A harmadik felvonásra alig pár napot kellett várni. Ekkor Sanyi barátommal már célzottan arra a helyre mentünk, ahol korábban a gyerekekkel horgásztunk igen jót! Mi változott az első próbához képest? Etetőanyag, csali, végszerelék nem változott, csupán a horgászat időpontja, valamint a helyszín. Még mélyebb víz, kánikulai meleg és egy igazi, pörgős élményhorgászat…
A harmadik felvonás
Erre a horgászatra a korábbival ellentétben nem késő délután és este került sor, hanem épp ellenkezőleg, egy hétvégi napon a délelőtti időszakban indultunk a halak kergetésére. Ezúttal kihagytuk a nagyhalas próbálkozást, kizárólag keszegre horgásztunk 2-2 feederbottal.
Reggel 5:40-kor volt a találkozó a csónaknál, és a szükséges felszerelések bepakolása után már úton is voltunk ugyanazon az útvonalon, amerre a gyerekekkel is mentünk.
Mivel rekord melegre számíthattunk ezen a napon, a befejezés időpontját előre meghatároztuk, ha eszik a hal, ha nem. Így nem fordulhat elő, hogy túl sokat és sokáig vagyunk a tűző napon. Ez az időpont a 10:00 volt, ekkorra a hőmérő már nem nagyon létező „higanyszála” már jócskán 30 fok feletti hőmérsékletet mutatott. Tehát reggeltől délelőtt 10-ig tartó keszegezés volt a cél.
Szerencsére a RAW fotók adatai sok egyéb mellett rögzítik a képek elkészítésének pontos időpontját, így utólag is könnyű rekonstruálni a napot.
A kiválasztott horgászterület legfontosabb jellemzője az, hogy egy kanyar belső ívén horgonyoztunk le, ahol 4-5 méterről fokozatosan mélyül le a víz egészen 16 méterig. Mivel a sodrás viszonylag gyenge, halat szinte bárhol találhatunk ezen a rézsűn. A feladat annyi volt, hogy találjuk meg azt a mélységet ahol nemcsak kis, picuri keszegek vannak, hanem a lapos-karika-bagoly triumvirátusból már a darabosabb egyedek is horogra csalhatóak. Ha rövidet vagy jobbra, a part felé dobunk, akkor a sekély területen is megállíthatjuk végszerelékünket köszönhetően a Hard River kosárnak. Azonban ha hosszút vagy balra be, a sodorvonalba dobunk, akkor távolságtól függően akár a 16-os gödör mélyén is horgászhatunk.
A horgonyzás után jöhetett az etetőanyag bekeverése, hogy addig, ameddig én is felszerelem a feederbotjaimat, az megfelelő állagú legyen.
Megfelelő állag… ezzel kapcsolatban engedjetek meg egy kis történetet:
Az egyik tiszai strand feletti területen sétálva beszélgettem a horgászokkal, miket fognak, mire horgásznak stb. A válasz engem is meglepett: keszegeznek, de nem eszik a keszeg, még a kosárból sem eszi ki az etetőanyagot. A végszereléket látva azon már nem csodálkoztam, hogy miért nem lett öngyilkos egy-egy keszeg, amelyik felnyársalta volna magát arra a kampóra. De az etetőanyag azért megér pár gondolatot, pláne azután, miután a következő horgásznál is „retúr - peep show” etetőanyagot láttam. Ez az a fajta etetőanyag, ami be van zárva a ketrecbe (etetőkosár) ezt megmutatjuk a halaknak, de hozzáférni nem tudnak, mivel ott a rács, és nem is oldódik ki, tehát megenni nem tudják. Ismerős ugye, amikor a nap végén csapkodják a vizet vele, hogy a reggel belegyúrt kaja valahogyan távozzon. Volt szerencsém Döme Gábor etetőanyag előkészítését végignézni a Haldorádó - Sikeres Sh. Feeder kupa előtt. Még nekem is kigúvadt a szemem, mint a csigának, olyan aprólékos munka volt ezt, olyan sokszor törték át ismét és ismét 1-1 nedvesítés között, hogy az tényleg elérje a megfelelő állagot. Tudom, ez a másik véglet, de higgyék el a kezdő horgászok, hogy az etetőanyag előkészítése nem elpazarolt idő! Ráadásul a lényeg, hogy azt NE egy kicsike, vödörnek nevezett edénykében végezzük, mert abban esélyünk sincs homogénre keverni. De ez megérne egy komplett cikket, nem is untatok tovább senkit ezzel, kezdődjön a horgászat!
Sanyinál se kellett több 5-6 percnél, hogy megjelenjen a horgon az első hal. Míg nálam egy karikakeszeg volt a tettes, addig barátomnál egy laposkeszeg döntött úgy, hogy felveszi a horgot.
Bár csónakból horgásztunk mindketten, igyekeztünk a lehető legpontosabb horgászattal kitapasztalni, honnan jönnek a szebb halak, melyik távolság - ami egyben eltérő mélységet is jelentett - működik legjobban. Éppen ezért ahogy az első szebb halak horogra kerültek, azt a távolságot kezdtük meg mindketten horgászni a rézsűs területen.
Minél több etetőanyag ment be a horgászhelyre, annál pörgősebbé vált a horgászat. Kezdett igazi élménypecává válni ez a pár órás horgászat. Szinte folyamatosan kint volt az egyik bot végszereléke a csónakban, de volt olyan, hogy 3 bot is az újracsalizásra várt.
A Hard River kosár megtöltése is roppant egyszerű, igazából én csak belenyomtam az etetőanyagba kétszer-háromszor, majd két ujjal belenyomtam a két végét. A jó állagú etetőanyag pár perc alatt kioldódik a kosárból.
Természetesen 2 x 2 bot lehetőséget ad a kísérletezésre is. Sanyi, mivel ő ült a sodorvonal felőli oldalon, gyakran dobott ki egészen annak belső szélére, de le egészen a mélybe. Ezen a napon ez nem vezetett eredményre.
Ritka, hogy az-az etetőanyag, amit bekeverek egy-egy horgászatra, az valóban el is fogy egy szemig és nem a végén kell a vízbe borítani. Ezúttal olyan sok dobás-fárasztás követte egymást sorban, hogy most elfogyott.
Írta: Takács Péter
Fotó: Koperveisz Sándor, Takács Péter