Sorozatom második részében egy számomra nem teljesen ismeretlen vízterületen fogok horgászni. A helyszín a szegedi Lencsés-tó. Korábban már jártam itt és szép pontyokat sikerült szákba terelnem. Szokásomtól eltérően jelen horgászatom fő célhala nem kizárólag a ponty. A tó híres nagytestű keszegeiből és kárászaiból is szeretnék megfogni egy-egy szebb példányt. A víz hőfoka 13-14 fok volt a horgászat napján, tehát az etetőanyagot, a csalit és az egész horgászat stratégiáját ehhez kellett igazítanom. Hogy milyen fogásokkal gazdagodtam a nap végére? Hamarosan kiderül…
Szeretném bemutatni a kedves olvasóknak magát a helyszínt. A tó Szeged város szívében található, lakóhelyemtől 60 km-re. Évente több rangos versenynek ad otthont a 7,5 ha területű Lencsés-tó, melynek jellemző vízmélysége 2-2,5 méter. A tó halállománya egészen elképesztő. Szerencsés esetben foghatunk itt kapitális pontyokat, amurokat, valamint a bevezetőben is említett nagytestű kárászt és keszeget, továbbá található a tóban kuriózumnak számító lénai tok is. A szép halállomány mellett rendezett, barátságos környezet vár minden idelátogató horgászt.
A horgászat napján a hajnali órákban 9-10 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, viszont a déli legmelegebb órákra 22-25 fok is várható volt, tehát egy szép, napos őszi időjárás fogadott kegyeibe.
A napijegy kiváltása után elindultam a horgászat előtt kigondolt helyre. A tó feszített víztükörrel várt, így a halmozgások jól megfigyelhetőek voltak. Miközben közelítettem a horgászhely felé, folyamatosan a horgászat stratégiáján gondolkoztam: mit, mivel és hogyan is kellene?
Mint már említettem, nem titok, hogy horgásztam már ezen a helyszínen. A nyári hónapokban kiválóan működött a Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag. Viszont ezen a napon a pontyok mellett szerettem volna nagytestű kárászt és keszeget fogni. A halas kaja helyett ezúttal egy émelyítően édes etetőanyag párost hoztam magammal. Ezt szeretném most bemutatni.
Etetőanyag receptem:
- 1 kg Haldorádó Nagy Dévér etetőanyag
- 1 kg Haldorádó Mézes Pálinka etetőanyag
- 100 ml Haldorádó CSL Tuning (Vörös Démon)
- 100 ml Haldorádó Aroma Tuning (Vörös Démon)
A keverék összetevői után egy rövid képsorozat segítségével mutatom meg, hogyan is állt össze az alapozásra váró, kész etetőanyag:
Miután az etetőanyag összeállt, és a felszerelés is bevetésre kész volt, nem volt más hátra, mint a megfelelő távolság kiválasztása után elvégezni a nap kulcsfontosságú feladatát, az etetést. Nyolc alapozó dobást szántam a kiszemelt helyre, ezt a mennyiséget, szokásomhoz hűen a Haldorádó Special Round 2XL kosár segítségével juttattam be, kiakasztott zsinórklipsszel.
Az alapozó etetés elvégzése után, először pár szóban jellemzem a felszerelésemet, majd rátérek a horgászat stratégiájára.
1.
- Spro Special Pellet Feeder 3,60 H feederbot
- Spro Freeliner LCS 555 orsó
- 0,20 mm-es Colmic Method Feeder damil
Végszerelékem: Felül gumiütközővel megütköztetett 23 g-os Guru Cage Feederkosár, gumigyöngy, majd egy Haldorádó Feeder forgókapocs. Előke: Kezdésnek 20 cm hosszú, 0,18 mm-es Haldorádó Visitor, 10-es Gamakatsu 1810B horog.
2.
- Spro Team Feeder 3,90 MH feederbot
- Cormoran ProCarp 5000 orsó
- 0,18 mm-es Spro Carp Feeder damil
Végszerelékem: Felül gumiütközővel megütköztetett 30 g-os Haldorádó Method Flat kosár, gumigyöngy, majd egy Haldorádó Feeder forgókapocs. Előke: 12 cm hosszú, 0,10 mm-es fonott előke, 12-es Hayabusa Kaz 162 horog.
A horgászat stratégiája a következő volt: a rövidebb bottal az etetésre dobva próbáltam a körülményekhez mérten a lehető legfinomabban horgászni, a methodos szerelékkel pedig az etetésen túldobva próbáltam pontyot, pontyokat fogni. Eddig nem esett szó arról, hogy a methodos boton használt keverék az egyik kedvencem volt, a Haldorádó Carp Berry volt.
Miután minden a helyére került, nem volt más dolgom, mint várni a halakat. A horgászatot a rövidebb boton csontival, a methodos bottal pedig Haldorádó Top Method Soft Pellettel kezdtem.
Rövid várakozás után megérkezett az első kapás. A spicc rázkódva jelezte, hogy valakinek tetszik a csonti. Bevágás után az ellenállás szinte nulla volt. Nem túl nagy örömmel tapasztaltam, hogy a nap első hala egy törpeharcsa. „Egy törpe nem törpe…”, gondoltam magamban.
Talán a harmadik kellemetlenkedő törpeharcsa után döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom az eddigihez képest lényegesen hosszabb előkével (35-40 cm-re növeltem az előke hosszát) és egy kismértékű lebegtetéssel. A csali a következő volt: 3 szem csonti, egy szem Haldorádó Lebegő csontival kikönnyítve.
Dobás után talán már 10 perc is eltelt, és a jelek szerint a törpeharcsák rohama ilyen csalizással elmaradt. Egy ejtős, majd gyenge húzásba átmenő kapásra lettem figyelmes, a tökéletes pillanatot kivárva, de újabb törpére gyanakodva vágtam be…
A hal visszaengedése után bizakodva nyugtáztam magamban, hogy ízlik az édes kaja a halaknak, hiszen rövid idő után már meg is érkezett az első ponty. Az igazat megvallva a fogott ponty ellenére nem volt túl meggyőző a halak aktivitása. De ami a következő 3-4 órában következett, az igazán meglepett. Bármivel próbálkoztam, minden kudarcba fulladt. Reggel 8 órától nagyjából délig egyetlen kapást sem sikerült kicsikarnom! A reggeli ponty, illetve a szép, napos időjárás volt az eddigi horgászat legnagyobb pozitívuma. Töprengtem magamban, hogy „Vajon mégiscsak halas kajával kellett volna próbálkoznom?”…
Sok esetben az ilyen biztos fogással kecsegtető vizeken is nagyon könnyű felállni hal nélkül a horgászat végén. A halak szinte mindent ismernek, rutinosak, tapasztaltak, nem egyszerű dolog kapásra bírni őket. Kitartottam a stratégia mellett, bíztam a csalikban, reméltem, hogy a délutáni melegebb órák talán a segítségemre lesznek. A megemelt csonti majd 4 óra kapástalanság után egy lassú, de folyamatos húzós kapást adott. Alig hittem a szememnek, hogy újra megmozdult a spicc. Bevágás után egy számomra különös dolog történt. A majd 50 méteres távolságra dobott végszerelékemmel egyszer csak egy hatalmas tok ugrott ki a vízből! Kezdődhetett a fárasztás…
A gyönyörű tok visszaengedése közben a hosszabbik feederboton felsírt az orsó nyeletőféke. A lehető leggyorsabban felvettem a kontaktust a hallal. Jó súlyt éreztem a bevágás után, gondoltam, megvan a második ponty… Rövid fárasztás után tekintettem meg a halat, ami azonban egy gyönyörű ezüstkárász volt. Nagyszerű! Részben miattuk jöttem.
A horgászat ettől a ponttól felgyorsult. A tó a délelőttihez képest teljesen más arcát mutatta, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy kapás kapást követett…
Kiválóan működött az etetés, és az annak környékét pásztázó methodos feederbotom is, a halak imádták a csokis-narancsos soft pelletet. Úgy tűnt, hogy ezen a napon is érvényesül az a szabály, hogy a jó helyválasztás mellett a pontos etetés és pontos horgászat az egész napi horgászatunkat meghatározhatja. A következő pillanatban újabb húzós kapásra kellett bevágnom…
A tó lakói nagyon jó erőben lévő halak, igazi élményt nyújt már a 2-3 kilós pontyok fárasztása is. Az édes etetőanyag hozta azt, amit elvártam tőle, sikerült pontyot, kárászt, sőt tokot is fognom vele. Az etetőanyag újranedvesítésén, majd áttörésén gondolkoztam, amikor ismét kapást jelzett a Team Feeder spicce. Újabb szép hal okozott izgalmas perceket, de az igazi meglepetés a fárasztás végén ért. Egy szép ezüstkárász volt túl falánk.
A halak jelenléte tetten érhető volt a spicc apró rezdülésein is. Gyakoribb lett a halfordulás az etetés környékén, és a kapások száma szerencsére nem akart szűnni. A változatosság kedvéért a soft pellet talált gazdára, tudatta velem a spicc kiegyenesedése. A halat próbáltam lassú, de határozott vontatással mihamarabb a part közelbe húzni, nem is nagyon ellenkezett. Védekezése alapján keszegre gyanakodtam. A szákolás előtt tisztán kirajzolódni látszott a gyönyörű dévér minden apró részlete. Nagyon örültem neki, ugyanis a nagy kárászok mellé szerettem volna egy nagy dévért is fogni, hogy teljes legyen a kép.
Délután 4 óra körül járhatott, amikor a kapások intenzitása csökkent valamelyest az eddigiekhez képest. A kapások már nem 10-15 percenként érkeztek, a botok inkább 30-35 percenként jeleztek újabb jelentkezőt. Ismét egy nagyon mozgalmas, halakban gazdag horgászatban volt részem, és még nem volt vége a napnak. A következő pillanatban erőteljes húzós kapás zökkentett ki a várakozásból. A bevágás után éreztem, hogy ponty, majd a szerelés megkönnyült. Lemaradt. Gondoltam, gyorsan újracsalizok és már dobom is vissza az etetésre. Éppen az utolsó csontit tűztem meg, amikor a Soft Pellet újabb kapást adott. Bevágás után éreztem, hogy nem egy nagy pontyot ütöttem meg, de az igazi meglepetés a szákoláskor ért…
Tükörpontyom visszaengedése után a horgászat befejeződött. Értékelve a horgászat alatt tapasztalt eseményeket elmondhatom, hogy 6 pontyot, 3 kárászt, 2 dévérkeszeget és 1 tokot sikerült szákba terelnem, emellett volt 2 lemaradó halam. Lehűlő vízben, amikor ennyire szélsőségesen viselkednek a halak, szerintem ez igazán szép eredmény. A tó valóban rászolgált az „ezerarcú” jelzőre. Nemcsak a halfauna tekintetében, hanem a rendkívül kapástalan délelőtt után, ennek az egyenes ellentéte volt a délután, mikor egy kapásokban bővelkedő Lencsés-tavon horgászhattam. Kiválóan működött az elgondolt stratégia, valamint az etetőanyag keverék is jelesre vizsgázott. A nap tuti csalija a Haldorádó Top Method Soft Pellet - Csoki/Narancs ízesítésben és a Haldorádó Lebegő csontival megemelt 3 szem csonti volt. Köszönöm, Lencsés-tó! Még találkozunk!
Sorozatom utolsó részében egy olyan vízterületre látogatok el, ami valóban a nagy pontyok birodalma, ott teszem próbára feederbotjaim képességeit. Tartsatok akkor is velem! Addig is halban gazdag horgászatot kívánok mindenkinek!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett