Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a legkedvesebb évszak számomra az ősz. Nem csak azért, mert ekkor lehet a folyóvizeken a legjobb eredményt elérni, hanem mert utána olyan időszak következik, amely semmivel sem hasonlítható össze. Elérkezik a tél, a didergős horgászatok ideje. Az élet lelassul és egy új időszámítás kezdődik. Az időjárás egyre hűvösebbé válik, és egyszer csak elérkezünk egy ponthoz, amikor lehetőségeink teljesen leszűkülnek. Onnantól kezdve kompromisszumot nem ismerve kell magunkat a lehető legjobb minőségű etetőanyag elkészítése és a halak tartózkodási helyének felkutatása alá rendelnünk.
Ősz vége felé járunk. A hajnali hűvös levegő a kialvatlansággal párosulva kifejezetten kellemetlen, vigaszt csupán az nyújt a szürke, esős reggelen, hogy már csak percek vannak hátra az indulásig. Bepakolom a maradék cuccot és máris kezdetét veheti a csúszós utak miatt valamivel több, mint félórás autóút. Egyik kedvenc horgászhelyemre igyekszem, a Fekete-víz nevű kis folyóra. A partra érve gyönyörű látvány fogad. Ahogy a velem szemben lévő őszi színekben pompázó fasort a rideg, párás hajnal körülöleli, olyan érzésem támad, mintha nem is lenne élet sem a vízben, sem körülötte. Akkor még nem tudhattam, de sajnos nem jártam messze az igazságtól. A legutóbb három napja horgásztam itt. Ugyan pontyokat nem sikerült fognom, de keszegféle akadt szép számmal. Ma pedig semmi. Már több mint két órája próbálkozom, de feederspicceim mozdulatlanok maradtak. Ez egyértelmű jele annak, hogy most nincsenek itt a halak.
Közben a fakó hajnal pompás fényű délelőtté vedlett. A csillogó vízfelszínen egyetlen mozdulást sem látni, nem tétlenkedhetek hát tovább. A felismerés hamar belém nyilallt: Elérkezett az év első hideg vízi úszós horgászatának ideje! Szerencsére betettem a bolót is. Persze ahhoz, hogy eredményt tudjak elérni, meg kell találnom a halakat. Ez nem egyszerű feladat, de én sejtettem, merre lehetnek. Néhány kilométerrel feljebb a Dudvág folyó a Fekete-vízbe torkollik. A torkolat alatti pár száz méteres szakaszon szoktak telelni, ezért gondoltam, hogy most is ott lesznek. Ahogy kiszálltam az autóból, máris élénk vízmozgás árulkodott róluk. Reménykedtem, hogy a nagytestű karikákból álló csapatok egyike az. Rájuk jellemző az efféle fickándozás. Nem kellett csalatkoznom, aznap gyönyörű halak kerültek horogvégre.
Ahogy közeledünk a tél felé, elérünk egy ponthoz, amikor vizeink már annyira lehűlnek, hogy a halak elkezdenek a vermelőhelyek felé vándorolni. Az ezt követő heteket mindenképpen minél több horgászattal töltsük, mert ekkor még rendkívül jól reagálnak az etetésre, könnyen helyhez csalhatóak. Ilyenkor a folyó legtöbb része már nem ad halat, mert a halcsapatok bizonyos szakaszokon összpontosulnak. Ha nincsenek kapásaink, ne töltsünk el sok időt a meddő hely vallatásával. Ha jó helyen járunk, az hamar megmutatkozik. Fontos, hogy ilyenkor a rezgőspicces horgászat már nem elég finom, mindenképpen úszós módszert kell választanunk. Feeder- vagy pickerbot esetleg nagyobb testű halak horgászatánál jöhet szóba. A kapás sokszor csak egy néhány milliméteres húzás az úszóantennán. A halak nagyon finoman táplálkoznak… viszont amíg a kemény fagyok be nem állnak, biztosan mozogni fognak. Ez megkönnyíti a dolgunkat, hiszen csak egy jó etetőanyagot és a lehető legfinomabb szereléket kell összeállítanunk. Ilyenkor elég, ha a jó szakaszon leülünk, szépen, pontosan beetetünk és meghorgásszuk azt. A halak reagálni fognak, valahol az etetési sávban meg fogjuk őket találni. Próbálkozzunk az etetés alatt közvetlenül és méterekkel lejjebb is! Itt megemlíteném, hogy bármennyire is nehéz az etetőanyagunk, bármennyire is kicsi a sodrás ereje, ha a víz áramlik, az elnyomhatja a halakat az etetéstől az áramlás irányába. A kiázó aromák és a tovagördülő szemcsék nagyon vonzóak a halak számára. Bár elvermelt halakról beszélek, azért azt mindenképpen egyértelműen ki szeretném emelni, hogy ez még nem az igazi fagyos téli helyzet. Most közvetlenül a kemény fagyok beállta előtt járunk. Amikor a hőmérséklet tartósan fagypont alá süllyed, egy olyan speciális helyzet alakul ki, hogy a halak nem csalhatóak a horgászhelyre az etetőanyaggal. Ilyenkor az etetést kell a halak tartózkodási helyére juttatnunk. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha tudjuk a halak tartózkodási helyét, miért kell etetnünk? Igazából nagyon kevés, de kiváló minőségű és ínycsiklandó falatokat tartalmazó etetőanyagra van szükségünk. Ezzel elérhetjük azt, hogy az addig inaktív vermelő halcsapatokból néhány egyed táplálkozni kezdjen. Etetés nélkül, csupán a csalival horgászva töredéke lesz a fogásunk. De ez a szituáció talán egy következő írás témája lesz.
Milyen szereléket használjunk?
A szerelék összeállításánál a legfőbb szempont a finomság. Minél finomabb a szerelék, annál jobb! Ezenkívül az aktuális viszonyok határozzák meg a szerelék milyenségét. Én bolognai botnál általában 0,12 mm-es főzsinórt használok. Ez az a méret, aminek már elég kicsi a vízben az ellenállása, ha visszatartom a szereléket, de még elég erős az intenzív igénybevételhez. Általában duci úszót használok, abból viszont 1-2 grammal nagyobbat, mint amire feltétlenül szükség lenne. Így úsztathatok, de ha a jelzőólmot leteszem a fenékre, nagyon stabilan meg tudom tartani a csalit. Ez kulcsfontosságú, hiszen így lehetőségem nyílik az etetésre érkező pontyok megfogására is. Apró, de hasznos trükk, hogy az úszóantennára egy néhány milliméteres szilikon csővel ráerősítjük a főzsinórt. Ha így járunk el és a szereléket visszatartjuk, az antenna addig a pontig fog besüllyedni, ahol a főzsinór a szilikon csővel az antennához van erősítve. Az az optimális, ha ez a pont az úszótest tövétől 0,5-1 cm-re esik. Ha visszatartjuk a szereléket, a főzsinórt mindenképpen fektessük a vízre, a szerelék sokkal finomabban jelzi így a kapást. Az ólmozást általában egy több sörétből álló főólomból és egy apró jelzőólomból alakítom ki. A csontis horgászatoknál jó szolgálatot tesz az előke bepödrődését gátló jó minőségű hármas mikroforgó.
Mivel etessünk?
Alapjában véve kétféle etetőanyag jöhet szóba. A keszegfélék és a ponty imádja az édes ízeket, azonban az utóbbi időben rájöttem, hogy a hideg vizekben a sajtlisztet tartalmazó etetőanyag egyszerűen verhetetlen az általános finomszerelékes horgászatban. Míg a meleg vizekben a sajtos kajára főként a „márna szinttáj halai” reagálnak jól, a lehűlt vizekben az édesszájú keszegek is megvesznek érte. Persze ez nem azt jelenti, hogy az édes etetőanyagokkal nem lehet kiemelkedő sikereket elérni. Ha belegondolunk, nyáron a sajtliszt tartalmú etetőanyagok főként olyan vizeken eredményesek, ahol a domináns fajok a márna, a jász és a szilvaorrú keszeg. Például a Vágon horgászva hamar rájövünk, hogy a nyári rekkenő időben a sajtos kaja verhetetlen. A Dunán viszont ugyanakkor a keszegfélék az édes etetőanyagra sokkal jobban reagálnak. Az egyik alkalommal az érdekesség kedvéért megmértem mindkét folyó vízhőmérsékletét és rájöttem, hogy a Vág vize közel 7 Celsius-fokkal hidegebb, mint a Dunáé. Tehát a sajtos kaja nagyon tág felhasználási lehetőségekkel bír, csupán azt kell tudni, hogy milyen körülmények közt érdemes alkalmazni.
Az általam használt keverék pontos receptje:
- 2 kg Sajtos Bajszos
- 0,5 l fagyasztott csonti
- 0,5 l élő csonti (közvetlenül a gombóc gyúrása előtt szórtam az etetőanyagra)
- 1 flakon Nagy Dévér Aroma
A horgászat az alapozó etetéssel kezdődik. 6-8 egykezes gombóc megteszi alapnak, amit majd a halak kapókedvétől függően folyamatosan, de lassú ütemben kell pótolni. Ez ráetetésenként maximum 3-4 gombócot jelent. Ebben az időszakban még a tipikus nyári eset játszódik le. A kistestű keszegfélék szinte azonnal rárontanak az etetésre. Az idő teltével megjelennek a nagyobb példányok, majd ha szerencsénk van, akár a pontycsapat is beúszhat elénk. Aki a fent leírtak alapján jár el, annak minden bizonnyal szép fogásokban lesz majd része. Ajánlom mindenki számára az efféle horgászatot, mert nagyon szórakoztató tud lenni. Végszóként pedig szeretnék megkérni mindenkit, hogy éljen a mértékletességgel, hiszen a halak ilyenkor kiszolgáltatott helyzetben vannak!
Írta: Rózsa Arnold
Fotók: Sidó Tamás
