Az április 15-től 30-ig tartó időszak pergetés szempontjából a legszűkebb keresztmetszet számomra. Tavaszi „élményhozónk”, a balin még tilalmi időt kihasználva kergeti a sneciket és a fajtársait, a süllő még, a domi már szintén „védett”. A harcsa jöhetne szóba meg a csuka, előbbit próbálgatjuk, utóbbi annyira nem érdekel. Így ha horgászni szeretnénk Sanyi barátommal, egy dolog jöhet szóba, az pedig a feeder.
Azon a héten szinte végig jó idővel kápráztatott el minket a tavasz, sorra dőltek meg a melegrekordok, de már szerdától mondták a meteorológusok, hogy hétvégére vége az örömnek. Miért is ne akkor romlana el az idő, ha végre ki tudunk jutni a vízpartra… Az időjárás mellett volt még egy fontos tényező, ami befolyásolja a horgászatainkat, ez pedig a Forma 1. Mindketten nagy Forma 1 rajongók vagyunk, így a versenyhétvégének, ha lehet, az a programja. Bár az idei futamok - kivéve a másodikat - roppant unalmasak voltak eddig, de ez nem ide tartozik :)
Nos, tehát adva volt egy olyan hétvége, ami tartogathatott némi hideget: a hétköznapi 27 helyett max. 12 fok lesz nappal, viharos széllel és esetleg esővel, ráadásul késő délután F1 futam. Ezek tükrében írtam meg cimborámnak az üzenetet szombaton: „Vasárnap 9-13 gyors feeder peca?” A válasz pár perc múlva meg is érkezett, egy like szimbólum formájában, no és az üzenet: „Vegyél csontit! Tipped a futamra?” Ugyanis arra is szoktunk tippelni :).
Tudatosan nem akartunk hajnalban, még napkelte előtt kimenni horgászni. Ennek több oka is volt, egyrészt az időjósok -3 fokot jósoltak, és áprilisban már nem szívesen fagyoskodik az ember. Mivel csónakos horgászat volt a cél, nincs olyan, hogy versengeni kell bárkivel is a parti helyekért, valamint ha megtaláljuk a keszegeket, úgyis fogunk, ha nem, akkor meg 2 napot is ott fagyoskodhatunk a csónakban, akkor se lesz vigyorgás.
Na, a bejósolt hideg be is köszöntött: reggel, amikor kimentem pakolni, még igencsak kellett a vastag kabát. 6 óra után ránéztem a telefonomra: 2 fok… huh, az hűs! Ahogy a Nap feljött, érezhetően elkezdett melegedni az idő, rá is klikkeltem a frissítésre, vajon mennyivel van melegebb: 7 óra 11 perc: 1 fok. ????!!! A csónakponyván is majd másfél centis jég jelezte, hogy az előző délutáni eső megfagyott. Vajon a természet, a sok gyümölcsfa virága mit szólt ehhez? 1-2 héten belül kiderül, de nem jósolok nagy jövőt a különböző barackoknak, meggynek, cseresznyének.
Mire a vízpartra értünk, az autó már büszkén hirdette, hogy elérte a hőmérséklet az 5 fokot, így abbahagyhatta a villogást és a „Vigyázz, hideg van!” feliratok küldözgetését. Rendesen jó érzés volt kiszállni a töltés tetején a kocsiból, látva a zöldülő fákat, érezni a napsütést. Ma jó idő lesz és kész! Tévedtek a jósok! Gyerünk pakolni és irány a víz! Ahogy elindultunk, Sanyi barátom már fel is tette az első kérdést: ikszeltél? Ja, tényleg. Elő a fogási naplót és jön a ma vajon hányadika van játék.
Nem egy horgászt hallottam már szentségelni a kis mezők láttán. Az előző évi egy jól eltalált konstrukció volt, még a hibáival együtt is, de ez az idei??? Hát, a jó az nem ilyen. Nem elég, hogy fele akkora méretre lett összezsúfolva a táblázat, így akinek rosszabb a szeme, az egy ikszel egy negyed évet is áthúz, de sehol egy támpont, hogy milyen nap is van. Nem mindenki tudja azonnal, hogy hányadika van.
E gyors kitérő után vissza a pecához! Kötelező adminisztráció elvégezve jöhetett a felszerelés összerakása. Előző évben láttam egy forgatáson a Rövid botokkal kis tavakon c. film készültekor a Team Feeder család rövid, csónakos változatait. Majd ugyanezeket nyúztuk a Vágon, keményebb pályán is, szintén egy forgatáson. Már akkor eldöntöttem, hogy lecserélem a 3,6 és 3,9 m-es botjaimat ezekre a pálcákra, mivel a csónakban nemhogy felesleges a nagy hossz, hanem kifejezetten „káros”, zavaró is volt. Folyamatosan vagy az eget kellett bámulni az égbe meredő spiccek miatt, vagy küzdeni a zsinór befűzésekor a hossz miatt. Így idén be is táraztam gyorsan 2 ilyen botot, ami egyben a gyerekeknek is jó lesz, ha idén is kijönnek velem a vízre. „Apa ezt nekünk vetted?” „Igen, de először apa gondosan leellenőrzi!” :)
Kifejezetten kedvelem a folyóvízi feeder horgászat általunk művelt módozatát, mivel alig kell hozzá cucc. Nem kell magunkkal cipelni 123124 féle végszerelék elemet, kiegészítőt, hanem minden elfér egy pici dobozban. Az általam használt végszereléket szintén egy forgatáson láttam Döme Gábornál, azóta csak ezzel üldözöm a keszegeket. Full egyszerű, nincs semmi felesleges elem, 1 perc alatt kész és hatékony a csónakos mókához. Feltéve, ha megtaláljuk a halat.
Meggyőződésem, hogy tavasszal a helynek sokkal nagyobb jelentősége van, mint már a nyári időszakban. Ilyenkor az áradások, esőzések miatt száguld a víz, a vízhozam a nyárinak akár 3-4 szerese (420 m3/sec) is lehet, ráadásul még meglehetősen hideg (11 Celsius-fok), nem rohangálnak a halak össze vissza. Vagy az ívás gondolatán jár az eszük, vagy azon, hogy ne vigye el őket a víz, így olyan helyet keresnek, ahol kényelmesen meg tudják várni a nyugodtabb időszakot, amikor elindul a határozott melegedés, egyben belassul a folyó.
Az első hely, amit kiválasztottunk - mint utólag kiderült - vakvágány volt. Már akkor gyanút foghattunk volna, amikor 2 x 8 kg-nyi súllyal nem tudtunk rendesen megállni, de amikor igen hosszú kötéllel ez végre sikerült, bevetettük készségeinket. Az eredmény: 1 óra alatt 0 kapás, rengeteg uszadék, levélmaradvány minden alkalommal a zsinóron. Új helyet kell keresnünk, így motor beindít és már mentünk is felfelé. (Parti horgászként kizártnak tartottam volna, hogy ha egyszer odapakoltunk valahova, összerakjuk a felszerelést és új hely keresésére induljunk.)
A második hely felett épp egy parti horgász csomagolt össze, befejezte a horgászatot. „Volt valami?”, kérdeztük. „Ilyen kis rángatások…” (mutatta a kezével) „… de nem eszik rendesen a hal”, mondta. Látszott a felszerelés erején, hogy ő nem igazán a keszegeket kergette, így itt akár nekünk lehet keresnivalónk. Mielőtt bedobtunk volna, jött is a gyors kérdés: „Csokit tartod?” „Naná!”, mondta Sanka barátom. Az első hal egy csokit ér.
Az idióta Svájc és a CHF árfolyam miatt idéntől nem Milka csoki lett a tét - bojkottáljuk a vásárlást -, hanem kék Balaton szelet. :)
Szerelékek bent, alig telik el egy perc, Sanka olyat bevág, hogy én is megijedek. „De jó, kapásom volt, meg is van…” - és már tekeri is fel a halat. De „sajnos” lemaradt félúton! Hú, mennyire sajnálom! De tényleg. Ebben a pillanatban nekem is kapás, bevágok, de úgy bánok vele, mint a hímes tojással. „Na, hogy hívják ezt a halat?”, kérdeztem. „Csoki!!!” - és beröptettem az első halat a csónakba! :)
Ahogy ezt kimondtam, Sanyi is tekerte fel első halát, majd rá alig 30 mp-re a másodikat. Meg is állapítottam, hogy így 1:1 :). De nem kell megijedni, nem fogok felsorolni minden egyes halat - a lényeg, hogy igazán felpörögtek az események. Folyamatosan fárasztottunk.
Sanyi barátom egy különös módszert választott: csak egy bottal horgászott, amit az ölében tartott. Mondtam is neki, hogy ez szabálytalan a kettőnk közötti versenyben, mivel én kettővel horgászom, így megoszlik a figyelmem a 2 bot között, míg neki csak egyre kell koncentrálnia, így neki dupla annyi figyelem jut a botjára, tehát úgy igazságos, ha megfelezem a fogott halainak számát. Roppant nagyra értékelte okfejtésemet.
Ritka pillanat volt, hogy mindkét botom nyugodtan pihenjen a csónakdeszkán. Aztán egyszer Sanyi barátom valamit nagyon eltalált, mert bedobás után szinte alig nyugodott meg végszereléke, már be is vágott és húzta a halat.
Amikor ezt harmadjára adta elő, elkezdtem figyelni és észre is vettem, mit sunnyog. Egy CSL aromába áztatta be a dobás előtt a csontit és a kajára is tett pár cseppet minden alkalommal. Furcsa, de ahogy leért a kosár, azonnal kapása is volt, így kénytelen voltam új szabályt bevezetni. Igazságosan elosztottam a Tiszát. Ami 6 méteres csónak felétől lefelé van, az az én etetésem, ami felette, az mind az övé, oda dobhat. Sajnos így minden halát az én etetésemről húzta le.
Mindent egybevetve egy roppant jó pár órás horgászatot zártunk kilenctől egyig, mivel utána haladni kellett hazafelé, hogy a cuccokat rendben el tudjuk időben pakolni és jöhessen a Forma 1!
Írta: Takács Péter
Fotó: Koperveisz Sándor, Takács Péter