Az év bármely időszakában, amikor csak lehetőségem nyílik, a vízparton tartózkodom. Kétségkívül az egyik kedvenc időszakom a tavasz, amikor virágba borulnak a fák, és a hűvös hajnali órákat egyre melegebb és hosszabb nappalok követik. Ebben az időszakban rendszerint kedvenc horgászhelyemre látogatok el. Az idilli környezet és a tavasz illata ezúttal is a vízpartra csábított, és a remélt horgászélmények ezúttal sem maradtak el.
Az éjszakai horgászláz alaposan éreztette rajtam a hatását, hiszen alig 3 órás alvás után riasztott az ébresztő, és meglepően katonás mozdulattal pattantam fel az ágyból. Egy-két ásítozás, nyújtózás után gyorsan elkészültem, majd egy órás, a sáros földutakon igen fárasztó kerékpározás után megérkeztem a vízhez, amely ezúttal a keceli Natura Horgászpark tőzegtava volt.
A tóról néhány mondatban:
Bács-Kiskun megyében, Kecel településétől délnyugati irányban, Császártöltés felé az 54-es főút 63-as kilométerszelvényénél lévő aszfaltos úton közelíthető meg. Mesterséges horgászvíz, melyet 2008 áprilisa óta várja az idelátogató horgászokat. A tó alakja hosszúkás, szélessége átlagosan 50 m. Medre tőzeges, akadómentes, partján szórványosan kisebb nádfoltok találhatók, melyek a horgászatot nem zavarják. A tó 2,5 hektár területű, átlagos vízmélysége 1-1,5 m. Jellemző halai a ponty, az amur, a busa, a csuka, a kárász, a keszeg, de elvétve egy-egy harcsa is előfordul, illetve feketesügér is megtalálható a tóban.
Nyitva tartás: napkeltétől-napnyugtáig, illetve alkalmanként éjszakai horgászatra is van lehetőség. A napijegy 1.200 Ft, ami nem tartalmaz elvihető halat.
A tó parkosított, igényesen tisztán tartott, bárhonnan meghorgászható. Női és férfi WC, zuhanyzó, kihelyezett hulladéktartók, illetve néhány helyen asztalok, padok várják az idelátogató vendégeket. A tóparton helyezkedik el a Halászcsárda, ahol széles választékú étlapról válogathat, aki megéhezik vagy családjával, barátaival együtt elfogyasztana egy finom ebédet.
A mai időjárásra nem volt panasz, a csupán néhány Celsius-fokos levegő ellenére derült, szélcsendes idő fogadott. A napkelte sugarai még épp csak tündököltek a víz tükörsima felszínén, mikor elfoglaltam a szokásos helyemet, majd elkészítettem az etetőanyagot. A mai napra mindössze 2 kg Haldorádó Ponty Piros, illetve fél doboz csemegekukoricából álló keveréket választottam, ehhez adtam némi Tenger Kincse CSL Tuning aromát.
A botok összekészítése és ellenőrzése után kinéztem a túloldalon lévő táblát támpontnak, majd azt célozva gondoltam a készséget bevetni a túlsó parttól alig 1-2 méterre. Alapozó etetést is terveztem, de az „etetőkosaras, dobálós, kitekerős” technikát, ezúttal hanyagoltam. A lustaságom miatt nagyon sokszor jártam már úgy, hogy lényegesen kevesebbet hoztam ki egy adott horgásznapból, mint szerettem volna, ezért átmentem a túloldalra, de a kiszemelt hely környékét, már csak nagyon óvatosan, „lábujjhegyen” közelítettem meg.
Köztudott, hogy a tőzeges talaj rendkívül jól közvetít mindenféle rezgést és zajt, ezért cseppet sem lett volna jó ötlet az esetlegesen közelben tartózkodó halakat elriasztani. A maradék csemegekukoricát némi etetőanyaggal egy nagyjából 3-4 méteres sávban elszórtam a vízbe, a parttól alig 1-2 méterre,majd óvatosan visszamentem a horgászhelyemre. (Később kiderült, hogy ennek az etetésnek óriási jelentősége volt a mai nap folyamán!)
Az etetőkosarakat megtöltve, a horgokat felcsalizva bevetettem mind a két készséget egymástól 2-3 méterre. A zsinórklipsz segítségével egész nap mértani pontosságú dobásokat hajtottam végre.
A mai napot úgy terveztem, hogy kizárólag csali-imitációkkal horgászom, így semmiféle pelletet vagy élő csalit nem alkalmaztam. Mindezt azért tettem, mert szerettem volna saját ötleteimben és fantáziámban bízva minél szűkebb választékból a lehető legtöbbet kihozni. Így hát az egyik horogra SpéciCorn, míg a másikra a SpéciCorn Mega változata került. Pontosabban igazából a horog mellé, hiszen mindkét csalit hajszálelőkén és csalitüskén kínáltam fel a halak számára.
Türelmesen vártam a kapást, míg a halak az etetésre megérkeznek. El is telt egy óra, míg az egyik boton óvatos, de folyamatos húzás jelentkezett… Bevágás és rövid fárasztás után máris szákba került az első ponty. A horogszabadítás a szakáll nélküli horoggal rendkívül gyors és egyszerű, a halnak minimális vagy semmilyen sérülést nem okoz. Néhány fotó, és máris mehet vissza élőhelyére.
Ahogy telt az idő, egyre több kapás érkezett, mindössze egy rövid félórás időszak volt, amikor alábbhagyott a halak érdeklődése. Ezt a kis időt kihasználva gyönyörködtem a tájban, hallgattam a madarak énekét, illetve a közeli fűzfa zümmögését. Rögtön a 2010-es labdarúgó VB jutott eszembe erről a fáról, ugyanis a rengeteg méh olyan hangot adott, mint annak idején a vuvuzelák ezrei a dél-afrikai stadionokban.
E napon összesen 14 db pontyot sikerült fognom, kivétel nélkül mind nyurga testű vagy tőponty volt, a tükörpontyok ezúttal elkerültek. A pontyok mellett jó néhány kárászt is sikerült fognom, köztük egy-két érdekes és szép példányt hatalmas farokúszóval.
A nap csúcshala, nagyjából délután fél négykor érkezett. Az igen finom kapást meglepően vehemens kirohanás követte, mely után egy hatalmas, 50 cm hosszú, 2,47 kg tömegű, gyönyörű dévérkeszeget sikerült szákba terelnem, majd a halpaplanra emelnem. Állóvízi körülmények között még sohasem sikerült ekkora dévérkeszeget fognom, így alaposan megkoronázta a napomat. Egyéni rekordom 4,59 kg, ez ettől jócskán elmarad, de a dunai dévérkeszegek egészen más kategóriát képviselnek.
Természetesen ez a hal is megkapta az esélyt, hogy tovább növekedjen, visszakerült élőhelyére. Sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy a fogott halak egy részén súlyos horog ejtette seb volt látható. Mivel ezen a tavon hamarosan több horgászverseny is lesz, el sem tudom képzelni, mennyi hal sérülhet majd meg emiatt, ha nem kellőképpen ügyelünk a kíméletes bánásmódra. Arra az elhatározásra jutottam, hogy felveszem a verseny szervezőjével a kapcsolatot, hogy a horgászversenyen támogassák a szakáll nélküli horgok használatát.
A halőrrel folytatott nap végi beszélgetésem során szomorúan számolt be, miszerint a nagyjából 15 horgász közül alig sikerült néhánynak egy-két kárászt fogni, pontyot vagy egyéb más halat senki nem látott ma a tavon. Úgy gondolom, hogy a rendkívül sikeres horgászatot nem a jobb tudásomnak köszönhetem. Ne feledjük, a vízparton minden horgász egyenlő. Fiatal, idős, férfi, nő, gyermek, fekete, fehér, gazdag, szegény… egyaránt. Az, hogy ki mennyire sikeres, az csupán a tapasztalatainak, tudásának és persze a pénztárcájának, illetve a szerencséjének lehet függvénye. A reggeli alapozó etetésem volt véleményem szerint a mai siker kulcsa, emellett a leleményességemnek és a kitartó, precíz horgászatnak köszönhetem az eredményt.
Hét nappal később…
Gyakorlatilag ugyanaz a forgatókönyv zajlott, mint az első alkalommal, szinte mindent ugyanúgy csináltam, mint korábban, viszont a halak kapókedve a horgászat előtt egy nappal megérkező erős hidegfront miatt, alaposan visszaesett. Hiába a napsütés és a kellemes 20 Celsius-fok körüli hőmérséklet, ez a nap nem a bőséges fogásról szólt. Egy-egy kárászt sikerült a horgásztársaknak fogni, de pontyról még csak hallani sem lehetett, bármivel is próbálkoztak.
A nap folyamán én is csak néhány kárászt, illetve egy-egy szebb dévérkeszeget tudtam horogra csalni. Egészen a nap végéig kellett várnom az első és egyben utolsó pontyra. A rendkívül finoman kapó hal a fárasztás során igen vehemensen védekezett, többször is kikért több méter zsinórt az orsó dobjáról. Viszonylag hosszú és óvatos fárasztás után került a szákba a 44 cm-es szép tükörponty, mely az egyetlen ponty volt, ami e napon ott horogra került. Természetesen horogszabadítás és néhány fotó után örömmel engedtem vissza élőhelyére, köszönetet mondva, hogy „megmentette” a napom.
Ez a ponty a fokhagymás SpéciCorn csalit vette fel. Aznap már bevetettem az Édes Ananász, illetve a Kék Fúzió oldódó lebegő pelletet, de néhány kárász kivételével ezúttal nem kívánták meg ezt a csalit a halak, ahogy mást sem nagyon.
Elmondhatom magamról, hogy igen szerény körülmények között, kis költségvetésből is rendszerint sikerül eredményes horgásznapokat kihoznom, ami mindenképpen öröm számomra. Köszönöm, Natura Horgászpark, viszontlátásra legközelebb!
Minden horgásztársamnak, legalább hasonló élményekben és meglepetésekben gazdag horgászatot kívánok!
Írta: Holler Imre
Fotók: Bagó Evelin, Holler Imre
