Az előző részben bemutattam pontyos taktikánkat, amit a másodosztályú szlovák feeder bajnokság 1. fordulójában alkalmaztunk a Félúti-tavon, Dunaszerdahelyen. Most bemutatom, mit spekuláltunk ki a dévérekre. A legtöbb csapat csak a pontyokra koncentrált, viszont ebben a tóban annyi a dévérkeszeg, hogy ha már a verseny elejétől rájuk hegyezzük ki a horgászatot, megelőzhetjük a pontyozókat. Hogy mit is kell másképp csinálni, ezt fogom a mostani cikkben bemutatni.
Kezdjük az etetőanyaggal! A dévérek imádják az édes ízeket, illatokat, és ha megnézzük a csúcs dévéres kajákat, illatuk a mézeskalácsra emlékeztet. A Haldorádó Gold Feeder Top 1 Bream is ilyen jellegű kaja, ami a téli és tavaszi horgászatokkor kiemelkedően jól teljesített, így rá esett a választásunk. A legjobb kaját is fel lehet javítani, és mi szeretünk tuningolni. Kevertünk hozzá még negyed rész mézeskalács őrleményt. Szárazon az összetevőket jól elkevertük, majd melasszal és folyékony korianderes aromával nedvesítettük. Hagytuk félórát, hogy a szemcsék átnedvesedjenek, majd még vízzel beállítottuk a végső állagot. Ezután a kaját átrostáltuk közepes lyukméretű rostán a homogén struktúra elérése érdekében. Így lényegesen kiszámíthatóbb az etetőanyag működése, mint áttörés nélkül. Végül hozzáadtunk még egy marék angolmorzsát és kevés csontit.
Azok a versenyzők, akik a tó keleti vagy nyugati részére sorsoltak, nagy mennyiségű dévérrel számolhattak. Az első napon én a keleti részére sorsoltam, így bíztam benne, hogy gyors dévérezéssel sikerül megvernem a pontyozókat, ami be is jött. A mai napon a helyek foglaltak, ezért a tó nyugati felében próbálok szerencsét, ugyanazt a kaját és ugyanúgy keverem be, mint azt a versenyen tettük.
A mai horgászatra egy finom feederrel készültem, mégpedig egy Nevis Solutin Feeder bottal 3,3 m-es hosszban és a legérzékenyebb spiccel, mivel az itteni halak néha elég finoman kapnak. Ez a bot már kisebb keszegek alatt is jól hajlik, de a nagyobb dévérek „rúgásait” is jól tompítja. A botra egy Spro Passion 740M orsót tettem. Ez egy közepes méretű, kedvező árú tekerő, jól harmonizál a finom botokkal, mint amilyenek a light feederek vagy a matchbotok. Szépen rakja a zsinórt és érzékeny fékje jól adagolja a zsinórt a hal megugrásakor. Match dobja, tehát sekély dobja van, így 150 méter 0,18 mm átmérőjű zsinór tökéletesen feltölti.
Főzsinórnak Carbotex Original monofilt használtam 0,18 mm-es átmérővel. Ahhoz, hogy az etetésre csaljam és ott is tartsam a dévéreket, sűrűn kell dobnom. A gyakori dobás viszont nagyon megviseli a monofil zsinórt, ezért mindig használok fonott dobóelőkét. Ezen a fonott zsinóron csúszik a kosár egy karabineres forgóba csatlakoztatva.
A forgókapcsos karabinerben csúszó kosarat egy gumiütköző hivatott megállítani. Ennek kemény gumiból kell lennie és kis lyukkal kell rendelkeznie, hogy át ne csússzon a dupla végfül csomóján, amibe az előkét hurkolom. Erre a célra a legmegfelelőbb a hajszálelőkére felhúzható, eredetileg pellet vagy bojli, horog felőli rögzítésére szolgáló gumiütköző a Haldorádótól. A dupla végfülnek kb. 10 centisnek kell lennie, ami eltartja az előkét a kosártól, így a főzsinórra sem tekeredik fel olyan könnyen az előke. Az előkét 1 méter hosszú, Carbotex Ice 0,14 mm átmérőjű előkezsinórból kötöttem, a horog Gamakatsu A1 Hard LS1310 NS volt 14-es méretben. Ez a horogtípus nagyon jól bevált dévérekre: kemény, könnyű és a pontyok alatt sem hajlik ki.
Dévérhorgászatnál az etetés üteme kulcsfontosságú. Én úgy etetek dévérre, hogy az elején bejuttatok egy kisebb aromás alapot, amit úgy oldok meg, hogy pár marékkal félreteszek egy kisebb edénybe és ehhez keverek por aromát - dévérezéshez mézeskalács fűszerkeveréket. Ebből csontival kiegészítve bedobok 5 nagy kosárral, majd utána sűrűn, 2-3 percenként újat dobok por aroma nélküli etetőanyagból. A dévérek igénylik, hogy valami potyogjon a fejükre, nem riasztja őket a gyakori csobogás, inkább vonzza! Előbb-utóbb szép mennyiségű dévért tudunk az etetésre csábítani, de hogy a nagyokat szelektálni tudjam, adagolom nekik a vágott gilisztát rendesen.
A kapás rendszerint a horog fenékre érése előtt vagy röviddel utána következik be. Néha még a kosár süllyedése közben is elkapják. Hogy ezeket a kapásokat is érzékeljük, és időben be tudjunk vágni, a bedobás után azonnal a tartóba rakom a botot és feszes zsinóron hagyom lesüllyedni a csalit. A méteres vagy hosszabb előke azért kell tavon, mert miután a kosár már leért a fenékre, a csali még másodpercekig fog süllyedni a dévérek szeme előtt, a kapászónában. A dévér társas hal, majdnem mindig csoportosan vannak jelen az etetésen. Ha lassan süllyed a horog a hosszú előkének köszönhetően, több hal észreveszi és meg kell harcolniuk a falatért. Szerintem ezért is agresszívebbek és könnyebben akaszthatóak a kapások hosszú előkén.
Még egy fontos részletre szeretném felhívni a figyelmet. Dévérezésnél mindig legyen egy picit megfeszítve a spicc! A dévérnek puha szája van, és így könnyebben akad a horog. Erre verseny közben jöttem rá, amikor egy elsüllyedt ág miatt elszakadt a dobóelőkém és a feederbotomat egy lágyabb spiccű botra cseréltem. Ugyanannyi kapásom volt, de szinte egyet sem tudtam megakasztani. „Miért nem tudom a lágy spiccel megakasztani ezeket a kapásokat?”, morfondíroztam magamban, majd rájöttem, hogy a válasz a kérdésben van: mert lágy a spicc. Befeszítettem a spiccet, és láss csodát, ugyanolyan hatékonysággal akasztottam a dévért, mint a másik bottal. Itt is látszik, mennyire fontos a megfelelő kérdést feltenni, hogy a megfelelő választ kapjuk :-)!
Ha szeretnék fogni a nagy dévérekből is, ami ezen a tavon a 1,5-2 kilós bronzos, sötét matuzsálemeket jelenti - melyekből szintén jelentős állomány lakik a tóban -, akkor adagolni kell rendesen a vágott gilisztát is, különben csak a kicsik maradnak az etetésen. A gilisztát közvetlenül bedobás előtt vágom és adagolom az etetőanyaghoz, mert az etetőanyag pár perc alatt kiszívja belőlük a nedvességet és úgy gyakorlatilag eltűnnek az anyagban. Természetesen a horogra is giliszta kerül. Én egy nagyot rakok kettévágva és egy kicsit középen tűzve, ezeket egy csontival zárom, hogy ne tudjanak lemászni a horogról. A kettévágott nagy giliszta „illatával” és méretével, míg a kicsi a mozgásával fogja elkápráztatni a bronzoshátúakat.
A mai napon a dévérek jól reagáltak a gyakori etetésre, jó pár darabot sikerült elcsípnem közülük. Fogtam pár kiló körüli példányt is, de az igazán nagyok ma az ívással voltak elfoglalva. 45 db dévért fogtam 6 óra alatt, melyek súlya olyan 15-20 kg lehetett. Természetesen mindannyian visszanyerték azonnal a szabadságukat. Mindenkinek ilyen (vagy még jobb) fogást kívánok!
