Az idén másodszorra rendezték meg a Method Feeder Országos Bajnokságot, amelynek a Nagybajom mellett található Ötös Hárs Horgásztó adott otthont. Ezen a versenyen pontegyenlőséggel, kisebb fogott súllyal csúsztam le a dobogó harmadik fokáról és szereztem meg az előkelő 4. helyezést egy olyan mezőnyben, ahol az indulók zöme majd minden hétvégén methodos versenyen űzi a halakat. Hogy mi kellett ehhez a jó eredményhez? Ennek egy része most kiderül.
Nem titok, hogy egy-egy horgászversenyre sokat készülünk és már napokkal előtte a helyszínen vagyunk, hogy megpróbáljuk megfejteni a víz titkát. Nem volt ez másként az idei Method Feeder Országos Bajnoksággal sem. Túl hosszú lenne leírnom az összes értékes tapasztalatot, amit gyűjtöttünk, de a lényeg, hogy a parttól távoli, pontosabban a nagyon távoli pontyhorgászat mellett előtérbe került a közelebbi távon történő finom pontyhorgászat is. Érdekes módon ez a technika csak a versenyre lett meggyőző, ugyanis addigra az éhes keszegnép eltelt és teret engedett a pontyoknak. A távoli horgászatok során nem volt értelme finomítani, hiszen olyan távolságokat horgásztunk meg, ahol egyedül voltunk, nem volt konkurenciánk, azonban a közeli, 30-40 méteres távolságban azok a pontyok laktak, amelyek bármerre is úsztak, találtak táplálékot, így már csak a nagyon lefinomított, kevés csalogatóanyagot igénylő technika jöhetett számításba.
Időm nagy részét finomszerelékes horgászversenyeken töltöm, így versenybotjaimat tökéletesen ismerem, tudom, mit bírnak, mennyire terhelhetőek. Method technikához azonban még sosem használtam a Nevis Competition 4 in 1 botjaimat, mert egész egyszerűen nem volt rájuk szükség. Most azonban ehhez a technikához tökéletesen megfeleltek. 360 és 390-es hosszban, a 2 oz-s spiccel olyan gerinces botot kapunk, amivel kiválóan lehet dobni a kisméretű kosarakat, és rugalmassága miatt a kis horgokat sem tépi ki a hal szájából.
Ez utóbbi jelenség főleg akkor fordul elő, amikor kisebb méretű pontyokra horgászunk. Az 1-2 kilós halak a merítés előtt olyan gyorsan forognak, cikáznak és rángatóznak, hogy az erősebb botokkal bizony háromból két hal elmegy, ha túl kis horgot használunk. Tehát ahhoz, hogy a versenyek legjobban fogható, átlagos méretű pontyokat nagy hatékonysággal lehessen szákba terelni, nagyon pontosan összehangolt felszerelésre van szükség. Az orsó fékjétől egészen a horogig mindennek harmonizálnia kell, különben a vesztett halak aránya vészesen megnő.
A fárasztásig azonban el is kell jutni! Olyan végszereléket kell alkalmazni, amelyik az eltelt halaknak pont annyi csalogatóanyagot juttat be és olyan módon, amennyire és ahogy arra szükség van. Sokszor egy marék etetőanyag és egy dobozka csali többet ér, mint egy vödörnyi! A hétköznapi methodozásnál ez már megszokott, és bizony versenyen sincs ez másként. Ha megvan a „tuti”, akkor abból nem kell sok.
Az általam vázolt technikának a sarkalatos pontja a csali. Nehéz olyan kisméretű, lebegő pelletet találni, amelynek a felhajtóereje nem rántja fel a kicsi, 12-es horgokat az előke teljes hosszában, ezzel lehetetlenné téve a halfogásra az egész végszereléket. Mostanra sikerült olyan apró méretű pop up pelletet készíteni, amely végre optimálisan használható kis horgokkal is. Én legszívesebben a Gamakatsu A1 Team Feeder Strong Carp – ot használom, 12-es méretben. Ez 7 mm-es csalitüskével megkötve nagyon jól balanszírozható. Kis mérete ellenére ez egy vastaghúsú modell, így, ha megakad, nagyon stabilan kapaszkodik a ponty szájában.
Felmerülhet a kérdés, hogy ez a finomítás csak versenyen működik-e? Nos, a 2018-as csalik próbahorgászatai során olyan tavakat kerestem, amelyek rendkívül nagy nyomásnak vannak kitéve. Ez annyit jelent, hogy a vízfelület viszonylag kicsi, a horgászok száma nagy, és az állomány nem cserélődik. Az ilyen vizekben sok a hal, ám fogni csak keveset lehet belőlük. Az egyik legtanulságosabb ilyen kirándulásom pont a lakóhelyemhez legközelebb lévő Kána-tavon volt. Szoktam itt néha horgászni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan mennyiségű ponty van benne, mint amennyit finom method szerelékkel és az új, kis csalikkal tudtam fogni. Minden dobás pontyot adott, 2-5 kilós körülieket. Ami érdekes, hogy kivétel nélkül mindegyik halnak volt horog ütötte seb a száján. Ezek a pontyok garantáltan nem vesznek föl többet durva szereléket, nagy horgot, így megfogásukhoz több trükköt kell bedobni, mint mondjuk egy olyan egyesületi tavon, ahol folyamatosan rotálódik a halállomány.
Az intenzíven telepített pontyos tavak teremtették a method módszert, ám a fejlődés sosem áll meg. Az ilyen tavakban lévő halállomány reakciói a túlhorgászásra olyanok, amelyek mindig változnak. Ezekkel lépést tartani csak úgy lehet, ha folyamatosan változatunk, próbálkozunk és figyelünk. Erről szól a methodos versenyhorgászat is, így mindenképpen arra ösztönzök mindenkit, hogy ha van lehetősége, nevezzen be egy-egy amatőr feeder versenyre és figyeljen, hogy a tanultakat kedvenc vizén is kamatoztathassa. Én is pont ezt fogom tenni, remélem, találkozunk!
Írta: Sipos Gábor
Fotó: Csapi Károly, Sipos Gábor
