Május elseje a közhiedelemmel ellentétben nem a szeretet :), hanem a munka ünnepe. Éppen ezért ilyenkor el kell menekülni minden olyan tevékenység elől, ami munkára emlékeztet. A vízpart lehet erre a legmegfelelőbb a horgászemberek számára. De hogy ne legyen olyan snassz a peca, összebeszéltünk a barátaimmal, hogy szervezzünk egy közös horgászatot. Mivel egyikünk még „pontyszűz” kézzel rendelkezett, mindenképpen olyan vizet kellett keressünk, ahol potykát lehet fogni. A Bázis Horgásztóról már sokat hallottam, sőt készültem is már oda pecázni, de még zárva volt! Most azonban már semmi sem gátolhatott meg, hogy bevegyem a Bázist!
Szokatlanul melegre sikeredett az idei április. A hónap elején hiába volt még hideg, a végére már a nyarat köszönthettük. Május elsejére is kánikulai meleget jósoltak, és ez tovább fokozta bennünk a várakozás izgalmait. Viszont ez a hőség megviselt még engem is, és az immunrendszerem is kicsit összerogyott, ezért rám fért már az alvás. Ebből kifolyólag nem is tudtam korán kelni, már jó magasan járt a nap, mire kiértem a tóra.
Nem meglepő, hogy az egész tavat körbeülték a horgászok! A halőrházzal szembeni oldalon még láttam egy üres részt, ahol volt elegendő hely a később érkező barátaimnak is. Beültem hát oda, ám hamar rájöttem, miért volt üres a pálya. Szemből tűzött oda a nap, így borzasztó hőség uralkodott azon a tájékon, árnyékot adó növényzet a környéken sem volt! Mire kipakoltam, már szakadt rólam a víz rendesen. Olyan vagyok, mint Zidane, ő ránézett a focipályára, és máris izzadt. Hát, én is így vagyok ezzel!
Kipakolás közben újabb problémát véltem felfedezni. Mivel a helyem az egyik sarokban helyezkedett el, a keresztoldalon utolsóként ülő fickó szépen lezárta előttem a területet, így maximum 40 méteres távolság állt rendelkezésemre.
Mivel az etetőanyagok bekeverésének ideje alatt sem érkeztek meg komáim, egyedül álltam neki az etetésnek is. A piszkos munka mindig az enyém! Fokhagymás Hal és Pelletes Fekete etetőanyagot kevertem össze, amit gazdagon megaromáztam. Ebből az igencsak szagos és tartalmas kajából hajigáltam be vagy 15 kosárral, kicsit széthúzva az etetést, hogy a cimboráknak is jusson rajta hely.
Ami aggasztott, hogy bár tele volt a tó, a környéken nem láttam halat fogni senkit, viszont a keresztoldalon, a messzire hajigálók szépen szedegették a pontyokat. Na, mindegy, nekem most ennyi jutott, lesz, ami lesz. Miközben csaliztam, megjöttek a fiúk is, így első dobásomat már nem egyedül kellett végrehajtanom. Éppen Norbi barátom orsójára kerestem valami zsinórfélét, mikor a Fokhagymás Hal pellettel csalizott felszerelésemen valami kapásfélét véltem felfedezni. Két perce, ha bent lehetett a cucc, így nem gondoltam komolyan a dolgot, de a spicc csak nem állt vissza eredeti pozíciójába. A bevágás ült, a bizonytalan kapást pedig határozott menekülés követte.
Szép lassan pumpáltam közelebb a halat, ami a tiszta vízben még inkább megvadult. Végül minden erejét összeszedve még tett egy kirohanást, de aztán beletörődött, és hagyta magát megszákolni. Minden várakozásomat felülmúlta az első pontyom, ami bőven 5 kiló fölött volt, ráadásul csupa izom nyurga!
Fotózás után visszahelyeztem a halat, majd újracsaliztam, természetesen azzal, amivel sikerült már fognom. Közben bedobtam az etetésre egy method cuccot is, de arra valahogy nem volt normális kapásom. Eközben a pelletes szerelék nagyjából 5-10 percenként talált gazdára. Szép, egészséges potykák tekergették el a spiccet.
Látványosan odaállt a hal az etetésre. Barátaim is próbálták azt a zónát meghorgászni, amit én, de mivel a botjaink nem voltak összehúzva, csak nagyjából tudtak oda dobni, ahová kellett volna. Így egy ideig nem volt feléjük történés, nálam viszont annál inkább. Csak azt nem tudtam hová tenni, hogy miért csak a hajszálelőkés szerelékkel tudok halat fogni…
Gabesz barátom egyre sűrűbben dobált a jónak vélt helyre, és szorgalma kezdte meghozni gyümölcsét, ugyanis a folyamatos etetésre odaállt elé is a hal. Szép potykákat terelgetett szákba. Norbi viszont még mindig nem fogott halat, pedig hát ideje lenne horgászférfivé érnie.
Ezt a tó egyik lakója is így gondolta, és majdnem elvitte komám botját. A botvilla fogta meg az orsót, és ez mentett meg minket a fürdéstől. Volt ám nagy izgalom, hogy mi lett volna! A hal jól húzott, így muszáj volt a fék kezeléséről is pár szót váltanunk, szerencsére még időben. Barátom meglepően gyakorlott mozdulatokkal pumpálta a halat, és végül belehúzta a szákba.
A fotózás is profikat megszégyenítő gyorsasággal zajlott, a hal szabadon bocsájtásáról nem is beszélve! Norbi örömét látva, kicsit én is átéltem, milyen volt az első valamirevaló halamat megfogni.
Két és fél óra horgászat után már kezdett megfakulni az etetés jótékony hatása, így kénytelen voltam még egy kis etetőanyagot keverni, vagyis inkább kevertetni. Aki horgász, annak tudni kell kaját is készíteni, így barátom önként és dalolva vállalta a kihívást. A reggeli keveréken nem változtattunk, maradt a Pelletes Fekete és Fokhagymás Hal házasítása, némi Tenger Kincsével megspékelve. Norbi mintha egész életében galuskát kevert volna, olyan szép simára homogenizálta a szemcséket, így nagyon áttörni sem kellett.
Mivel egyik pecámmal egész nap a method cuccot erőltettem, már az ahhoz való kaja is fogytán volt. Fél Prémium Halibut és Total Fish method mixet kevertünk össze, amiből persze a folyékony adalékokat sem hagyhattuk ki. Ezt már azért meg is rostáltuk, és csak aztán került a tálcába.
Nekiálltam a nap második etetésének, igaz, most már csak 10 kosár darabos, pelletes finomság került be a vízbe. Az érdekesség csak ezután következett.
Ami eddig jól adta a halat, nevezetesen a pelletes szerelék és az oldódó-lebegő fokhagymás pellet, már nem muzsikált olyan jól. Jó-jó, volt rá kapásom, de nem sok. Viszont amivel még aznap csak kapásig jutottam el - a method szerelék -, az egyre-másra adta a kapásokat.
Úgy képzeljétek el, hogy a csali vízbeérését követően 3 perc múlva már húzta is a hal. Egy ideig még meg is fogtam ezeket a potykákat, ám valami történhetett…
Zsinórban négy bevágás, négy jó hal, majd négy kinyújtott horog követte egymást. Hiába cseréltem le a horgot nagyobbra, erősebbre, azzal még kapásig sem jutottam el. Csak egy szem Black Squid vagy Green Pepper soft pelletet volt hajlandó megenni a hal.
A horog visszacserélése után persze az első kapást megint hangos szitkozódás követte, hiszen az a halam is megtréfált. Nagyon ritkán hajlanak ki a horgaim, de ez esetben sejtem, miről lehetett szó. Persze csak fikció, de erre gondoltam: a friss kajára odaálltak a tó amurjai, ám csak nagyon kicsiket szívogattak a kajából, így a kis horog csak a hal kőkemény, porcos szájszélébe akadhatott, ahol meg nem tudott mélyre hatolni. Így egész egyszerűen kigörbült és kifordult az amur szájából. Azért még sikerült a nap végén pontyot is fogni, de ezek a torpedók aznap bizony kifogtak rajtam. Már ha azok voltak egyáltalán, de én nemigen találtam más magyarázatot a jelenségre.
Nekem délután négy körül járt le a horgászatra szánt időm, de társaim még maradtak kicsit pirulni a napon. Mint később mondták, még jó néhány halat sikerült szákba terelniük aznap.
Nagyon kellemes benyomást tett rám ez a víz. Főleg a halbőséget tekintve, de ha az infrastruktúráját nézzük, bizony az is jeles. Vannak vizesblokkok és büfé is. A napijegy nem a legolcsóbb, amivel találkoztam, de ez a peca simán megért 2.500 forintot. Bányató létére egész normális a fű és fák mennyisége, a víz pedig kristálytiszta. Ami még meglepett, hogy kifelé menet alaposan átnézték a kocsit. Sokan ezt zaklatásnak veszik, de én megértem. Sajnos csak így lehet megőrizni azt a bődületesen jó állományt, ami itt van. Az egyre rafináltabb haltolvajok pedig mindenhol ott vannak, és nem válogatnak az eszközökben. Szóval szerintem nem kell az ilyen razziákon kiborulni, meg magyarázkodni, hogy „nem úgy nézek ki, mint egy hal tolvaj”. A magam fizimiskáját tekintve, nem csodálom, hogy megállított a halőr, néha még én is megállítom magam! Viccet félretéve, jó ez a Bázis tó, szerintem egész napos kirándulásra való, és nem kizárt, hogy kapitális méretű halakkal is össze tud itt hozni minket a sors.
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Ódor Norbert, Sipos Gábor
