Az előző szezonban egyre többet horgásztam a Tiszán. Volt, hogy partról feederrel, de volt, hogy csónakból pergetve kergettem a halakat. Minél több horgászaton voltam túl, annál több rálátásom volt arra, hogy amint az ember a „vízen” ül és nem a partról próbálja megfejteni a folyót, egyszerűen kinyílnak a lehetőségek a halak megfogására. Egy telefonon érkező kérdés adta meg a végső döntést, hogy belevágjak egy saját csónak készítésébe: „mit kérsz születésnapodra?”…
A telefon édesanyámtól jött, hogy döntsem el, mit kérek tőlük születésnapomra, mert szeretnének olyan ajándékot adni, aminek igazán örülök. Így pár másodperc gondolkodás és fejszámolás után meg is mondtam a választ: 15 szál 6 méteres, colos fenyődeszkát!
Még szerencse, hogy telefonon beszéltem a szülőkkel, mert így nem láttam a meglepett arckifejezésüket. Már fel voltak készülve egy mobiltelefon, LCD tévé kategóriájú kérésre, de végképp nem gondoltak ilyen jellegű dologra.
Az elméleti döntés megszületett, kezdődhetett a csónak projekt megvalósítása!
Első feladat az volt, hogy találjak egy olyan csónakformát vagy épp tervrajzot, amit meg szeretnék valósítani. Ebben a választás nem volt túl bonyolult. Karászi Péter barátom csónakjából már nagyon sokat horgásztunk, ami - a tapasztalatok alapján - egy igazán jó és stabil csónak. Ő is baráti segítséggel készítette el ezt a tuti kis vízi járművet, melynek méreteit ő is egy tokaji csónakról, Tóth László pergető horgász csónakjáról mérte le. Ami biztos, ez a csónak azt tudja, amire nekem szükségem lesz: stabil, biztonságos, kényelmes.
Nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy a baráti társaságban volt olyan ismerős, akik hobbiszerűen építettek előző években csónakokat, így ők képben voltak a legfontosabb lépésekben, mit hogyan is kell elkészíteni. Németh Andrissal - aki felajánlotta segítségét a csónak elkészítésében - egy ( korábbi cikkemben) már találkozhattatok.
A mintacsónak kiválasztása után a méretek levétele következett. Erre egy szép decemberi délutánon került sor. Itt alaposan körbemértük a csónak fontos adatait, valamint lefényképeztünk minden olyan fontos pontot, ami segít majd nekünk a csónak elkészítésénél.
Méretek megvoltak, következhetett az anyagbeszerzés. Nem is gondoltam, hogy milyen nehéz feladat 6 m-es fenyődeszkát venni. Több megoldás létezhet arra, hogy meglegyen a megfelelő faanyag. Az egyik, hogy nyers (nedves) deszkát kell venni, amit pár hónapra le kell tenni valami száraz helyen, hogy szépen lassan száradjon. A másik lehetőség, hogy szárított fenyődeszkát vesz az ember. Mindkét verziónál lehet venni hagyományos lucfenyőt, vagy sokkal strapabíróbb - és drágább - borovi fenyőt. Ha nagyon nedves a fenyőfa (még viccesen mondtuk is, hogy ezen még reggel a rigó fütyült), amiből a csónak épülne, akkor a fa összeszáradásakor hatalmas rések alakulnának ki a deszkák között.
Ha viszont csont száraz a fa, azzal akkor lehet probléma, amikor megdagad: még a csavarok fejét is letépné dagadás közben! Ilyenkor legyen okos az ember… Én a száraz fa változatot választottam és nyakamba vettem a várost, a környező fatelepeket. Amit venni akartam: 6 méteres, gyalult, colos, száraz fenyődeszka. A válasz roppant egyszerű volt: nincs. Végül találtam egy fűrésztelepet, ahol volt 6 méteres - nyers - sima fenyő deszka. Nagyon észnél kell ám lenni, amikor az ember fát vesz. Én lepődtem meg legjobban, amikor az egyik helyen ~ 55.000 Ft volt 1 m3-nyi nyers fenyő, míg egy másik helyen 105.000 Ft volt ugyanolyan fa.
Így nem volt más lehetőség, megvettem a ~ 0,4 m3-nyi fenyődeszkát és átvittem egy olyan fatelepre, ahol vállalnak szárítást és gyalulást. Ennek a faanyagnak a szállítása sem egyszerű feladat. Sima személyautóra nem igazán fér fel, pláne ha azt is hozzátesszük, hogy igen kicsi az, ami a KRESZ szerint kilóghat előre és hátulra. Mindegy, mi megoldottuk :). Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 15 szál fenyődeszka a tetőcsomagtartót ráhajtogatta a kocsira… :(
Az alja és az oldala már megvolt a csónaknak, az eleje, a hátulja, valamint a merevítő bordák viszont még hiányoztak. Itt - Andris javaslatát követve - elmentünk a helyi Tüzép telepre és ott vettük keményfa rönköket, azokat vágattuk fel első és hátsó tükörnek, valamint a bordáknak való fának. Miért volt ez nagyságrendileg gazdaságosabb? Mert bármilyen kész, száraz, méretre vágott faanyag sokszorosába került volna, mint így ez az egész. Az egész keményfa mennyiség került 6.000 Ft-ba, míg kb. 2 balkonnyi faáru került volna ennyibe.
Balkon, első tükör, hátsó tükör… Ezeket a szavakat - melyeket Andris használt - nekem még szokni kellett, sokáig nekem ez szimplán eleje, hátulja, és bordák voltak. Tehát megvolt a faanyag a bordákhoz, már csak azt össze kellett állítani. Itt egy egyszerű megoldást alkalmaztunk, megkerestünk egy helyi asztalost, aki némi szárítás után összecsapolással kiválóan elkészítette a bordákat. Hogy milyen szögre? A mai napig nem tudom, megmondtuk neki, hogy a hátsó tükör szélessége alul 80, felül 100 cm, magassága pedig 38 cm. Ebből gond nélkül ki tudta számítani a tükör és a bordák megfelelő szögét, a méreteket pedig megadtuk neki, hogy milyen szélesek legyenek. Nem is volt ezzel több gond, pár nap múlva ott sorakoztak a kiváló keményfa merevítők a műhelyben.
Már csak egy dolog volt hátra az előkészületek sorából, mégpedig a bordákat merevítő vasak elkészítése. Ebben a munkafolyamatban apósom ajánlotta fel segítségét, aki rendkívül ügyesen bánik a flexszel és a hegesztővel. Ezek a vasak rögzítik megfelelően a bordákat, a bordák által bezárt szöget. Hiába vannak azok megfelelően összecsapolva, faszeggel rögzítve, ezek a vasak teszik lehetővé, hogy lehessen húzni vonni, forgatni a csónakot, ne engedjenek el a ragasztások a bordákban. Apósom, Dr. Nagy Ferenc, olyan alapos volt, hogy a vasakat összepárosítva fel is fúrta a bordákra, majd megszámozva azokat levette, lefestette, így minden előkészítés kész volt ahhoz, hogy nekiláthassunk összerakni a csónakot.
Elérkezett az első nap. Andrist elkísérte egyik kollégája is, így gyakorlatilag 4-en vágtunk neki a projektnek. Ők ketten vitték a munka érdemi részét, nekem a „hozd ide”, „fogd meg itt”, valamint a ballaszt, azaz a nehezék szerep jutott: „ülj ide és nyomd le” :)…
Először a bordákra raktuk fel a vasakat, valamint elkezdődött azok „rézselése”. Hogy az mit jelent? Először én is csak néztem, mint piaci hal a szatyorban, de a Mesterek elmagyarázták, hogy a balkon deszkákat, valamint az első és a hátsó tükröt a fenékdeszkák és az oldalsó deszkák dőlésének megfelelő szögbe kell gyalulni.
Bordák, tükrök dőlésszöge rendben, kezdődhetett a csónak összerakása. Átköltöztünk a műhely lenti részébe, ahol elfért a 6 méteres csónakdeszka és volt annyi hely, hogy feltehetően össze is tudjuk majd rakni azt. Lekerült az első deszka a földre és indulhatott a méregetés… Elő a fényképezőt! Míg Andrisék lelkesen méregették a bordák helyét, gondoltam, fotózok egyet. Erre megszólalt Andris: „na, ezt ne fotózd le, mert már elb@...tuk”. Jót röhögtünk, hogy egy deszka volt a földön, de már rossz volt.
A probléma természetesen nem volt súlyos, csupán az, hogy a deszkának arra a felére rajzoltunk fel mindent, ami a belső fele lesz majd, miközben a vázlatnak a külső lapon kellett volna lennie. Ezután fel is került az első - a leendő középső - deszkára az összes borda, és már ott állt a csónakom gerince.
Mire észbe kaptam, úgy felpörögtek az események, hogy pikk-pakk ott volt átfordítva a csónakom két széle, bordái, no meg az alsó-középső deszka. Az első nap eddig jutottunk, de egészen pontosan délután 5 körül kezdtük meg a munkát a bordákkal és kb. este 10 órakor fejeztük be az első napi etapot.
Ahogy Andris megjegyezte, így már át lehetne kelni ezzel a csónakkal a Tiszán, csak nagyon gyorsan kellene mericskélni ki belőle a vizet…
Másnap szintén késő délután kezdtük neki a munkának. Mi volt erre a napra a jellemző? Kevés fotó, de nagyon sokat haladtunk! Először az alsó deszkák kerültek a helyükre - gyakorlatilag mire eszembe jutott, hogy kellene a dokumentáláshoz fotó, addigra a csónak alja már szinte teljesen készen volt.
Azért ennek a napnak is megszületett a mondása, mégpedig, hogy: „ugye ez az ajtó kifele nyílik?”… Egy pillanatra meghűlt bennünk a vér, mert egy utólag kialakított melléképületben dolgoztunk, és mi van, ha úgy nyílik az ajtó, mint egy átlag családi házon: befelé? Feri bácsi megnyugtatott minket, hogy kifelé nyílik, mert logikusan építette ő ezt annak idején…
A munka látványos része akkor lassult be, amikor elérkeztünk a szélső deszkákhoz, aminek a végeit már vágni kellett, hiszen a csónak orra keskenyebb, mint a középső része (így míg középen megvan a teljes szélesség, addig az orr résznél már vágni kell a deszkákat).
A második nap is hasonló időpontban fejeztük be a munkát, mit előző este, tehát 10 óra körül, így a fenti képen a nagyságrendileg 10 munkaórás állapotot láthatjátok.
A harmadik napra már jóval aprólékosabb munkák maradtak, amit meg lehetett csinálni zárt térben.
Tényleg nagyon szép látvány volt, amikor átfordítottuk a csónakot és előttünk volt az elmúlt napok munkája, annak eredménye. 13 szál 6 méteres deszkát használtunk fel a csónaktest elkészítéséhez, az első rész dobozolásához kellett egy szál, míg az utolsó középen hosszában kettévágva fogja a hablécet adni.
A csónak külső kezelését, vízállóságát poliészter műgyantával akartuk megoldani. Így gyakorlatilag lesz egy fa csónakra „ráhúzott” külső műanyag csónakom, ami tuti nem ereszti a vizet és időtálló. Ehhez a munkafolyamathoz azonban minimum 15 Celsius-fok hőmérsékletnek kell lennie, így arra még 1-2 hetet várni kellett. Zárt térben, no meg télen ezt nem célszerű végezni, mivel irgalmatlan fűtési költséggel járna, valamint igencsak büdös és az egészségre is káros a polésztergyanta kötése közben felszabaduló gázok belélegzése.
20 nappal később…
Csaknem 3 hét kellett végül, hogy a külső hőmérséklet elérje a gyantázáshoz szükséges 15 Celsius-fokot.
A március 15-i négynapos hétvége volt az első olyan alkalom, amikor az időjárás megfelelő volt, bár még ezeken a napokon is csak 11 óra után kúszott a hőmérő higanyszála a kívánt magasságba. Mivel igencsak gyors a műgyanta kötése, ez nem egy nyugodt, lassú munkafázis. Szerencsére még egy horgászcimbora, Imre Csabi is bekapcsolódott a hatékony munkába, így gond nélkül vágtunk neki a feladatnak. Ők már végigjárták a gyantázás buktatóit, így az én csónakomnál már sok hibalehetőséget előre ki tudtunk kerülni.
Itt tudtam meg, hogy a látszólag teljesen homogén üvegpaplannak van ám színe és fonák oldala is. Ha a színével kifele helyezzük fel a csónakra, szinte gond nélkül kenhető rá a gyanta, míg ha a „szöszösebb” oldal van kifelé, akkor a henger szépen kiszedegeti az üvegszálakat és fél óra múlva már úgy nézünk ki, mint egy jeti.
Egy kilónyi műgyantához hozzáadtuk a katalizátort és indulhatott a stopper, bár ez nem órára működik, hanem amikor már jobban tapad és többet tép fel, mint amennyit szétken, akkor már túlzottan megkötött a gyanta. Mivel sokan voltunk, szaporán haladt a munka. Katalizátor, kenés… és így ismétlődött folyamatosan.
Miután ezzel megvoltunk, következett 1 nap száradás és jöhetett a poliészter TopCoat külső gél réteg. Ez hivatott megvédeni a műgyantát a savas kémhatású víz lassú maró hatásától, valamint ez időjárásálló és színezhető is. Ez a csónakom esetében „Haldorádó kék” szín lett, de volt, aki strandkorlát kéknek titulálta. Nekem tetszik, ez a lényeg.
Végezetül azok számára, akiket érdekel, néhány sor a költségekről…
- 15 szál colos, nyers fenyődeszka: ~ 17.000 Ft
- szárítás, gyalulás: 14.000 Ft (ebből a gyalulás volt szerintem irreálisan drága, mert míg a szárítás 5.000 Ft, addig a gyalulás 9.000 Ft volt. Lehet, ennél a pontnál vertek át, mert hozzáértők szerint ez a munkafolyamat nagy automata gépeken 15 szálnál nem több mint 5 perc munka, és van, ahol ezt egy ezresért megcsinálták volna.
- nyers keményfa a bordákhoz felvágással együtt: 3.000 Ft
- bordák, tükrök elkészítésének munkadíja: 5.000 Ft
- 2 szál 30-as laposvas a bordák merevítéséhez: 5.000 Ft
- szegek, csavarok: 1.500 Ft
- lábrácshoz, ülőfelülethez deszka: 6.000 Ft.
Tehát ez így, anyagárban 51.500 Ft. Ehhez jön még hozzá a külső felületkezelés költsége, ami gyantázásnál harmincezres tétel. Ezt én a netről vettem meg a www.mugyantak.hu -tól, ahol nagyon sok hasznos infót kaptam a cég kollégáitól, hogy hosszú életű legyen a munkánk!
Egyéb módokra (szurok stb.) nem tudok árat. Amire még szükség van a gyantázásnál, azok a hengerek, melyeket a munkafolyamat végén lehet is kidobni, mert úgy beleköt a gyanta, hogy kemény lesz, mint a kő.
Írta: Takács Péter (t_peti)
