Újrakezdő horgászként célul tűztem ki, hogy a lehető legtöbb különböző horgászvizet látogassam meg és minél több technikát próbáljak ki. Talán törvényszerű, hogy elsőként a feederezés került terítékre, hiszen ez egy viszonylag egyszerű, ugyanakkor elképesztően szórakoztató, látványos, és „fogós” módszer. Egy júniusi pénteken kedves sporttársam javaslatára a varázslatos Nagycsepelyi Horgásztavat vettem célba másodmagammal, hogy az előző mondat igazát bebizonyítsam. A tapasztalatok és a hírek szép amurokról és pontyokról szóltak, lássuk, hogyan sikerült a kiruccanás! Annyit elárulok: nem bántam meg, hogy útra keltem…
A Balatonszárszótól mintegy 12 km-re található tóhoz néhány perccel 7 óra előtt érkeztem meg, elsőként és egyedüliként (később is csak egy társaság volt rajtam - rajtunk - kívül). A nyitásra várva egy kisebb magaslatról körbenéztem gyorsan a tavon és kinéztem egy szimpatikusnak tűnő helyet. Az időjárással kapcsolatban vegyes érzéseim voltak, hiszen az egy nappal korábbi 30+ fokról egy esti vihar keretében 20 fokra csökkent a hőmérséklet, és borús volt az ég. Én nem bántam, hogy nem tűző napon és hőségben kell horgásznom, de a halak étvágyára ez akár még rossz hatással is lehetett volna. Mint később kiderült, aggodalmam nem volt jogos, hiszen ettek a halak rendesen. A tó csodálatos környezetben van, minden szegletén látszik, hogy értő és szerető kezek gondozzák. A kényelmes horgászhelyek mellett vadregényes táj fogadja az ideérkező horgászokat, a szemközti parton vízbe lógó, a hátsó részen bedőlt fák, nádas, nádfoltok, sziget, romantikus híd színesítik a környezetet. A meder többé-kevésbé egyenletes, a vízmélység 2 m körül van.
Bevallom, eddigi horgász karrierem során valahogy elkerültek az amurok, igaz, különösebben nem is vadásztam rájuk. Nemrégiben azonban - elsősorban a kiváló cikkek és élménybeszámolók hatására - kifejezetten e torpedók vonzásába kerültem. A nagycsepelyi víz pedig bővelkedik amurokban, ezért ennek megfelelően választottam etetőanyagot és csalit is. A Haldorádó Amur L’amour etetőanyagát már csak a neve miatt is kötelező kipróbálni, a próba után pedig állandósítani a vödörben és/vagy a garázsban. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire markánsan „más” etetőanyagot kapok kézhez! Intenzív lucernás-sásos illatvilág (és vélhetően hasonló íz) és élénkzöld szín jellemzi ezt a távcsalit, ahogyan sokan nevezik. Búzával és akár borsóval is lehet gazdagítani, ezúttal előfőzött kukorica és magvak kerültek bele, no meg a biztos eredmény érdekében a Carp Zoom amur pelletjéből egy jó adag. Csalinak pálinkás, fokhagymás-tejsavas, Haldorádó Amur L’Amour és mézes kukoricát hoztam, ezeket szilikon fülekkel lebegtettem, de tűztem horogra is, variáltam pufival, technopufival, valamint élénkítettem Top Mix lucernás dippel. Volt még a ládában csonti és giliszta is, de ezekről majd később.
A felszerelésemben és a végszerelékeimben semmi rendkívüli nem volt. Ugyan nem „homogén” feeder készségekkel érkeztem, de nekem teljes mértékben megfeleltek. Az erősebb: SPRO Iron X 3,60 m 40-90 g-os bot, Cormoran Corcast Feeder 5Pi 40-es orsó, Nevis Navy Feeder 0,25 mm-es főzsinór, Trabucco T-Force 0,22 mm-es előke. A finomabb: YAD Kingston 300 bot, Carp Expert Match 4000 orsó, Nevis Navy Feeder 0,18 mm-es főzsinór, Trabucco T-Force 0,14 mm-es előke. Mindkét zsinórra fekete színű gubancgátlós etetőkosár került (a kosarat kissé felhúztam a műanyagon), alá Clinch-csomóval gyorskapocs, amelyre hurokkal akasztottam és szilikon csővel rögzítettem az előkét. Nekem ez vált be, állóvízen tökéletes. Pontosan tudok vele dobni, míg a tört gubancgátló csőre akasztott kosarakkal néha pontatlanul célzok.
Úgy döntöttem, magamtól kissé jobbra, mintegy 30 m-re horgászom meg egy lehetőleg 4-5 m2-nyi területet. A csúzlizás után bedobtam a szerelékeimet, és a legnagyobb meglepetésemre perceken belül látványos kapásom volt a pickeren! A bevágásnál azonnal éreztem, hogy jó hallal van dolgom, a kelleténél talán óvatosabbra állított fék felsikoltott. Mielőtt azonban igazán elkezdtem volna élvezni a játékot, elvesztettem a halat. Szakadt az előke, ami elsősorban az én hibám volt, hiszen nem cseréltem le egy korábbi sikeres horgászat után. Mindenesetre örömmel állapítottam meg, hogy esznek a halak ezen a napon. Az előző este megkötött előke felakasztása után perceken belül ismét a vízben volt a szerelék fokhagymás kukoricával. Hamarosan ismét a finomabb boton volt kapásom, ezúttal ejtés, vagyis kiegyenesedett a spicc. 2-3 tekerés és a zsinór megfeszülése után finom bevágás következett. Akadt rendesen, éreztem, hogy ez már meglesz! Néhány percnyi fárasztás után partközelbe került a hal, és vártam az őrült kirohanást, de csak nem jött. Hamar kiderült, hogy miért nem: a merítőhálóba egy 3-as forma tükrös fordult! Micsoda meglepetés, ezt az anyagot még a pontyok is felveszik! A fotók és a fertőtlenítés után a hal visszakerült oda, ahová való: a tóba.
A nap folyamán aztán a reggel tapasztalt meglepetést szépen lassan feldolgoztam, sőt meg is szoktam, hiszen kizárólag pontyok vették fel a csalit, még a legvadabb amuros kombinációt is. Félreértés ne essék, kedvelem és nagyra értékelem legnépszerűbb sporthalunkat, és persze így is nagyon jól szórakoztam. Reggel 9-ig még jött egy hasonló tükrös és egy szép formájú kis tőponty is, mindkettő az Iron X feederre. Az egyik az amuros, a másik a fokhagymás kukoricának nem tudott ellenállni. Fogós volt még a mézes is, a pálinkásat viszont nem keresték.
Aztán 9 óra után úgy 11-ig következett egy kis csendes pihenő, amit annyira nem is bántam, hiszen a kezdeti nekirugaszkodás után kissé rendet raktam magam körül, gyúrtam néhány gombócot a következő (és utolsó) csúzlizáshoz Az etetőanyagba kevert pellet szépen felpuhult, ami nagyban megkönnyítette a gombócok formázását. A Cormoran és a Carp Expert fékjét is keményebbre állítottam, mert a második tükörponty a part közelében nagyon hirtelen elindult a mellettem lévő bokor alá, amire nem volt időm reagálni. Kicsit több munkát adtam így a botoknak és a kezemnek. Tökéletes horgászidő volt, 22 fok, fátyolfelhős-borús, egy-egy percig talán még az eső is eleredt, de élveztem minden cseppjét. A tóhoz semmilyen zaj nem hallatszott el, lakóépületek nincsenek a közelben. Miközben teljesen kikapcsoltam, elhatároztam, hogy a következő dobásoknál teszek csontit, csonti-kukorica keveréket, majd gilisztát is a horogra. Szeretek többféle halat fogni, és kíváncsi voltam, hogy mit ad ez a víz. Törpe nincs, úgyhogy nagy baj nem lehet. A csonti-kukorica (mézes) nem tetszett nekik annyira, de csonticsokorra azonnal jött a keszeg, a gilisztára meg a kárász. Micsoda víz!
Ebédidőre szépen megélénkült a tó, rengeteg ugrást láttam és hallottam, csak úgy fürödtek a halak. Egyébként érezni lehet, hogy rengeteg hal van ebben a vízben. A békéshalak mellett biztosan fantasztikus csukaállománnyal is rendelkezik a tó, és fényképekből, illetve a tulajdonossal folytatott beszélgetésből azt is megtudtuk, hogy 20 kg körüli harcsák is lapulnak itt! Időközben 2 újabb tükörpontyot csalogattam a merítőhálóba, és mivel a horgászrend szerint 7 db nemes hal megfogása után új napijegyet kell váltani, ami ugyan nem egy nagy összeg (1500 Ft), de nem állt már szándékomban sokáig maradni, így elhatároztam, hogy kihasználom a kvótámat (még 2 hal), majd befejezem a horgászatot. Gondoltam egyet, és a YAD pickerrel „hátha” alapon dobtam egy rövidet, épp csak beejtettem magam elé. Kézzel rádobtam 3 kis gombócot, remélve, hogy nem ijesztettem el a halat, ha egyáltalán ott volt. Közben a bentre dobott SPRO boton rontottam egy kapást (szerencsére a nap egyetlen ilyen esete volt). És láss csodát, néhány perc múlva heves kapást jelzett a kis bot, valósággal megindult a spicc a víz felé! Nyúltam a botért, és a bevágás után az idei év eddigi legnagyobb csatája következett. A 8 m-nyi meghorgászott távból azonnal jó 20-30 m-es zsinóron zajló fárasztás lett. A hal olyan vehemenciával indult el be- és lefelé, amivel nem sok mindent tehettem, inkább engedtem, emlékezve a reggeli szakadásra. Nyugodt, pontos mozdulatokkal sikerült a part közelébe terelnem a halamat, és néhány pillanatig komolyan megfordult a fejemben, hogy ez amur. Az első levegőztetésnél azonban kiderült, hogy egy újabb tükörponty, de ez legyen a legnagyobb bajom! Éreztem és már láttam is, hogy ez volt az eddigi legnagyobb fogás. Megindult a bokor alá, de én nem engedtem neki. A spiccet bedugtam a vízbe, majd határozottan elhúztam a halat az akadótól. Megint rácsodálkoztam, hogy mire képes ez a bot, és mennyire élvezem vele a fárasztást! A mintaszerű szákolás után lemértem a jószágot, 5,5kg-ot mutatott a rugós mérleg.
A nap utolsó fotója és fertőtlenítése után ennek a potykának is búcsút intettem, aztán szép lassan csomagolni kezdtem, és csak az járt a fejemben, hogy ide vissza kell még térnem. Próbálkozások, ismeretszerzés, technikák, vizek ide vagy oda, azt hiszem, nekem a feederezés és Nagycsepely tökéletes párosítás. Bár eredeti célomat, az amurok becserkészését ezúttal nem sikerült elérnem, így is szép fogással és nagyszerű élményekkel távoztam a partról. Javaslom minden kedves horgásztársamnak, hogy ha lehetősége van rá, keresse fel ezt a tavat! Nem fog csalódni!
Szabó József (Tozsi13)
A képek a helyszínen saját készülékkel készültek (Nokia E52 telefon)
