Sokszor múlik a horgászat sikere néhány apróságon. Pont az efféle kihívás miatt szeretem talán a legjobban a horgászatot. Ha tehetem, számomra új, ismeretlen helyeken űzöm ezt a sportot. 2015-ben igyekeztem olyan területeken horgászni, ahol a halsűrűség alacsonyabb, mint egy intenzíven telepített tavon. A mostani horgászat sikere is inkább centiken múlott, mint etetőanyagon, csalin vagy felszerelésen.
Keszegező horgászatra készültem, így ennek megfelelően láttam neki a lehetséges vizek felkeresésének. Régóta terveztem, hogy az Ercsiben található Kis-Duna nagy tavát is meglátogassam. A 3 tóból álló vízrendszer közvetlen összeköttetésben nem áll a nagy Dunával, viszont a folyó vízállása nagyban meghatározza a Kis-Duna vízszintjét. Az egyik tényező a talajban található kavicsos, sóderes réteg. Idén már volt extrém magas vízállás is, akkor a Csövesnek nevezett részen tilos volt a horgászat. A másik pedig az áradás. Ekkor úszhatnak be kapitális egyedek pontyból, amurból vagy keszegből.
Sajnos október elején a Duna is vízhiánnyal küzdött, ennek következtében közel 2 méter víz hiányzott a tavakból. Az egykori Duna-holtág vízterületet néhány évtizede kotorták ki. Ezzel hozva létre a jelenlegi medreit. Sok pontján a tó az 5-6 méteres mélységet is meghaladhatja, ami esélyt ad a horgásznak, hogy akár extrém esetekben is jó fogásokat érhessen el.
A megérkezés után nekiláttam az etetőanyag elkészítésének. Igazi terülj-terülj asztalkámat szántam a halaknak.
Őszi keszeges receptem:
- 2,5 kg Haldorádó Bázis Mix Pörkölt Magvak
- 1 kg Sensas Etang
- 1 kg őrölt Timár Mix TTX
- 0,5 kg Haldorádó Löszös agyag
- 1 kg búza
- 2 cső főtt kukorica turmixolva (mert megmaradt)
- 2 evőkanál Haldorádó Gold Corn Cream
- 1 liter csonti
- 5 marék keszeges adalék (összetevőket lásd a lenti kép alatt)
- 250 ml Sensas Aromix Brasem Super Black aroma
Az őrölt kukoricapogácsa bekeverésére szánt vízhez adtam a 250 ml-nyi aromát. A löszös agyagot áttörtem, majd a száraz anyagokat összekevertem. Ehhez adtam hozzá a gyári és a házi készítésű kukoricamasszákat, majd a kukoricapogácsát. Áttörés után kevés vízzel beállítottam a tapadását. Ezt egy újabb rostálás követte, amivel készen is állt az etetőanyag az alapozásra.
Amíg az etetőanyag szemcséi megszívták magukat az értékes aromákkal, az előttem lévő területet térképeztem fel. A partszéli 15 méteres sávon túl kezdett igazán mélyülni a víz; körülbelül 1 méter mély lehetett. A távolságot növelve, 30 méterre a parttól, sikerült találni egy olyan törést, ami haltartó helynek bizonyult. Mélysége a 2-2,5 métert is elérte. A zsinór megjelölése és kiakasztása után a területet jobbra és balra is átfésültem, amit egyenletes mélységűnek találtam. Ezt követően jöhetett az etetőanyag harmadának a bejuttatása, amit csúzlival oldottam meg.
A horgászatot a számomra legkedvesebb összeállítással kezdtem. Biztosan sokak vannak még így, hogy szorosan kötődnek egy tárgyhoz. Így vagyok a SPRO Hydro 830M orsómmal is, amit még édesapámtól örököltem meg. Kicsi match orsó, amivel Ő is számtalan halat tekert ki. Egy napon biztosan a lakásban kap helyet, ha nyugdíjazásra kerül.
Felszerelés:
- Bot: SPRO Special Pellet Feeder 330M by DG
- Orsó: SPRO Hydro 830M
- Főzsinór: Nevis Navy Feeder 0,16 mm
- Előke: Haldorádó Visitor 0,12 mm
- Horog: Sasame H10308 14-os méret
A horgászat elején nem számítottam kimondott keszegrohamokra, inkább finoman táplálkozó halakra rendezkedtem be. A végszerelék összeállításánál a Haldorádó Special Round Feeder 1XL kosarát használtam, melynek 10 grammja tökéletes súly volt a keszegek számára, viszont a nehéz etetőanyagot a vízközt tartózkodó snecik között gyorsan eljuttatta a fenékre. A horogelőkémet 25 cm hosszúságúra kötöttem, amin egy 14-es méretű aranyszínű horgot használtam.
Az alapozó etetés után megtömtem a kosarat, feltűztem egy szem csontit és már landolt is a szerelék a vízben. Az első dobásokra folyamatos érdeklődést mutattak a törpeharcsák. Nem volt olyan csalikombináció, ami elriasztotta volna őket a horogtól. Ráadásul méretük sem volt nagy. Az etetéstől balra dobálva úszott be az első keszeg, ami jelezte, hogy hamarosan a nagyobbak is csatlakoznak a bandából.
A horgászat első két órájában azonban nem történt érdemi változás, így 15 gombócot csúzliztam ismételten, hiszen az apró keszegekből és az egyre fogyó törpékből úgy ítéltem meg, hogy lesz még keresnivalóm, de ahhoz több bevitt táplálékra van szükség. A csúzlizás végeztével 25 perces szünet következett. Nagyjából 5 perceket vártam a bedobás után, majd újratöltöttem a kosarat és frissítettem a csalimat. A következő bedobásnál jóval tovább hagytam bent (kb. 10 perc) a szerelékemet, ami el is kelt. Végre egy erőteljes kapás! Itt is van az első dévér! Azonban a halfogás üteme nem gyorsult fel, de az apróságok sem tértek vissza.
Az ötödik hal után figyeltem meg, hogy bevágás után minden hal balra ugrott meg, ezért az etetési sávtól balra dobtam a szerelékemet, ahol azt tapasztaltam, hogy sokkal mélyebb a víz, mint az eddig meghorgászott terület. Lesz, ami lesz, kintebb dobok és várok. Vagyis nem várok, mert a botot még el sem helyeztem, a spicc már majd kiugrott a bottestből. Újabb keszeg a horgon, pár rúgás, majd szánkázott is kifelé a tenyerembe. Meglehet a tuti hely! Innentől a csali az esetek többségében egy percen belül gazdára talált, ha a megfelelő helyre dobtam.
Érdekességként néha rápróbáltam az etetés eredeti helyére is, ahová nem tért vissza egyetlen törpe sem, de itt 10-15 perc volt, mire kapást tudtam elérni. „Minek is vallassam ezt a részt, ha amott pörgősebb a peca?”, tettem a fel a kérdést.
A 6 órás horgászat alatt 34 db keszeget sikerült fognom. A halak súlya 30-50 dkg között mozgott, a darabos halak vagy egy-egy lapát dévér nem tette azonban tiszteletét. A legtöbb kapást 2 szem csontival értem el.
Korábban a tórendszer hátsó, hosszú taván már volt szerencsém pontyokat fogni, azonban ezt a nagy tavon is szeretném mihamarabb véghezvinni. A jövőben lesz lehetőség új területeket felfedezni, ezért bízom abban, hogy egy másik hely sikeres halfogásának élményét és tapasztalatát is megoszthatom a Haldorádó olvasóival!
Írta: Kottmayer Szabolcs
Fotók: Kottmayer Szabolcs, Molnár Zsolt
