Amikor megjelenik egy filmünk, legyen az ország bármely részén forgatva, gyakorta olvasható a kommentek között, hogy „Ja, ott könnyű! Gyertek el és mutassátok meg valamelyik törpeharcsáktól hemzsegő Tisza- vagy Körös-holtágon, hogy mit érnek a szuper csalijaitok és technikáitok!”. Nos, ebben az írásban Sipos Gábor és jómagam bemutatjuk, hogyan lehet a törpeharcsák közül kiválogatni az „értékes” halakat.
Helyszín
Őszinték leszünk, nem szívesen horgászunk olyan vízterületeken, amelyekben sok törpeharcsa él, mert jelenlétük rendkívüli mértékben leszűkíti a csali- és etetőanyag-választás lehetőségét, valamint magát a technikát is, illetve nem szívesen szurkáltatjuk össze magunkat, ha nem muszáj. Vannak azonban olyan szituációk, amikor ez elkerülhetetlen. A 2020. augusztus végén megrendezett X. Feeder Országos Bajnokság döntőjét ugyanis egy ilyen vízterületen, a Gyomaendrőd határában található Fűzfászugi-holtágon rendezték meg.
Ez egyébként egy 2,3 km hosszú, 10 ha területű, a Hármas-Körös bal partján elterülő holtág. A kezelő Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége gondolt egy merészet és hatalmas munkával kialakított egy nagyon kulturált versenypályát, ahol 50 db számozott stégen, egyenlő feltételek mellett horgászhatnak a versenyzők.
A Látóképi-víztározón megrendezett X. Feeder Országos Bajokság elődöntőjén 128 versenyző indult, ahonnan a legjobb 40 jutott be a döntőbe. Az elődöntőből Sipos Gábor a 6., míg én az 5. helyen jutottam be, a döntőben pedig végül mindketten a TOP 10-ben végeztünk, Gábor az előkelő 3. míg én a 7. helyen zártam. Mielőtt a bemutatnánk azokat a praktikákat és eredményes módszereket, amiket ezen a nagyon szép, de törpeharcsáktól hemzsegő vízen is eredményesen használtunk, engedjetek meg néhány gondolatot a versenyszerű horgászatról. Nekünk a munkánk, az életünk a horgászat és a versenyzés. Mi látjuk, megtapasztaljuk azt, hogy mennyire nehéz évről évre a legjobb horgászok között maradni, mert nagyon jó az utánpótlás-bázisunk, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a hazai a világ legerősebb Nemzeti Feeder Bajnoksága. De miért jó versenyezni, mit kamatoztathat ebből az „átlaghorgász”?
A külföldi és hazai versenyeken nagyon sok olyan új tapasztalatra teszünk szert, amelyek remek alapul szolgálnak a későbbi termék- és módszerfejtésekhez. Ezek végterméke viszont nemcsak a versenyhorgászok, hanem a hobbihorgászok dolgát is gyakorta jelentős mértékben megkönnyíti, szép halakhoz segíti hozzá! Mi, a Haldorádó Team versenyzői nem vagyunk sokan, de nagyon hatékonyan működünk, amit mi sem jelez jobban, hogy harmadik éve megszakítás nélkül Gábor vagy jómagam a Feeder OB döntőkben a dobogó valamelyik fokára felállhattunk. És ez csupán a jéghegy csúcsa, kiváló eredményeinknek csak egy része.
A következőkben, két olyan technikát szeretnénk bemutatni, amelyeket eredményesen alkalmaztunk a fent említett versenyen. Sipos Gábor a vízközti dévérkeszeg horgászatot prezentálja, míg jómagam a fenéken történő, termetes halak megfogására irányuló, kukoricával történő feederezést fogom bemutatni.
Vízközti keszeghorgászat törpeharcsás vizeken
Ahogy a módszer nevében benne van, ez a technika elsősorban a vízközt mozgó, kisebb termetű (tenyeres) dévérkeszegek megfogására irányul. A technika alapelve, hogy a törpeharcsákat valamilyen módon el kell választani a keszegektől, hogy utóbbiakat zavartalanul lehessen fogni.
Alapozó etetés
A vízközti keszeghorgászat alapozó etetéssel kezdődik. Ennek az etetésnek ebben az esetben nemcsak az a célja, hogy a környékben bóklászó nagyobb dévérkeszeg csapatokat a horgászhelyünkre csaljuk, hanem az is, hogy az ott lévő törpeharcsák figyelmét „lekössük”! Ez furcsán hangzik, de a technikának az az alapja, hogy olyan gazdag alapot kell a vízbe bedobni, amelyen ezek a szúrós halak eljárkálnak a fenéken. Ha ezt elmulasztjuk, akkor ezek a kisujjnyi törpeharcsák felemelkednek vízközé is és elrontják a játékunkat, mert így nem lehet a továbbiakban dévérkeszeget még vízközt sem megfogni, hiszen egészen víztetőig felemelkedik a törpeharcsa. Akkor nem teszi ezt, ha kap a fenéken olyan kaját, amin sokáig eljárkál.
Keszeges recept törpeharcsás vízen:
- 0,5 kg Haldorádó Gold Feeder Top1 Bream
- 0,5 kg Haldorádó Gold Feeder Secret Carp
- 0,5 kg Sensas Etang
- 0,5 kg TTX Extra őrölt fekete
- 0,2 kg Haldorádó Fluo Morzsa – Trikolor
- 0,4 kg Haldorádó Főtt Búza
A darabos, durva szemcsés, tartalmas etetőanyag már önmagában is nagyon csábító a törpeharcsák számára, azonban annak érdekében, hogy még nagyobb vehemenciával „dolgozzanak” a fenéken, mindenképpen kell viszonylag nagyobb mennyiségű élő anyagot is az alapozó etetésbe tenni. Ezek a következők voltak:
- 0,2 dl aprított giliszta
- 0,2 dl báb
- 0,3 dl pinki és csonti
Ezzel a „fehérjebombával” dúsított etetőanyagot egy 3XL méretű Round Feeder kosárral kell bevetni a horgászat helyére, amely jelen esetben mindössze 8 méter. Azért ennyi, mert a korábbi tréningeken ez a távolság tűnt a legstabilabbnak keszeghorgászatok során. 10-12 kosárnyi eledel bőven elég ahhoz, hogy a keszegek odataláljanak, valamint a törpeharcsák – amelyek eredendően ott vannak – elfoglaltságot találjanak a mederfenéken.
Horgászat során alkalmazott csalogatóanyag és csali
Szándékosan választottam külön ezt a részt, ugyanis az, ami alapozó etetésként a vízbe került, nem alkalmas horgászatra, ugyanis ha a továbbiakban is azt használnánk, akkor a törpeharcsák is hamar feljönnének vízközé, hogy mihamarabb a kosár tartalmából falatozhassanak. Az etetés meghorgászására kizárólag földes szúnyog alkalmas, méghozzá olyan állagban, hogy az etetőkosár szinte üresen érjen a mederfenékre:
- 3 csomag Haldorádó Löszös agyag
- 2-3 dl etetőszúnyog
Ezt a nem túl dús keveréket kell a kosárba tölteni ahhoz, hogy az etetésre sereglett keszegeket egy pontba lehessen gyűjteni, és mivel a dévérek legkedveltebb csemegéje a szúnyoglárva, nem is fognak a fenékre lemenni, hanem már vízközt kapkodják el a finom falatokat. Így aztán egyértelmű, hogy a horogra is szúnyoglárva kerül, amely az etetőszúnyognál lényegesen nagyobb. A „tűzőszúnyog” olyan árvaszúnyog faj lárvája, amely akkora, hogy már könnyedén horogra lehet tűzni. Ebből 1-2-3 szál kerülhet fel a kisméretű horogra.
Felszerelés
E módszer sarkalatos pontja a megfelelően összehangolt felszerelés. Ez egy aktív horgászat sok kitekeréssel, sok dobással, halröptetéssel, így mindennek a helyén kell lenni, hogy gördülékenyen menjen a peca. Olyan botot kell választani, amely feszes, ugyanakkor érzékeny spiccel van ellátva, hogy a kapás érzékelhető legyen, valamint olyan orsót, amely megbízható és bírja a nem hétköznapi terhelést is. Az eredményes vízközti horgászatot nagyban befolyásolja, hogy milyen gyorsan érzékeljük a kapást. Itt ugyanis a kapáskor történik a bevágás, nem akkor, amikor már megakadt a horog. Így aztán az orsó dobjára mindenképp fonott főzsinórt kell csévélni, mégpedig olyat, amely kopásálló és bírja a sok dobást is!
Vízközti keszegezéshez ajánlott felszerelés:
- bot: By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 330L
- orsó: By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 5000
- főzsinór: By Döme TEAM FEEDER Blue Feeder Braid 0,10 mm
Végszerelék
A végszerelék ennél a technikánál sem tér el az amúgy hosszúelőkés horgászatoknál megszokottakétól. Ami kulcsfontosságú, hogy mindenképpen kell a szerelékbe beiktatni erőgumit, amely a fonott zsinór miatti „merevséget” hivatott kiküszöbölni. Ennél a keszegezésnél ez 1mm-es By Döme TEAM FEEDER Carp Feeder Gum.
A megfelelő kosárméret ennél a technikánál a Haldorádó Mini Feeder kosár, 20 grammos változatban. Ennél nem kell nagyobb, ugyanis a sok dobás miatt így is kerül be éppen elegendő földes szúnyog.
Ami még eltérhet a megszokottaktól, hogy mivel vízközti pecáról van szó, az előkének minimum 100 centiméteresnek, de sok esetben akár 1,5 méteresnek is kell lennie. Annak érdekében, hogy ne kelljen mindegyik előkehosszból sokat lekötni, lehet a végszerelékbe iktatni egy amolyan „toldót”. Ez lehet 50 centis vagy 1 méteres. Ennek egyik végét az erőgumira kell rögzíteni, míg a másik végébe kell a fixen 50 centiméteres horogelőkét hurkolni. Így a toldó hosszától függően kaphatjuk meg a választott 1-1,5 méteres előkénket, attól függően, hogy a dévérkeszegeket éppen melyik vízrétegben találjuk meg.
A horgászat menete
A jól kiválasztott etetőanyag, csali, végszerelék, felszerelés mit sem ér, ha nem azt a technikát alkalmazzuk, amely eredményre vezet. Ez a módszer az összes feeder technika közül talán a legmozgalmasabb. Itt ugyanis az az idő, míg a csalink megfelelő pozícióban van, mindössze néhány másodperc. Ha ez alatt van kapás, akkor jó eséllyel keszeget sikerül fogni, ha nem, akkor a fenéken vagy annak közelében már csak törpeharcsára lehet számítani. Így aztán az 1-2 perces „dobásütemek” sem ritkák.
Az ütemességen kívül nagy figyelmet is igényel ez a horgászat, amelyet öt órán keresztül nagyon nehéz alkalmazni, de a sikeresség szempontjából ez a legfontosabb. Ennek oka, hogy végig kontrolálni kell a végszerelékünket és valamilyen szinten követni a csalit a süllyedés során. Csak így lehet esélyünk a villámgyors kapásokat megfogni!
A folyamatosan, pontosan egy helyre dobált földes szúnyog azért is fontos, mert így lehet kis mennyiségű szúnyoglárvával is fenntartani a keszegek figyelmét. Akkor jó a horgászat, ha a kosár fenékre érkezésének pillanata után 1-2 másodperccel megtörténik a kapás. Ekkor ugyanis már szinte „verekednek” a keszegek a finom falatokért.
Amennyiben a törpeharcsa elemelkedik a fenéktől, és a 100 centiméteres előkehossz már kevésnek bizonyul, vagy éppen a keszegek döntenek úgy, hogy a vízfelszín közelébe emelkednek, akkor kell elővenni a 1,5 méteres előkét. Ezzel kicsit nehezebb a csalizás és a kosártöltés folyamata, de eredményessége megkérdőjelezhetetlen a vízközti horgászat során.
Csak akkor szabad az ütemes dobálást beszüntetni, ha a törpeharcsák már egészen feljönnek a szúnyoglárváért. Ez annak a jele, hogy elfogyott a fenékre bejuttatott kaja. Ekkor 2-3 újabb, etetőanyaggal és élő csalival megpakolt 3XL-es kosárral lehet őket ismételten lekötni a fenékre. Folyamatosság és figyelem, ez a vízközti keszeghorgászat nyitja!
Finom pontyhorgászat törpeharcsás vizeken
Ez a technika merőben eltér az előzőtől, ennél ugyanis a cél a fenéken tartózkodó nagyobb testű keszegfélék, ezüstkárászok és persze a pontyok megfogása. Ezzel nem is lenne különösebb gond, ha a fenéken nem egy összefüggő „törpeharcsa-szőnyeg” lenne. Akkor hogy is lehet az ezernyi szúrós ördög közül kiválogatni az értékelhető halakat? Ez most kiderül!
Alapozó etetés
Ahogy a vízközti horgászatnál, úgy ennél is nagyon fontos a megfelelő távolság kiválasztása, sőt e technikánál ez az egyik alappillér. A termetesebb halakat egyértelműen a parttól 12-15 méterre lehet a legjobban fogni, aminek az az oka, hogy a versenypályát egy felújított, kikotort mederszakaszon alakították ki, és a parti kotrógép gémje, amely benyúlt és kivette az itt található vízi növényzetet, az maximálisan tizenöt méterre ért el. Ez azt jelenti, hogy a parttól tizenöt méterig gödrös, iszapmentes az aljzat, míg tizenöt métertől drasztikusan föllágyul, és egy vastag iszapréteg borítja a meder középső és távolabbi részét. A halak ezen a váltás környéki részen – tehát ott, ahol véget ér a kemény, kopogós rész, és ahol kezdődik az iszap – tartózkodnak a legnagyobb előszeretettel, ezért érdemes ebben a távolságban horgászni itt. A horgászat megkezdése előtt így nem volt kérdés, hogy én is ezt a tizenöt méteres távolságot választottam.
Mivel e technika főként a kukoricáról szól, az alapozó etetést is ezzel kell végezni. Csak a legtisztább, legnaturálisabb csalogatóanyag jöhet szóba!
Pontyos csalogatóanyag törpeharcsás vízen:
- TTX vagy más néven őrölt kukoricapogácsa
- csemegekukorica
A TTX ebben az esetben nem a felvevőanyag szerepét tölti be, mindössze annyi a szerepe, hogy a kukoricaszemeket beleforgatva azok vízközt húzzanak némi csíkot. Mindössze öt XL-es kosárnyi mennyiség került be ebből a horgászat megkezdése előtt. Azt tapasztaltuk, hogy nem szabad túlságosan sokat bedobni egyszerre, mert azzal csak még több törpét csalogatunk az etetésre. Ennek az alapozásnak mindössze annyi a szerepe, hogy az erre úszó nagyobb halak valamennyi időt eltöltsenek a horgászhelyen. Lehetőleg annyit, hogy a csalit legyen idejük megtalálni.
Horgászat során alkalmazott csalogatóanyagok és csalik
E technikánál elsősorban csemegekukorica kerül a horgászat során a kosárba is, ám nem mindegy, hogy az „open end” kosár két végét mivel zárjuk le. Erre három lehetőséget biztosított az etetőtálca tartalma:
- őrölt TTX
- őrölt TTX fekete
- barna agyag
Alapesetben a sima TTX került a kosárba, ám voltak helyzetek, amikor a félénken táplálkozó halak számára zavaró volt a fehér felhő, ekkor került elő a feketére festett TTX, amely jóval diszkrétebb, mint fehér társa, de íze ugyanolyan. Ha pedig az íz is zavarta a halat, akkor maradt a barna agyag, amelynek „se íze, se bűze”, viszont egy kis sötét felhőt képez oldódás közben, ami a halat egyértelműen táplálkozásra serkenti.
A csali kardinális kérdés a törpeharcsás vizeken, ám mivel az Országos Feeder Szabályzat szerint kizárólag természetes alapú csalikat lehet használni, egyértelmű, hogy a kukorica különböző módozatai kerültek előtérbe:
- csemegekukorica
- szárított, aszalt csemegekukorica
- tejsavas kukorica
- Halcohol (szatmári szilvapálinkában ázó kemény kukorica)
- Pescaviva fehér kukorica
Az aszalt csemegekukorica nagyon jól ellenáll a törpeharcsák támadásainak, segítségével esélyt kapunk, hogy lesz ideje a csalinak megvárni a nagyobb testű halakat. Amennyiben ez nem működik, érdemes kipróbálni a tejsavas kukoricát, amelyet a törpeharcsa annyira nem kedvel, így van esély vele megfogni az értékesebb halakat is. Ha ez a csali sem adja a halat, akkor jöhet egy olyan 2021. évi Haldorádó újdonság, amely itt éles körülmények között is már bevetésre került. A Halcohol nem ízesített kukorica, hanem valódi szatmári szilvapálinkában ázó kemény kukorica. Ráadásul található benne roppantott piros kukoricaszem is, amelyet kettétörve kaphatjuk meg azt a kisméretű, ízes csalit, melyet imádnak az ilyen vizekben élő, sok kukoricát fogyasztó halak. Ez a csalicsalád nemcsak keménykukorica, hanem édes kukorica vagy klasszikus csemegekukorica változatban, valamint Tigrismogyoró Mixben is elérhető lesz.
A Pescaviva fehér kukorica is remek csali, ez azonban csak akkor bevethető, ha kevés a törpeharcsa. Ez ugyanis annyira puha, hogy könnyen lerágják a kisebb halak, viszont fehér színe és kellemesen édes íze miatt a nagyobb halak is előbb észreveszik azt, mint a natúr csemegekukoricát.
Felszerelés
Azért is hasznosak a horgászversenyek, mert ezeken nemcsak a megjelenésre váró csalikat, etetőanyagokat van lehetőség éles körülmények közt próbálni, hanem a felszereléseket is. Jelen esetben a 2021-ben megjelenő By Döme TEAM FEEDER Gold Serie botcsalád utolsó simításai vannak napirenden, így ezek közül a 3,30 és 3,60-as UL változatokat szereltem fel.
Finom pontyhorgászathoz ajánlott felszerelés:
- bot: By Döme TEAM FEEDER Gold Serie 330UL és 360UL
- orsó: By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 5000
- főzsinór: Haldorádó Method Mono Main Line 0,25 mm
A vastag 0,25 mm-es főzsinór lehetővé teszi, hogy ne kelljen külön dobóelőkét kötni, valamint ez a fajta főzsinór remekül ellenáll a fenéken található tereptárgyak, kagylók dörzsölésének is.
Végszerelék
A fenéken történő „kukoricás” horgászat végszereléke nagyon hasonlít a vízközti keszegezéskor használthoz. A leglátványosabb különbség, hogy ennél a technikánál az előkehossz csak ritkán haladja meg az 50 cm-t. A másik differencia, hogy a megfelelő kosárméretet itt menet közben kell megtalálni. Az egészen kicsi, gyűszűnyi kosárkától egészen az XL-es Round Feederig kellett, hogy legyen kéznél kosár, hogy a halak étvágyához lehessen igaztani a bejuttatandó kajamennyiséget.
A horgászat menete
Ez a fajta horgászat sokkal lassabb, nyugodtabb peca, mint az előző. Az alapozó etetés után eltelhet akár egy óra is eseménytelenül, leszámítva persze a törpeharcsák aktivitását. A dobások üteme akár 4-5 perc is lehet kezdetben, attól függően, hogy fölfalja-e a csalit a törpe idő előtt, vagy sem. Amennyiben nyugton van a bedobott végszerelékünk, és a spicc nem jelez semmiféle aktivitást, érdemes akár 5 percet is várni a következő dobásig. A jó halaknak idő kell, mire odamerészkednek a kosár köré és megtalálják a csalit.
A horgászat első felében elegendő a kicsi vagy közepes kosarakkal dolgozni, hiszen ennél a módszernél a halak nem a nagy etetésre és a bedobott nagy mennyiségű kukoricára állnak oda, mert abból valószínűleg a törpeharcsák már csak nagyon keveset hagytak. A folyamatosan beérkező pár szem kukorica az, ami miatt a nagyobb testű halak meg-megállnak a helyen, és ekkor lehet őket megfogni.
Amikor már több jó hal is szákba került, és mérséklődik a törpeharcsák bosszantó jelenléte, az annak a jele, hogy nagyobb halak vannak a környéken. Ekkor már lehet nagyobb kosarat is a karabinerbe akasztani és egyszerre több kukoricát is bejuttatni. Lassan, türelmesen, szisztematikusan kell építeni a helyet, aminek a jutalma, hogy egy idő után az ütemet már a halak fogják diktálni.
Írta: Döme Gábor
Fotók: Takács Péter, Erdélyi Tamás
Videó: Takács Péter
