Az őszi horgászatok Nekem legtöbbször már arról is szólnak, hogy örülök annak, ha egyáltalán még vízparton tölthetem az időmet. Ha esetleg kapás nélkül úszom meg a napot, az sem tragédia, mert legalább hódolhatok legfőbb szenvedélyemnek. Az időjárás kiszámíthatatlan már ilyenkor, frontok jönnek-mennek, ami a halfogásra nézve egy plusz nehezítő körülmény. Sorozatom záró részében egy igazán nagyhalas vízre látogattam el, a hőn áhított nagy ponty megfogásának reményében. A helyszín a derekegyházi tórendszer bojlis tava volt. Hideg vízi horgászatra készültem, ennek megfelelően minden apró részletre ügyelnem kellett, hogy ne eredménytelenül zárjam a horgászatot. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a lehűlő víz ellenére egy felejthetetlen horgászatban volt részem…
Az első pár sort rögtön a cikkben szereplő vízterületnek szentelem. Szeretném bemutatni a vizet, ahol a horgászat napján jártam először. A tó, az Orosháza-Nagymágocs útvonal felől érkezve Derekegyház község előtt található.
Egy igazán vadregényes, rendkívül természetközeli vízről van szó, ugyanakkor rendezett parkoló, valamint a legtöbb horgászállás mögött fedett pavilon várja a horgászokat. A tórendszer területe 12 ha. Fontos tudni, hogy az idelátogató horgászok több tó közül is választhatnak. Van egy úgynevezett napijegyes horgásztó, ahol inkább az átlagos, 2-3 kg közötti pontyokra számíthatunk a horgászat során. A napijegyes tó mellett terül el az óriás nádszigetekkel rendelkező bojlis tó. A mederviszonyok itt egyenletesek, és nagy általánosságban elmondható, hogy a mederfenék a legtöbb helyen kemény, maximum 1-2 cm-es iszapréteggel kell számolnunk. A jellemző vízmélység 1,5-2 méter. Kapitális pontyok és amurok lakják a tavat, pontosan miattuk látogattam ide.
Azon horgászokra, akik a bojlis tavon próbálnak szerencsét, igen komoly szabályok várnak. Kötelező a bojlis merítő használata, valamint a pontymatrac és a sebfertőtlenítő spray is ajánlott. Aki nem rendelkezik valamely halkímélő eszközzel, a helyszínen a halőrháznál rendelkezésékre bocsájtják, mert a legfőbb irány ezen a vízen is a halak védelme.
Az őszi horgászatok egyik fontos tényezője az időjárás. A horgászat napján az idő kegyes volt hozzám. Reggel a hőmérséklet 7 fok körül alakult, és élénk ÉNy-i szél fújt. A legmelegebb órákra maximum 11-13 fokot jósoltak, gyengülő légmozgással. Szinte tökéletes.
A napijegyváltás után, alaposabban szemügyre vehettem a vizet és végre kereshettem a tökéletesnek gondolt horgászhelyet…
Miután elfoglaltam a helyemet, végre nekiláthattam az etetőanyag bekeverésének, majd a felszerelés összeállításának. Megmondom őszintén, túl nagy meglepetést nem fog okozni az etetőanyag recept, amit erre a napra választottam, de biztosra akartam menni. Keverékemet úgy állítottam össze, hogy tudtam, itt a halak akár nap mint nap találkoznak minőségi bojlikkal és különböző pelletekkel.
Etetőanyag receptem:
- 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete
- 1kg Haldorádó Fagyos Ponty
- 125 ml Haldorádó CSL - Tenger Kincse
Plusz adalékként kevertem az etetőanyaghoz 3 mm-es halibut pelletet, búzát és süllyedő piros angolmorzsát. Úgy vélem, ez a keverék bárhol, bármikor, ha új vízterületen horgászunk, nagy segítségünkre lesz abban, hogy sikeres horgászatban legyen részünk. Nálam ezt már számtalanszor bizonyította.
A horgászat stratégiáját nem bonyolítottam túl. A rövidebb feederbotommal kialakítok egy halas etetőanyagos etetést, míg a hosszabb feederbotommal kereső horgászatot végzek method módszerrel, egy intenzív édes etetőanyaggal próbálkozom és a Carp Berryvel. És, hogy ez a stratégia tökéletesen megvalósuljon, két különböző Haldorádó etetőkosarat használtam a nap folyamán.
A felszerelés összeállítása után következett a nap kulcsmomentuma, az etetés. A kinézett célpont a tőlem kissé jobbra elterülő nádsziget sarka, ami 50-55 méterre volt. Annak érdekében, hogy mindig pontosan visszataláljak erre a helyre, a zsinórt kiakasztottam a klipszbe, majd 10 alapozó dobással terítettem meg az „asztalt” a halak számára.
Miután a pontos etetés megtörtént, kezdődhetett a horgászat. Pontosan tudtam, hogy egy nagyhalas tavon vagyok, ráadásul a víz hőfoka is elérte azt a szintet, amikor már nem olyan intenzíven táplálkozik a hal, ezért nem egy pörgős horgászatra készültem. A használt két heavy feederbotot és a hozzájuk tartozó orsókat a hosszas felsorolás helyett képekkel szemléltetem (az egész nap folyamán használt csalikat a későbbiekben mutatom be).
Az első kapásra várva nagyon sok kérdést tettem fel magamnak, de hittem, hogy a horgászat végére minden kérdésemre választ kapok. Nagyon bíztam a stratégiában, amit ugyan jónak gondoltam a horgászat elején, de az egyértelmű választ a halak adják meg a későbbiekben, és ez a lényeg.
Kellemetlen, hideg szembeszél fújt a reggeli órákban, ami a hőérzetet tovább rontotta, de a horgászat bizony néha kompromisszum. Éppen kiöntöttem a termoszból egy adag meleg teát, amikor arra lettem figyelmes, hogy az etetésre dobott szerelékhez tartozó feederbot spicce lassan, de határozottan görbül. Kivárva a megfelelő pillanatot bevágtam. Ellenfelem kifejezetten gyengén védekezett, éreztem, hogy nem kapitális hallal küzdök, de nagyon örültem az első derekegyházi pontyomnak.
A gyors fotózás és mérlegelés után a ponty visszatért éltető elemébe, de ez már csak természetes. Megelégedéssel dobtam vissza végszerelékem az etetésre, tudván, hogy ízlik a halaknak a több vízen is bizonyító halas-gyümölcsös etetőanyag. Már a reggeli órákban sem nagyon lehetett halra utaló jelet látni a vízen, ez az elkövetkező pár órában sem változott. Próbáltam a kapástalanságot megtörni azzal, hogy 25-30 percenként újat dobtam - a methodos feederbotnál ez az időintervallum 15-20 perc volt -, de a várva várt kapás elmaradt.
Talán dél is elmúlhatott, amikor végre az etetést meghorgászó feederboton ejtős kapás volt. Bevágás előtt általában rátekerek az ejtős kapásokra, de a hal határozottan a part felé úszott, így bevágtam. Egy ideig nem éreztem semmit, majd a halat „utolérve” egyszer csak megállt a bot a kezemben. Már ez a pillanat is elég volt, hogy rájöjjek, végre nem átlagos ponty van a horgon. Egy kemény 10-15 perces fárasztás vette kezdetét…
Ez a gyönyörű ponty teljes mértékben választ adott az eddig felmerült kérdéseimre, és bebizonyította, hogy működik az elgondolt technika. A szép tükrös méltóságteljesen úszott el kezeim közül. Reméltem, hogy sikerülhet akár még nagyobb pontyot is fognom a hátralévő órák során. A reggel élénken lengedező szél is kezdett alábbhagyni, és a hőmérséklet is sokkal kellemesebb volt. A két szép megfogott hal után mindenképpen megemlítem azt a csalit, amivel egész nap próbálkoztam. Már a horgászat előtt azt terveztem, hogy ha már egy bojlival intenzíven horgászott vízre látogatok, miért is ne próbálkoznék én is bojlival?
A Haldorádó csali palettáján bőséggel válogathatunk a pelletek mellett már akár bojlik között is, ezért én a Haldorádó Quatro Fluo Pop Up 11 mm-es bojlinak szavaztam bizalmat ezen a horgászaton. Az eddigi fogások alapján nem is hagytak cserben.
Sok esetben azt gondolnánk, hogy egy ilyen vízen, ahol sok nagytestű, kapitális hal él, biztosan könnyen meg is foghatóak. Véleményem szerint ez a feltételezés abszolút nem állja meg a helyét. A halak egy idő után óvatossá válnak, szinte minden trükköt ismernek. Úgy gondolom, ha valaki sikeres akar lenni (akár egy ilyen vízen is), akkor a legapróbb dolgokra is ügyelni kell. Érhetjük ezen, pl.: az etetőanyag állagát, aromáját, a felkínált csali helyzetét a mederhez viszonyítva, de akár a horoghoz viszonyítva is, és e részleteket hosszasan lehetne sorolni. Ha éppen egy kapástalan időszak köszönt be az adott horgászatomon, folyamatosan gondolkozom, kísérletezek, mivel is tudnám kapásra bírni a halakat - valami majd csak beválik.
Éppen egy panorámaképet szerettem volna készíteni a horgászhelyemről, amikor egy vehemens, húzós kapás „zavart” meg. Remegő kézzel nyúltam a bothoz egy újabb nagytestű ponty reményében. Bevágást követően úgy éreztem, mintha egy akadót ütöttem volna meg. A hal lassan, komótosan, ellentmondást nem tűrve kezdett el jobbra húzni. Ez ám az igazi teszt egy feederbotnak!
A fárasztás következő 5 perce folyamatosan arról szólt, hogy a menekülő hal a part mentén, tőlem jobbra húzódó nádas felé akarta venni az irányt. Ezt mindenképpen meg kellett akadályoznom, mert ez a fárasztás végét is jelenthette volna számomra. A határozott fárasztásnak és a botban rejlő erőnek köszönhetően végre nyílt terepen folytatódhatott a küzdelem. A megakasztott hal elfáradni látszott, és végre először meg is mutatta magát bő 10 perces fárasztás után. Egy gyönyörű tőponty hátát csodálhattam meg. Pontosan az ilyen felejthetetlen pillanatok teszik az egész horgászatot különlegessé! Az öreg ponty a víztetőn felfeküdve tudatta velem, hogy már csak a szákolás van hátra…
A gyönyörű ponty visszaengedése után az időjárás is a legszebb arcát mutatta. Teljes szélcsend, ragyogó napsütés, de a vízen sárga színben pompázó nádszigetek bizony nem hagyták, hogy akár egy pillanatra is megfeledkezzünk, arról, milyen évszak van.
A horgászat utolsó két órájába léptem, a kitűzött célomat sikerült teljesíteni, csak a method feeder volt eddig érintetlen, és ez kissé zavart… Ám miközben újra benedvesítettem az etetőanyagokat az utolsó pár dobásra, a nyeletőfék hangja tudatta velem, kapás van! Ezúttal végre a methodos feederre volt jelentkező. Gyors bevágás után megvolt egy pillanatra a hal, de feederbotom pár másodperc után megkönnyebbült. Kissé csalódottan tekertem ki a végszereléket, bár minden kapást nem lehet megfogni. Az utolsó órák nem hoztak túl izgalmas pecát, így következhetett a pakolás. Vagyis csak következhetett volna, ugyanis a method feeder újabb hatalmas kapással jutalmazta meg bizalmam. Kezdődhetett a nap utolsó fárasztása…
A fárasztás befejeztével már nem dobtam vissza a szerelékeket. A horgászat eseményeit az alábbiak szerint lehet összegezni: Hét órát sikerült horgásznom ezen a napon, és öt kapásból négy halat sikerült megfognom. Legnagyobb pontyom súlya 10 kg volt, az összfogás pedig valamivel több, mint 28 kg! Maximálisan elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. A horgászaton használt etetőanyag keverék (itt is) tökéletesen teljesített, és azt gondolom, hogy a Haldorádó Quatro Fluo Pop Up bojlik is jelesre vizsgáztak. Külön kiemelem, hogy a nap folyamán a négy íz közül a fokhagymás bojli volt a favorit. Nyilván ahány víz, annyi szokás…
A Derekegyházi-tó lenyűgözött, a jövő évben biztosan visszatérek egy hosszabb horgásztúrára a tavaszi vagy kora nyári időszakban.
Végül, de nem utolsósorban köszönöm minden kedves olvasónak, aki végigkövette rövid sorozatom minden epizódját. Fogásokban gazdag pecát kívánok Mindenkinek!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett
