A tó ahol horgásztam Zirctől 4 km-re található, közel 4 hektár méretű vízfelülettel rendelkezik, és a területén sátorozási, sütési lehetősége is van a többnapos horgászatra érkezőknek. E vízfelületet - Veszprém megyében egyedülálló módon - egyesületi összefogással hozták létre egy mocsaras területen. A tavat rendszeresen telepítik, így a napijegyes horgászok is meg tudják fogni a bográcsba valót, mindamellett, hogy a sporthorgászoknak is jut élmény, mert 5-10 kg-ig rendszeresen fognak halakat, de néha 10 kiló feletti is horogra akad!
Fél 8-kor már ki is váltottam a sporthorgász jegyet, és ki is szemeltem a horgászhelyet. A hely a tó másik felén van, hátul, az akadós részen, ahol szerintem ilyenkor viszonylag sok hal tartózkodhat, mivel a víz is sekélyebb, és talán díjazzák a nap melegítő hatását, kiállnak egy kicsit napozni (én meg közben megpróbálom őket horogra csalni).
Az etetőanyag az egyik boton Haldorádó Bázis Mix Epres Ponty volt csemegekukoricával dúsítva, míg a másikon Top Method Carp Berry. Az egyik boton tört gubancgátlós szereléket használtam, míg a másikon methodost, Method Flat kosárral szerelve.
Az egyik botot gyorsan felszereltem és már röptettem is be a szereléket, utána rögtön nekiláttam a másik bot felkészítéséhez is - igaz, előtte eszembe jutott, hogy talán a merítőt kellene összerakni előbb, hátha jön egy kapás közben. A megérzésem helyes volt, a kapás megérkezett, merítő fej még a táskában, a nyél a bottartó táskában, így hát a botot egy pillanatra leraktam, a nyeletőféket kiengedtem, hadd vigye a hal, közben gyorsan összeszereltem a merítő szákot. Meg is fogadtam, hogy mostantól az első az lesz, hogy a merítőt szerelem össze. A kontaktus szerencsére végig megvolt, mert a nyeletőféket folyamatosan húzta, így nem tudott távozni a hal. Ellenállása viszonylag nagy volt, jó erővel küzdött a még hideg vízben is.
Az első hal komoly biztatást adott a napra: nem is tétlenkedtem, most már mindkét végszereléket bejutattam viszonylag közel az akadóhoz, remélve, hogy azok víz alatt rejlő részét azért elkerülöm. Körülöttem rendet raktam, eközben a spiccre pillantva észrevettem, hogy valami piszkálgatja a csalit. Azonnal bevágtam, majd fárasztásba kezdtem. A küzdelem közben azonban egyszer csak azt éreztem, hogy a bot megkönnyebbült - elment a hal. Ennek először nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget, de mikor ez egymás után 3 hal is eltávozott köszönés nélkül, akkor már nemcsak mérgelődtem, hanem gyanakodtam is, és azonnal horgot cseréltem. A 14-es méretű horgokról felmentem a nagyobb méretű 10-es horgokra, és ezek közül is vaskosabbakat választottam. Innentől kezdve a klasszikus tört gubancgátlós módszeren minden hal meglett, azonban a viszonylag kevés kapást eredményező method módszeren még csak 1 halat tudtam megfogni, egy másik pedig elment. Annál a kapásnál a hal hihetetlen mértékben behúzta a spiccet, de bevágásnál súlyt már nem éreztem. A szerelék kitekerése után láttam, hogy a monofil előkém elszakadt, így hát elővettem a horogelőke-tartót és azonnal feltettem a fonott zsinórral készített előkét, aminek szakítószilárdsága jóval nagyobb. Számomra ezek meglepetést jelentettek, mert tavaly a „Szarvastó Bajnoka” versenysorozatokon azt figyeltem meg, hogy csak pici horoggal és monofil előkével lehetek eredményes, ezért erre a horgászatra is úgy készültem, hogy a korábban itt sikeresnek megismert dolgokat alkalmazom. Emiatt ezúttal rengeteg halam elment, de nem baj, minden hibából tanul az ember: a szerelék eldurvítása után már minden halam meglett. De inkább most menjen el halam, inkább most jöjjek ezekre rá, mint majd a versenysorozat első fordulóján, a sokadik elment hal után…
Mire ezeket a dolgokat szépen sorban kitapasztaltam, ráéreztem, elrepült röpke 2 óra körülbelül 8 elment hallal és mindössze 1 megfogott vízlakóval. Eredményes statisztikának egyáltalán nem lehet nevezni. Sebaj, a következő órákban itt az ideje javítani, és az előre kitalált, csak a szerelékben módosított taktikát alkalmazva próbáltam halat fogni - nem kis sikerrel! Sorba jöttek a pontyok, kárászok, mindegyikük csontira és kukoricára. A kosárba változó arányban ment be csonti és kukorica is. A kosarakat egy helyre próbáltam bejuttatni, és egész jó arányban ment a kiszemelt helyre a kosár, azonban a néha megerősödő szélben számomra ez nem volt egyszerű, mivel az egy helyre etetést nemrég kezdtem el alkalmazni, begyakorolni. Amatőr, versenyszerű horgászatokon számomra ez adhat előnyöket, ha sikerrel tudom végezni. Ki is hangsúlyozom, versenyszerű, mert mindent próbálok minél versenyszerűbben csinálni, csak saját, amatőr szintemen alkalmazva, a lehető legmagasabb fokon, hogy itt a környéken a helyiek között legyen egy kis elismerésem, mert az idősebbek nagyon lenézőek tudnak lenni a fiatalokkal szemben.
Közben a szél is folyamatosan erősödött, így a következő busszal terveztem menni, ami másfél óra múlva indul. Addig még bőven van idő egy-két halat fogni, így hát az eddig eredményesen működő menet szerint horgásztam továbbra is.
Egy maszatolós kapásra vághattam be, a fárasztás teljesen megszokott volt - mint egy ponty, úgy küzdött a hal -, de mikor megláttam, nagyon meglepődtem, ugyanis egy compó volt az ellenfelem, ráadásul nem is kicsi! Ez a hal nagy valószínűséggel a miszlai állomány része lehetett, ahonnan a lehalászás után ide is került egy-egy szebb ponty és compó is.
A fotózás után visszaengedtem, a maradék időben pedig már elkezdtem pakolászni, ami közben még egy kicsi, a jövő nemzedékét képviselő hal jelentkezett. Belőlük viszonylag sok fogható, mivel a horgásztó mellett van egy kis halastó is, ahol halnevelést végeznek, és az ilyen méretűeket már átteszik a nagy tóba, hogy itt növekedjenek tovább.
Írta: Szakács Krisztián (krinya97)
Fotózta: Szakács Krisztián
