Van a Tiszán egy évenként megismétlődő kis csoda, amikor a víz felszíne szó szerint megtelik élettel. Rovarok milliói kelnek fel több éves lárva „álmukból”, bújnak a felszínre, hogy ott pár órát eltöltve, repülve mutassák meg magukat a nagyvilágnak, gondoskodjanak az újabb nemzedékről, majd küldetésüket befejezve táplálékul szolgáljanak a halaknak. Ez a tiszavirágzás. Idén egy kifejezetten szép, intenzív virágzásnak lehetett szemtanúja az, aki a június huszonnegyedike körüli késő délutánokat a Tisza-parton töltötte. Aki viszont nem tudott kijutni, annak szeretném megmutatni pár fotón és egy kisfilmen keresztül ezt az élményt!
A Felső-Tiszai kalandok sorozatom előző része ott ért véget, hogy elkészült a csónakom. A készítésének a sok horgászat mellett nem titkolt célja volt, hogy végre közelről vehessem szemügyre ezt a tiszai csodát, a tiszavirágzást.
Maga az esemény délután 5 óra körül kezdődik. Ekkor jelennek meg az első hírhozók. Talán ez az, amire nem kell sietni, mármint, ha én fiú kérész lennék, tuti nem sietnék. Jókat szoktunk mosolyogni azokon a kapkodó kérészeken, amik már hamar kibújnak és körbe-körbe röpködve keresik a kérészlányokat, hogy azokkal eltöltsenek egy pár másodperces… unaloműzést. Ám azok még sehol, pedig a biológiai óra igencsak ketyeg nekik is, tehát akkor érdemes a felszínre látogatni, amikor már a kérészlányok is fent köröznek. Arról nem is beszélve, hogy az elsőket még mérnöki pontossággal fogyasztják el a különböző madarak: fecskék, sirályok stb.
Amilyen lassan indul, olyan gyorsan pörögnek fel az események a vízfelszínen. Szinte alig telik el pár perc, és már igen nagy mennyiségben röpködnek a „bogarak” a Tisza felett. „Bogár”, ahogy felénk hívják, pedig köze nincs hozzá, de valamiért ez ragadt rá.
Mi befolyásolja a mennyiségét? Jó kérdés. Eddigi tapasztalataink alapján szedtem össze néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Időjárás, vízhőfok, víz állapota (árad-e, milyen a tisztasága). Pár éve szaladtam bele egy olyanba, hogy igen szép repülés volt egyik nap, szóltam a barátaimnak, hogy másnap jöjjenek ki, mert várhatóan szép repülés lesz. Ha hiszitek, ha nem, egy árva kérész sem láttunk. Mi változott? Ideért egy kisebb árhullám, ami kb. 2 fokot hűtött a folyó vizén, megerősödött a sodrás, zavarosabb lett a víz. Eredménye: 0 kérész. Másnap szintén semminek nevezhető mennyiség, míg a harmadik napon olyan intenzív repülés, amit már régen láttunk.
Ez a 2012-es repülés hihetetlen intenzívre sikerült. Minden körülmény teljesen ideális volt ahhoz, hogy gond nélkül repkedhessenek a kérészek. Meleg a Tisza vize, tiszta, áradásnak híre-hamva sincs. Ilyenkor pár nap alatt lezajlik a repülés, míg egy hidegebb, zavaros víz esetén akár másfél hétig is elhúzódhat.
Meddig tart egy-egy nap? A tapasztalataink alapján délután 5 órakor kezdődik, a legintenzívebb repülés pedig kb. 7 óra körül észlelhető. Eddig az időpontig a vízfelszín közelében köröznek, kergetik egymást.
A kérész a felszínre feljövő lárvából bújik ki, majd megpróbál minél hamarabb megszárítkozni, hogy stabilan tudjon repülni. A hímekre egy további vedlés is vár, amihez különösen jól jön valami kapaszkodó…
Az alábbi kisfilm bepillantást ad a Tisza 2012. június 24-i virágzásába:
Hihetetlen volt kint lenni a vízen és nézni ezt a világhírű csodát. Bár vittem magammal pergető botot, olyannyira belefeledkeztem a fotózásba, a videózásba, hogy fel sem merült a gondolat, hogy kézbe vegyem a botot és az úszó kérésztetemek között megpróbáljak horogra csalni halakat. Ez most így volt szép!
Írta: Takács Péter (t_peti)
