Őszi dunai barangolásaink talán utolsó epizódjához érkeztünk a szezonban. Eléggé téliesre fordult már az idő, kemények az éjszakai fagyok. Érkezésünkkor a hőmérő higanyszála -4 Celsius-fokot mutatott. A hely, ahol ma horgászni fogunk, igazán különlegesnek mondható…
Különleges, hiszen Attila horgászállását a Duna egykori medrében állította fel. A víz egykoron a horgászállás mögötti bokrok és fák tövét mosta, de amikor a bősi vízerőmű megépült, és a nagy víztömeg kettéoszlott, akkor ez az óriási sóderos mederrész szárazra került. A főmeder, az egykori hajóút a túlpart előtt húzódik, amely egyéként már Magyarország területéhez tartozik. Ezen a szakaszon a Duna határvonalat képez Szlovákia és Magyarország között. A halak még a hideg idő ellenére is jelen voltak és aktívak voltak, erről tanúskodtak folyamatos ugrásaik.
Ezen a horgászhelyen a fő problémát az jelenti, hogy a parttól még 50-60 m-es távolságban is nagyon sekély a víz és sóderos, ezért a halak a legkisebb zajra is nagyon érzékenyek. Alapozó etetésről szó sem lehet, ugyanis a folyamatos csobogás elijesztené őket. Ezért olyan etetőanyag keverékre van szükség, amely akár egy kosárnyi mennyiségben is hosszú ideig helyben tartja a halakat.
Íme, a pontos recept:
- 1 kg Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér
- 1 kg Haldorádó Gold Feeder Lemon Carp
- 0,3 kg Haldorádó PV1
- 0,3 kg Haldorádó Fluo Morzsa Piros
- 0,3 kg Haldorádó Pastonchino Nagy Dévér
- 1,5 kg Haldorádó Barna Agyag
- 1 dl Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér
- 30 g Haldorádó Sweetener
Az etetőanyag keveréknek képesnek kell lennie arra, hogy akár több tíz percig a mederfenékhez simulva várja a halakat. Előfordulhat, hogy a sekély vízben a halak elriadnak, és a folyamatos ráetető dobásokkal csak azt érnénk el, hogy talán vissza sem jönnek. Ilyenkor tesz jó szolgálatot ez a keverék, amellyel biztosak lehetünk abban, hogy akár újabb ráetető dobások nélkül is kedvenceinket mindvégig terített asztal várja, ugyanis a víz azt nem sodorta el. Nagyon fontos, hogy a gyárilag benedvesített föld a száraz etetőanyaghoz kerüljön, ugyanis a száraz szemcsék kiszívják a földből a nedvességet, így az homogénebben épül be a keverékbe, amit még ebben az állapotában át kell rostálnunk. Ezután mehet hozzá a többi száraz adalék. Ha ez a keverék vizet kap, a föld szemcséi hozzátapadnak az etetőanyag szemcsékhez, így szemcséiben nehezíti az etetőanyagunkat.
A horgászat lassan indult. Attila a hatodik dobásra akasztott egy jó halat, egy kiló körüli leánykoncért. Ezután három egymást követő dobáson keresztül sikeres volt, így már 4 db halat sikerült fogni, 2 db koncért és 2 db dévérkeszeget. Eztután megtörtént, amire számítani lehetett, a halak eltűntek. Jól tudtuk, ha nem csobogunk túl sokat, rövid időn belül újra ráúsznak az etetésre pikkelyes barátaink.
De addig sem tétlenkedett Attila, előkerült egy másik bot, amelyen a főzsinór az eddigi 45 m-es távolság helyett 55 m-es távolságra volt kimérve. Feltételezéseink szerint a halak ilyenkor beljebb húzódnak. Ezt a feltevést mi sem igazolja jobban, mint hogy az első bedobás meghozta az újabb halat egy gyönyörű dévérkeszeg személyében. Attila 3,9 m hosszú Heavy karakterisztikájú botokat használt 50-es méretű elsőfékes orsókkal. A dobokra 0,16 mm átmérőjű monofil főzsinórt csévélt, melyekre 0,16 mm átmérőjű fonott dobóelőke került. Attila a klasszikus csúszó folyóvízi szereléket használta. Ennél egy karabineres forgókapocsra kerül a kosár, ezt követi egy gumiütköző és egy előkerögzítő gyorskapocs.
Mivel a csonticsokorra főként 1 kg körüli halak érkeztek, Attila úgy döntött, hogy a csalit lecseréli a Haldorádó Quatro Fluo Pop Up minibojlira, amely a Dunán már bizonyított. A harmadik dobásra meg is érkezett az újabb hal, egy koncér. Attila úgy érezte, hogy érdemesebb a csonticsokornál maradni, hiszen valószínűleg nem tartózkodik nagyobb hal a pályán, és arra gyorsabban van kapás.
Bár ezen a napon Attila nem fogott kapitális, több kilós halakat, azért gyönyörű dévérkeszegek és koncérok akadtak horgára. Nagy szerepe volt a különböző sávok meghorgászásának, melyhez 3 különböző méretű etetőkosarat használt. Ezek a Haldorádó Barbel River Feeder névre keresztelt etetőkosarak voltak. Azon túl, hogy a kosarak töltőtömege éppen optimális, nagy segítség, hogy alján 4 karom található, melyeknek köszönhetően a legtöbb folyóvízi kosárhoz képest kisebb súlyú változatokat használhatunk azonos távolságban. Ez a tulajdonság jól jöhet olyankor, ha nagyon óvatos, mindenre érzékeny halakra horgászunk, mint esetünkben. Mindent összegezve nagyon jót horgászott Attila a hideg idő ellenére, soha rosszabb pecát!
