Amikor azt halljuk, hogy valaki dévér horgászatára készül, automatikusan egy édes, mézeskalács vagy piskótaőrlemény alapú, fahéjas etetőanyag jut a legtöbb horgász eszébe mint e célra legjobb csalogatóanyag. Megvallom őszintén, hogy így voltam ezzel én is, amíg saját magam nem tapasztaltam meg azt, hogy milyen hatékonysággal lehet „brutál” erős hallisztes etetőanyagokkal is termetes dévérekre horgászni!
Évek óta fogok hatalmas, több kilós dévérkeszegeket különféle pellet csalikkal és halas etetőanyagokkal, de ezeket többnyire a véletlen művének tartottam és eszembe nem jutott volna céltudatosan, akár versenyen ezzel dévérezni. Pedig érdemes!
A legjobb példa erre a 2012-ben Belgiumban megrendezett Feeder VB, ahol a magyar nemzeti válogatott - amelynek én is a tagja voltam - a második helyen végzett, míg Erdei Attila egyéni világbajnok lett! Ezen a verseny, mint ahogy a folyamatos beszámolókból kiderült, egy nagyon intenzív hallisztes etetőanyagot használtunk. A hatás minket is megdöbbentett. A versenypályán elő apró, zavaróan kicsi halakat teljesen ki lehetett zárni a hallisztes etetőanyaggal. Kizárólag a termetes dévérek, kárászok és pontyok merészkedtek a közelébe. Ha kapás volt, biztosra vezettük, hogy az jó hal lesz!
Ha hagyományos édes etetőanyagokkal próbálkoztunk, lehetetlenné tette a horgászatot az apró halak jelenléte. A VB óta sokat próbálkoztam hazai körülmények között álló- és folyóvízen is, és bizony működik! Most egy ilyen halas etetőanyaggal kombinált dévérhorgászat rejtelmeibe szeretném beavatni az érdeklődőket.
De már az elején tisztázni kell azt, hogy olyan vízterületeken érdemes ezzel próbálkozni, ahol vannak termetes dévérkeszegek. Mit értek termetes dévérkeszeg alatt? Azt, ha az egyedsúly eléri vagy meghaladja legalább a fél kilót. Hogyha ennél kisebb a halaknak az átlagsúlya, vagy elvétve van ennél nagyobb dévérkeszeg a vízterületen, akkor nincs értelme halas etetőanyagokkal próbálkozni, mert jó esetben néhány pontyot és kárászt tudunk csak fogni vele. Viszont ott, ahol a dévérek egyedsúlya ezt már meghaladja, és főleg ott, ahol sok a zavaróan kisméretű hal is, ezzel a hallisztes etetőanyaggal fantasztikus módon szelektálható a hal, drasztikusan növelhető a kifogható dévérek egyedsúlya.
Aktuális horgászatom helyszíne az ország egyik leghíresebb vízterülete, a Maconkai-víztározó, amely főként kapitális méretű pontyairól és változatos halfaunájáról vált ismertté. Mi 10 éve rendezünk itt versenyeket. Az egyik legsikeresebb versenyünk a Haldorádó - Sikeres Sporthorgász Nemzetközi Feederbotos Kupa, amely csapat és egyéni verseny is egyben. 11. éve rendezzük ezt meg, de nekem meg soha nem sikerült ez egyéni versenyben a dobogóra állni. 2012-ben azonban sikerült megnyerni!
A győzelmet (az első fordulóban megszerzett jó eredmény után) a második fordulóban kifogott közel 20 kilós keszegzsákmánynak köszönhettem, amellyel a céltudatos pontyhorgászok sem tudták felvenni a versenyt. Sok szép versenyeredményt értem már el itt, de erre különösen büszke vagyok. A siker egyik titka, hogy mindenkinél messzebb, átlagosan 40 méterre keszegeztem. Azonban ezt lehet még fokozni! Azon a horgásznapon, amelyről most írásom szól, nem 40, hanem 60 méterre horgásztam. Önmagában ez nem egy nagy csoda, de ha ehhez hozzáteszem, hogy az összeállított végszerelék minden eleme megfelel a nemzetközi szabályzatnak, akkor talán máris érdekessé válik a dolog.
Aki horgászott már olyan versenyen, amely nemzetközi szabályok szerint kerül lebonyolításra, az tudja, hogy a kosárnak a végtelenségig csúszni kell, nem lehet azt megütköztetni. A horogelőke minimális hossza 50 cm. A kosár nem lehet „in-line”, ezért nem lehet használni a hagyományos bordás vagy method feederkosarakat sem. Tehát amivel igazán nagyot lehetne dobni, azok számításba sem jöhetnek. Így ezek a versenyek, általában nem a nagy távolságok horgászatáról szólnak. De erre is van megoldás!
A jó példát a világbajnok holland csapattól láttuk a belgiumi VB-n. Egy végólmos kosárral könnyedén dobtak és horgásztak 60-80 méterre! Már csak ezért is érdemes versenyezni és minél magasabb szintű versenyekre járni, ahol profik, nálunk lényegesen képzettebb horgászok indulnak, mert tőlük lehet rövid időn belül olyan mennyiségű információt és hasznos praktikát ellesni, megtanulni, amelyek kifejlesztésére, elsajátítására talán a normál vízparton eltöltött órák, napok, hetek sokasága is kevés lenne!
Időközben ezt a kosarat és végszereléket is többször kipróbáltam. Nagyon eredményes! Óriási előnye, hogy segítségével mindenkinél távolabbra horgászhatunk. Nagyon pontosan dobható meg szélben is! Természetesen elkészítettük ennek a saját, Haldorádó változatát, amelynek neve Long Cast Round Feeder lett. 25 és 35 g-os méretben kapható.
A végszerelékre tekintve tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de nem kell attól félni, hogy az 50 cm hosszú előke feltekeredik. De ezt már „Versenytitkok” sorozat első részében, Tiszakécskén is bebizonyítottam.
Nézzük, mi kerül a kosárba!
Két különböző keveréket használtam, amiket azonos összetevőkből, de más arányok alapján kevertem össze:
1 kg Haldorádó Top Method Feeder Maximum Green
0,5 kg Haldorádó Nagy Dévér
125 ml Haldorádó Nagy Dévér aroma
1 kg Haldorádó Nagy Dévér
0,5 kg Haldorádó Top Method Feeder Maximum Green
125 ml Haldorádó Nagy Dévér aroma
Miért van szükség a dévérezés során 2 különböző keverékre?
A maconkai tapasztalat egyértelműen azt mutatja, hogy az édes etetőanyaggal, minimális halliszt tartalom mellett lehet a jó dévéreket vagy a nagy haltömeget egy kupacba gyűjteni. Akkor, amikor viszont már nagyon sokan vannak együtt, egyre több és több hal érkezik az etetésre, sajnos a halak „elaprózódnak”. A kezdetben szép, nagyméretű halak helyett egyre kisebbeket zsákmányolhatunk, lemegyünk a tenyeres vagy az alatti méretre. Ekkor meg lehet fordítani a folyamatot, hogyha hallisztes etetőanyaggal kezdünk el horgászni. Nagyon szépen ki lehet válogatni, ki lehet szelektálni a nagy halkupacból az egyébként termetesebb, lényegesen nagyobb méretű halakat.
A két különböző etetőanyagot kombinálva, időnként ezt, időnként azt a kosárba töltve, nagyon szépen lehet egyre nagyobb és nagyobb méretű dévérkeszegeket fogni. Fontos, hogy ez a fajta horgászat, ami egyébként versenykörülmények közepette is - mint ahogy említettem - tökéletesen működik, a hétköznapi horgászat során is nagyon hatékony. Ugyanis amikor megunta az ember azt, hogy egyre több és egyre kisebb keszeget fog, akkor ezzel a technikával szépen le lehet válogatni a dévérek nagyját. Ez a fajta keszegezés nem annyira látványos, nem annyira pörgős, ám meghökkentő módon lehet, hogy a végső súly lényegesen jobb lesz, mint amikor elaprózzuk a horgászatot. Ezt bizonyította a mostani horgászat is!
Mostani írásom és a témát még részletesebben bemutató filmem tekinthető egyfajta kiindulási alapnak vagy ötletadónak, amelyre jó lesz majd évek múltán is visszatekinteni, amikor már hazánkban is túlsúlyban lesznek dévérezésnél is a hallisztes etetőanyagok!
Most ez még tudom, hogy elképzelhetetlennek tűnik, sokak arcára csal mosolyt az előző mondat, azonban gondoljunk csak bele, hogy évekkel ezelőtt ugyanilyen hihetetlennek tűnt a hazai „kukoricás pontyokat” hallisztes etetőanyaggal kergetni, pedig manapság ez már teljesen természetes. Érdekes lesz majd ezt az írást 3-5 év múlva visszanézni… addigra pontosan kiderül, hogy a jóslaton bevált-e, vagy sem! Nektek pedig jó kísérletezést kívánok!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Videó: Takács Péter
