Tavaly május 10-én és 11-én került megrendezésre a szlovák másodosztályú feederliga 1. fordulója a Félúti-tavon, Dunaszerdahelyen. Csapatunk a második, továbbjutó helyről várta a második fordulót, amelyet szeptemberben a híres és hírhedt Madunicén rendeztek. Az első fordulóban 2 szektort sikerült megnyernünk, az egyikben pontyos taktikával, a másikban dévérre kihegyezett horgászattal sikerült nyerni. Most a pontyos taktikánkat szeretném bemutatni.
A Félúti-tó kavicsbányászat útján jött létre, mélysége 3 és 5,5 méter közötti. A víz - mint a kavicsbánya tavaké általában - tiszta és átlátszó, a halak jó kondiban és szép színekben pompáznak. Nagyjából a tó közepén található egy szigetecske, melynek vonalában hosszanti irányban elmerült ágakból képződött akadósor húzódik. Ezen akadók közelében volt és van a legnagyobb esély a pontyok megfogására.
Azok a versenyzők, akik pontyra alapozták a taktikájukat és nem véletlenszerűen kialakított etetésen horgásztak lesz, ami lesz alapon, azoknak bizony meg kellett keresniük ezeket az akadókat. Hogyan is zajlik ez? Nem olyan nagy ördöngösség. A dobóelőkéhez a főzsinórnál 0,04 mm-rel vékonyabb (jelen esetben a 0,22 mm-es főzsinórhoz 0,18 mm-es) előkét kötök, az előke végére pedig egy 30 g-os ólmot, amivel el tudok dobni akár 70 méterre is. A bedobást követően, mikor az ólom leérkezik a fenékre - amit a zsinór belazulása jelez - megspannolom a zsinórt és szép lassan elkezdem húzni az ólmot a fenéken. Ehhez nem szükséges nagy erő, mivel a kavicsos aljzaton könnyen csúszik az ólom, ezt a spicc enyhe behajlása és remegése szépen közvetíti. Amint valami akadályba ütközik az ólom, a spicc jobban meggörbül, majd miután átugrotta az ólom az akadályt, hirtelen kiegyenesedik. Ha ágba ütközik az ólom, akkor lényegesen jobban begörbül nemcsak a spicc, de a bot is. Néha belevág a zsinór az ágba, amiken rendszerint a kagylók is megtelepszenek, ilyenkor jön jól az előke, mert ott szakad. Ha sikerült megtalálni az ágat, még egy dobással leellenőrzöm a pontos helyét, majd a zsinórt úgy akasztom a klipszbe, hogy bedobáskor a kosár kb. 1 méterrel az ág elé essen. Hely kimérve, térjünk rá az etetőanyagra.
Csapatunk a Secret Carp etetőanyagnak szavazott bizalmat, amit már több kupaversenyen is használtunk, és mindig kiemelkedően teljesített. Ez egy édes ízvilágú és illatú etetőanyag, hozzáadott aroma nélkül, valamint sok szép, rikító, színes, nehéz angolmorzsával (megkóstoltam, nekem is ízlett). Az etetőanyaghoz csak kukoricapogácsát tettünk 1:1 arányban és vízben elkevert melasszal nedvesítettük az anyagot.
A száraz és folyékony összetevők már ismertek, de hogyan keverjük be, hogy a megfelelő állagot kapjuk? Mivel horgunk a csalival a fenéken fog feküdni, az etetőanyagunknak is ott kell kifejtenie a hatását. Ezért nem tartalmazhat száraz vagy félig átázott morzsákat, mert azokat már minimális áramlat is elsodorhatja és velük együtt a halainkat is. Ezért a versenyre még előző nap este bekevertük az etetőanyagot. Most a bizonytalan időjárás miatt ezt nem tettem meg, de bemutatok egy trükköt, amivel gyorsan és tökéletesen megoldható az etetőanyag bekeverése. Először átszitálom a kukoricapogácsát, hogy a nagy szemcséket különválasszam, azután a nagy szemcsékre öntöm a melasz és víz keverékét. A finom szemcséket szárazon összekeverem a Secret Carp etetővel, majd kb. 20 perc múlva - mikor a nagy szemcsék már felpuhultak és már nem érezni a masszában kemény részeket - a masszát hozzákeverem az etetőanyag-kukoricapogácsa mixhez. Jól elkeverem, majd szükség szerint adok hozzá még vizet. Keverés után nem hagyom lazán, hanem jól beledöngölöm a vödörbe, így hamarabb beszívják a szemcsék a nedvességet. 10-15 perc után áttöröm közepesen durva szitán és kész a kaja. Élő anyagot nem teszek hozzá, mert az idecsalogatná a keszegnépet (abból is van rendesen a tóban).
A pontyok odavannak a főtt csemegekukoricáért, ezért ez nem hiányozhat a kajából. Nem mindegy viszont, hogy jóllakatni akarom őket, vagy helyben tartani. Ha egész szemeket raknék a kajába, azt egykettőre felszippantanák, jóllaknának és odébbállnának - lehet, a csalinkat észre sem vennék. Ha viszont átpréselem, széttöröm a szemeket egy nagy lyukú szitán, eltart egy darabig, amíg felcsipkedik, ráadásul a horgon lévő csali lesz a legnagyobb, legcsábítóbb falat az etetésen. A kezdő adagot még megfejelem epres aromaporral is, az intenzívebb illat hamarabb odacsalja a pontyokat.
Mivel akadó közelében horgászom, az átlagosnál erősebb szerelékre van szükségem. Versenyeken, vagy ha finoman kapnak a pontyok - mint most is -, kedvenc horgomat kötöm fel, ami nem más, mint a Gamakatsu LS 1810B széria 10-es méretű horga. Ez egy nagyon könnyű horog, jól akad és megtartja a halat fárasztás közben. Ezt 70 cm hosszú Carbotex Ice 0,18 mm-es előkére kötöttem. Ez az előkezsinór kopásálló és nagy teherbírású. Az előkét egy végfüllel csatlakoztatom a forgó fülébe, amely majd ütközőként funkcionál. Nagy dobásoknál mindig használok dobóelőkét is 0,16 mm-es fonottból, amelyen egy karabineres forgóba csatlakoztatva csúszkál a kosár. A forgó fölé - amely ütközőként szolgál - teszek egy gumigyöngyöt, amely picit tompítja a dobóelőkén, karabineres forgón csúszó kosár ütközését és némileg gátolja az előke felcsavarodását is a főzsinórra.
A távoli dobásokhoz általában in-line kosarakat használok, mint a Haldorádó Pellet Feeder vagy Method Flat Feeder, de a versenyeken tilos az in-line kosarak használata, így egy 45 grammos Ring Round Feeder kosarat akasztottam a karabinerbe. Ezt szintén a távoli és pontos dobásokhoz fejlesztették. A megfelelő bottal - ami jelen esetben egy 4,2 méteres heavy SPRO Special Pellet Feeder - nem probléma 80 méterre pontosan horgászni. Hogy maximálisan ki tudjam használni a bot távdobó képességeit, távdobó orsóra is szükségem van. A Nevis Cayman Feeder 60-as méretben kiváló e célra. Sekély, nagy átmérőjű dobját 150 méternyi Carbotex Original 0,22 mm átmérőjű zsinórral töltöttem fel, és meg is telt vele! Nem kell alátétzsinórral vacakolni, pont annyi fér rá, amennyire szükségem van.
Kaja bekeverve, szerelék beélesítve, végre elkezdhetem a horgászatot! A verseny óta eltelt 2 hét, és 1 héttel ezelőtt ért végett a pontytilalom a tavon. Így teljesen más a helyzet, mint a versenyen. Ahogy a szomszédoktól megtudtuk, ma csak pár pontyot fogtak ki a tavon, pedig vagy 20-25 horgász áztatja a zsinórját már reggel óta, a pontyok teljesen passzívak. Nem is lehet ezen csodálkozni, népszerű ez a víz a helyi sporik körében, ezért a verseny óta pár száz ponttyal kevesebb úszkál már a vízben. Nem baj, annál nagyobb kihívás nekem! A hely, amit kimértem, a sziget sarkától kb. 2-3 méterre van. Ott viszonylag sekély a víz, olyan 2,5 méter, és 50 méterre van a parttól. Amíg készülődtem láttam pár pontyugrást is - azért még maradt benne hal!
Megtöltöm a kosarat zúzott, epres csemegekukoricával, alul és felül rögzítem egy kevés etetőanyaggal, majd különösebb erőlködés nélkül bedobok és behelyezem a botot a tartóba. Épp dobnék újabb adagot, amikor a spicc, majd a bot karikába hajlik. Nem telt el 5 perc sem, és már fárasztom is első pontyomat. Az elején muszáj keményen bánnom vele, nem engedhetem az ágakba, mert ha odáig eljut… Méretéhez képest az elején belead apait-anyait (vagy inkább tejesit-ikrásit), de amikor elhúzom az ágaktól, már nem berzenkedik. Rövid huzavona után a merítőben landol. Az első halam egy kis tükrös, olyan 1,8 kg lehet.
A versenyen is ez a méret volt a leggyakoribb. Gyorsan újratöltöm a kosarat és mehet vissza. 8 perc múltán megint húzná be a botot a ponty. Beemelek, és már fárasztom is a következő pontyomat. Még jó, hogy nem kapnak, mi lenne, ha kapnának? :-) Ez a ponty mintha a sziget mögött akart volna elbújni, de az erős szerelés jó útra térítette (neki a jó útról biztos más elképzelése volt), aminek végén a merítő várta. Csak egy kicsit kellett pózolnia a kamerának, és már mehetett is vissza.
A kiiskolázott és óvatos pontyok ellenére viszonylag rövid idő alatt 3 pontyot is sikerült becsapnom. Amíg ott voltam, senkit nem láttam pontyot fogni. A versenyen alkalmazott taktika most is bevált.
Legközelebb a dévéres taktikánkról fogok írni, amivel megnyertem a szektoromat. Addig is görbüljön (mármint a bot)!
