Szezonkezdés. Érdekes szó ez, mert számtalanszor bebizonyosodott, hogy mindenkinek más és más időpontot jelent. Van, akiket csak az áprilisi-májusi napos napok csalnak vízpartra, de van, aki már január elsején áztatja a zsinórt, hátha horogra tud csalni néhány halat. Megmondom őszintén, előző évig én a kényelmesebbek táborába tartoztam és rendszeresen a már kiolvadt tavi horgászatokkal indítottam az évet. De erre az évre olyan szintű horgászláz fogott el, hogy már az éppen plusz fokos február közepi időjárás is kicsalt kedvenc folyóm partjára. Mit partjára… csónakba!
Huh, de sok idő telt el, hogy utoljára a tiszai horgászataimat billentyűzetre vetettem. Több mint 3 év… Akkor most már illő erről a szép vízről ismét elmesélni mit adott, hogyan adta!
A mostani horgászat története egy karate iskolában kezdődött. Az élet már bebizonyította, hogy mindenütt vannak horgászok. Elég egy kék sapka, vagy esetemben egy Haldorádós polárkabát, és hamar kiderül egy horgászattól teljesen független helyzetben is, hogy van-e horgász abban a társaságban, és ha az élet is úgy akarja, új horgászbarátságok köttethetnek!
Ha most rögtön belekezdek egy másik sztoriba is, akkor lehet, azt gondolja az olvasó, hogy nem vagyok komplett, még alig írtam le 6 sort és máris újabb történetbe kezdek… Nos, ezt a bekezdést csak akkor olvassa el az olvasó, ha érdekli, hogyan kerültem egy horgászfilm-forgatás miatt egy Interpolos megkeresés egyik rovatába, emiatt pedig a megyei rendőrkapitányság gyilkossági nyomozói elé. A vicc az, hogy ez nem vicc.
Ez a kis történet Németországban kezdődött, a Látogatóban a német SBS tesztcsapatnál című film forgatásán. Egy órával hamarabb érkeztünk meg a világvégén lévő német faluba, így várni kellett a német srácokra. Megálltunk a főtéren és mivel folyamatosan vezettünk Kovács Zoli barátommal felváltva, igen nyúzott arccal másztunk elő a kocsiból. Mivel akkor még igen új volt a technika, amivel dolgoztunk, gondoltam, gyakorolgatok vele. Elővettem az állványt, felszereltem a kamerát és a kis falu főterén filmezgettem. Minden giccses vackot. Parkot, házat, őszi falevelet, kukásautót, amiből nem száll ki a kukás, hanem melléáll a berajzolt négyzetbe kihelyezett kukának és robotkarral emelteti be az autóba a cuccot, majd teszi vissza a helyére a kiürített kukát. Tehát felvettem sok hasznos, soha fel nem használt képkockát. Közben megjöttek vendéglátóink és indultunk horgászni. Leforgattuk a filmet, hazajöttünk.
Kb. 2 hónapra rá csörög a telefon, Kovács Zoli hívott, hogy mindjárt keresnek a Megyei Rendőr-főkapitányságról… de ebben a percben már ott is volt egy számkijelzés nélküli bejövő hívás. A lényege az volt, hogy menjek már be hozzájuk és válaszoljak néhány kérdésre. Azért gyorsan visszakérdeztem, hogy ügyvéd, fogkefe kell-e. Mondták, hogy szerintük nem. Mindegy. Bementem. Kerestem a megadott nevet, eligazítottak, elindultam be az épületbe. Akkor már nem volt olyan vicces, amikor az említett ajtón, már nem emlékszem pontosan, hogy életvédelem, vagy valami gyilkossági felirat volt-e, de az tuti, hogy nem egy tilosban parkolási üggyel foglalkozó brigád volt odabent. Kiderült, hogy az Interpol megkereste a magyar hatóságokat, mert mi, pontosabban én, Németországban felvettem egy házat, ahol 4 évvel (!!!) korábban kettős emberölés történt és akkor is egy kisbuszt láttak ott. Egy vénasszony látott engem filmezni és bejelentést tett a rendőrségen. Így a rendszám alapján eljutottak Zolihoz, tőle pedig hozzám. A helyzet ismertetése után elkezdték felolvasni a német polizei kérdéssorát: ismertem-e a megölt házaspárt, voltam-e velük üzleti kapcsolatban stb. Mit kerestem ott, mit filmeztem? Erre válaszoltam, hogy SBS horgászfilmet. Mire egy másik asztalnál ülő nyomozó megszólalt, hogy ő azt a filmet látta a Haldorádón. Ekkor közöltem vele, hogy örülök, mert ott dolgozom és azt a filmet én csináltam. Így kiderült, hogy ott is van horgász :)! Na, ugye. 15 perc horgász témájú beszélgetés után visszatértünk a kérdéssorra, mert a horgász rendőrnek el kellett mennie valami késelőt átvinni egy másik helyre, így fogta a pisztolyát, betárazott, fogott egy kupac bilincset és elment. Nyugodt munkájuk lehet, gondoltam… A kedvenc két kérdésemet elmondom azért a listáról: Mit csinált Ön 2005. november 30-ról december 1-re virradó éjszaka? Kérdezték ezt 2009 telén…. Válaszomat csak kisípolva tudnám idézni. Nem is szó szerint került bele a jegyzőkönyvbe. Oda ennyi került: Fent nevezett nem emlékszik rá. A másik kérdés az volt, hogy adok-e DNS mintát. Ilyenkor azért csak átfut az ember agyán, hogy mi van, ha tévednek a hatóságok, vagy valami lelkes laboráns majd összecseréli 2 Bundesliga meccsnézés között a sok mintát… és a legfontosabb: FÁJ??? Kiderült, hogy nem. Egy műanyag vacakkal belenyúltak a számba és ezt beletették egy kartondobozba, amin hatalmas nagy piros felirat díszelgett: BŰNJEL! Meg is kérdeztem, hogy nem lehetne egy szimpla borítékba tenni, amin nincs egy ilyen előre elítélő felirat… Válasz: NEM. Na, eddig tartott a mindenütt vannak horgászok sztori.
De most vissza a karate iskolába. Tehát elég volt egyszer Haldorádó polárkabátban mennem, és máris megvolt az alaptéma Karászi Péterrel: a horgászat. Így nem volt kérdés, hogy az első adódó alkalommal, amikor tudtunk, elmentünk egy közös horgászatra.
A közbejövő tél kicsit elhúzta a lehetséges horgászat időpontját, de ami késik, nem múlik: egy verőfényes februári napon már úton voltunk ki a vízpartra. Mivel a környékünkön a Tisza kivételével valamennyi horgászvíz be van fagyva, ezért egy folyóvízi horgásznapot terveztünk be. A terv egy kis kora délutáni csónakos feederezés volt, majd utána késő estébe nyúló menyhalazás. Szerencsére ezen a napon csak minimális mennyiségű jégtábla vonult lefelé a folyón, így viszonylag biztonságosan lehetett csónakból feederezni.
Már a horgászat is eléggé érdekesen indult, mert csak a csónakhoz érve derült ki, hogy az evező és a mentőmellény is otthon maradt. Péter mondta, hogy ami így indul, az nem lehet a végén rossz :), így egy gyors telefon, és már úton is voltunk egyik barátjához evezőért és mellényért. Bíztam azért benne, hogy egyikre sem lesz szükség…
A következő sarkalatos kérdés a csónakmotor volt. Péter - elmondása alapján - novemberben használta utoljára a motort és gyorsan hozzátette, hogy „Bízzunk benne, hogy elindul”… „Na, tuti”, gondoltam, „akkor inkább felfele menjünk a folyón, mert ha nem indulna be ne kelljen annyit evezni” :)
Nem esett még szó az időjárásról. A levegő hőmérséklete a napos részeken elérte a 2-3 fokot is, azonban a viharos erejű szél nem tette kellemessé a napozást, így kötelező kellék volt a thermoruha.
Egyébként előző nap telefonon beszéltem Gégény Viktorral, aki azt mondta, hogy befagyási határon van a folyó, szinte kásás volt a víztető az előző napokban, amikor szintén igen eredményesen kergette a halakat.
Két fontos információ volt a radaron még. Az egyik, hogy bár az érzékenység túl magasra volt állítva, a vízközti zajos területről látszott, hogy lassan, de árad a folyó és hordalékot hoz magával. A másik, hogy mióta megvan a radar még ennyi halat nem láttam soha rajta, mint aznap. Sajnos 90%-ukat vízközé, 2-7 méteres mélységre jelölte, de ez is biztató előjel volt tiszai viszonylatban erre a napra.
A felszerelések kiválasztásánál legfontosabb szempont volt, hogy olyan feedereket vigyek magammal, amiken nagyok a gyűrűk, mert főleg az éjszakai menyusozásnál pillanatok alatt belefagy majd a víz a gyűrűbe. Amennyiben ezek a finom, érzékeny kis gyűrűs Shimi spiccek lennének, akkor a befagyott zsinórt megtekerve azonnal visszatörne a botom spicce. Így - bár nem idevaló - az egyik botom egy 3,9 méteres Catana BX feeder lett, mégpedig a 3 unciás spiccel, aminek már kellően nagyok a gyűrűi. A másik botom, pláne így utólag visszagondolva, nagyon hálás kis választás volt. Egy régi Spro pickeremet vettem elő, amin szintén nagy gyűrűs spicc van. Évek óta nem használtam, és gondoltam, hogy nem sajnálom, ha megadná magát a fagynak. Utólag be kell látnom, hogy „régi” botom hibátlanul muzsikált.
Ahogy elkezdődött a horgászat, szerencsénkre csökkent a hátszél, így egészen kellemesen tudtunk horgászni. Csalogatónak mindössze 1 kg etetőanyagot kevertem be némi csontival. Fontosabb volt szerintem az aroma, amit hozzáadtam. Ez egy negyedflakonnyi Sensas Attractix Bremes keszeges aroma volt. Volt egy elképzelésem, hogy ilyen hidegben nagyon erős aroma kell, hogy rávegyem a halat, hogy a kaja után ússzon akár egy centit is. Ez egy nagyon tömény karamelles, kellemes, édes aroma, amit igen gyakran használok ilyen hidegben. (Pontyos változatát favorit aromáim között tartom számon). Lényege, hogy nagyon kis mennyiség is extrém módon tudja aromásítani a csalit, etetőanyagot.
Ami leginkább meglepett, hogy viszonylag hamar, kb. 5 perc múlva megvolt az első kapásom. Hiába volt kellően finom a végszerelékem - 14-es előke és a 16-os horog - még így is nehéz volt megfogni a halakat, olyan finoman, óvatosan ettek. Nemegyszer csak a kiszívott 1-2 szem csonti volt a horgon. Változtatásra nem igazán volt ötletem, így csak egy dolgot tehettem, a csontit belefűztem a horogba, hogy ne lehessen kiszívni. A módosítás részleges eredménnyel járt. Mégpedig azzal, hogy egymás után 2 darab paducot sikerült megakasztanom és vízfelszínig húznom. Azért volt részleges az eredmény, mert mindkettő le is akadt a horogról, olyan bizonytalanul fogta csak a pici horog a halat. Nem is csodálom, hogy elmentek, hiszen ha a jellegzetes, erős alsó állású szájba csak igen gyengén akadt, nem tudott rendesen befordulni a horog. De legalább fotót sikerült készítni róluk :).
Egy apró csalimódosítást is alkalmaztam, mégpedig egy pici gilisztadarabkát is a horogra tűztem, hátha az jobban ízlik majd a halaknak és bátrabban veszik fel. Az eredmény viszonylag hamar meg is jött.
Ahogy elment a nap, rohamosan kezdett hűlni az idő. Ez nem a spiccek befagyása miatt volt veszélyes, hanem a csónakba került víz lefagyása miatt. Pillanatok alatt korcsolyapályává változtak a csónakunk alsó deszkái, ami nem vicces úgy, hogy 9 méter mély 1,7 fokos víz vett körül minket, ezért felhúztuk a súlyt és indultunk kikötni, hogy továbbálljunk az esti menyusozáshoz… 2 leakadt paduccal és 5 keszeggel zártuk a pár órás zsinóráztatást… Irány a Tiszalöki Erőmű csobaji oldala és a menyusok… De mivel ez már így is hosszú lett, arról inkább a következő részben számolok be! :) Remélem, nem volt dögunalmas!
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotó: Karászi Péter, Takács Péter
