Néhány éve látogatom a Dunaharaszti melletti Joker Horgásztavat, ezalatt a tó szebb halaiból is fogtam párat. A sok szép és erős halról szóló történeteim révén először sikerült egy horgásztársat is magammal csábítani. Az időjárás majdnem megviccelt minket, de az igazi horgászokat persze nem tántorítja el semmi.
Unokatestvérem, Zsolti, már régóta szerette volna letesztelni a Joker Horgásztavat, ahova csepeli lévén - a közelsége miatt - már sokszor elmentem, így megbeszéltünk egy időpontot. A tó reggel 6 órakor nyit, így elég volt 5-kor felkelnünk, hogy a bekészített felszerelés bepakolásával együtt időben oda tudjunk érni. Sajnos hajnalban hatalmas villámlások, dörgések közepette megérkezett egy vihar. Eltökéltek voltunk, de őrültek nem. Szénszálas pálcákkal a kézben ilyen időben nem a legbiztonságosabb, ezért úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a vihar végét. Két órával később az eső ugyan nem, de a villámlás abbamaradt, így a szokásos örömmel a szívünkben elindultunk.
Negyed óra múlva már a kiválasztott horgászhelyünkön voltunk. Szerencsére sikerült jó helyet találnunk, mivel nem mi voltunk az első horgászok. Úgy látszik, mások „bátrabbak” voltak nálunk.
A taktika kiválasztásánál nagy segítségünkre voltak korábbi tapasztalataim, így már kész tervvel érkeztünk. Zsolti az általa nagyon preferált bojlizást választotta, míg én az itt jól bevált method feeder felszerelésemet készítettem elő.
A mederprofil tipikus: a sóderbánya tavakra jellemző hirtelen medertörés a partnál, onnan egyenletes 5-6 m mélység a szigetig, ahol lépcsőzetes szintemelkedéssel egy 2 m-es sáv is meghorgászható. Ezt a felmelegedő vizekben, napos időszakban mindig érdemes meghorgászni.
A halak a parti törés és a sziget között bárhol megtalálhatóak, de a reggeli halmozgások alapján a parttól 65-70 m-re, valamint a sziget tövében található 2 m mély sávot választottuk, ami 80-85 m-re található. A horgászatot a felszerelés kicsomagolása előtt mindig az etetőanyagok bekeverésével kezdem, mivel a halaknak még az etetéshez kell szokniuk, így bőven lesz idő a felszerelés összeállítására.
A horgásztóban jelentős mennyiségű kisebb (2-3 kg-os) ponty él, ám ezek mellett - a sziget tövében - nagyobb (5-12 kg-os) pontyok is portyáznak. A kisebbek rajban vonulnak a tó egész területén, így ha ezeket sikerül egy helyben tartani, akkor mozgalmas napnak nézhetünk elébe. Egy-egy alapozó etetést végeztünk a meghorgászandó területeken, mely a nagyobb testű pontyokat is a helyszínen tartja.
Végre megkezdhettük a szerelékek összeállítását. Én a két 3,9 m-es heavy feeder botomat szereltem fel 2 db 35g-os method kosárral. Ezek megtömve elérik az 50g-ot, amit el lehet juttatni a kívánt távolságokra. Zsolti a bojlis botokra gubancgátlós, 50 g-os etetőkosarakat rakott. Előkének mindketten rövid, 7-10 cm-es, 15 Lbs fonott zsinórt használtunk.
Mivel korábban inkább az édesebb csalik voltak a fogósak, a jól bevált kukorica került a horgokra. Zsolti az ananászos ízesítésű kukoricáját javasolta, ami neki korábban nagyon bejött. Később megtudhattuk, hogy igaza volt.
Miután megérkeztek az első pontyok az etetésre, egymás után füstöltek el a botok. A jó erőben lévő halak nem óvatoskodtak, minden előjel nélkül, erőteljes kirohanással vágtáztak végig a sziget oldalán, letekerve az orsó dobjáról a zsinórt.
Zsolti első halának megérkezésekor érdeklődve kérdeztem tőle, hogy mekkora lehet. Ő csak annyit mondott, hogy nem tudja, de jól húz. Mondtam neki: „Figyeld meg, hogy feleakkora lesz, mint amire gondolsz most. Itt nagyon erősek a halak!”
Pár kisebb hal megfogása után csalit cseréltünk, hátha a nagyobbak mást kívánnak. Felkerültek a csalitüskés előkék, amire bojlit tettünk. Én az etetőanyagból választottam: az egyik botra egy szilvás, a másikra egy ananászos került. Mindkét szereléket a sziget tövébe juttattam. Gyorsan megjött a remélt eredmény:
Fárasztás közben elsült a másik botom is. Hatalmas sebességgel és erővel tekerte le a zsinórt a hal. Zsolti ugyan gyorsan segítségemre sietett, de sajnos a hal bevitte a fák és bokrok alatti akadóba a végszereléket, ahol szakított. Hát igen, néha sok ide a két bot.
A nap további részében csak a 2-2,5 kg-os pontyok mutattak érdeklődést, azonban ezek is jó élményt biztosítottak számunkra. Sajnos a nagyobbak most elkerültek minket, viszont a nap így is jól zárult, mivel sok szép halat fogtunk. Zsolti nemegyszer megelőzött a fogott pontyokban, ezzel is megmutatva, hogy hiába a kevesebb tapasztalat, ha valaki jól ismer egy taktikát, a method szerelékeket is be lehet érni. Biztos vagyok benne, hogy máskor is ellátogat még ide, hogy megfogjunk egy 10 kg körülit is.
Írta: Szűcs Gábor
Fotók: Szakolczay Zsolt, Szűcs Gábor
