne, hogy jövőre ismét találkozok néhánnyal!
