Bátran állíthatom, hogy az év döntő részében másokhoz hasonlóan előtérbe helyezem az intenzíven telepített vizek horgászatát. Ezeken a tavakon is számtalan kellemes élmény várhat ránk, azonban egy idő után, a tucatszám megfogott pontyot követően már hiányzik az a dolog, ami szerintem az egész lényege. Ez pedig nem más, mint a KIHÍVÁS! Az őszi időszak beköszöntével úgy döntöttem, hogy új feladványok elé állítom magam és az Öreg Hölgyet, azaz a Dunát veszem célkeresztbe, ahol magamhoz hűen szintén a pontyokat szerettem volna elsősorban üldözőbe venni.
Pontyozni a Dunán? Persze, mi sem egyszerűbb! Aki valaha is lógatott ezen a rapszodikus, vad vízen az tudhatja, hogy itt sokszor 1-2 keszegért is komolyan meg kell küzdeni, nemhogy a pontyokért. A dunai pontyozásom története egy egyszerű Messenger-üzenettel kezdődött egy átlagos szombat délelőtt, amelyet kedvenc villanyszerelőm küldött nekem: „Mennyire vagy túsz?” Őt ismerve ekkor már sejtettem, hogy peca áll kérdése háttérben :)
Gyors telefonos egyeztetést követően az addig szürke szombatom rögtön kivirágzott, és azon kaptam magam, hogy a korábban már kinézett dunai kőruganyon tűzöm a csontit a horogra. Miközben én igyekeztem becserkészni az élő Duna összes békés halát (is), addig Gábor pergető módszerrel próbálkozott, ugyanis ő bizony, ha horgászatról van szó, szinte mindig a ragadozókat veszi üldözőbe. Így alakult ki kezdetben a mi igen furcsa horgászbarátságunk.
Mivel ritkán horgászom a Dunán, és a folyam e részén még sosem jártam korábban, első körben 50 grammos alagút kosárral és 50 cm-es előkével próbálkoztam a horgon 3 szem csontival. Az általam meghorgászott rész a kőrugany belső fele volt, így teljesen indokolatlannak éreztem a hosszabb előkét vagy a nehezebb kosarat. A horgászatot egy klipszelt 25 méteres távra történő 10 kosaras alapozással kezdtem, és a lassú vízmozgás miatt az így bejuttatott etetőanyag – reményeim szerint – helyben is maradt.
A horgászat első 40 percében csupán a gyakori 5-6 perces dobásokban lelhettem örömömet, azonban az idő előrehaladtával megjelentek etetésemen az első jelentkezők… no de mik is ők? Nagy keszeg, amur, ponty vagy valami más? Kezdetben nem tudtam eldönteni, mivel az eleinte túlságosan lefinomított szerelékemet vagy megtépték kapás és bevágás után, vagy a vékony húsú horgot görbítették ki.
Ezen az őszbe hajló késő délutáni napon összesen 4 kapást tudtam elkönyvelni 2 órán belül, ezekből azonban csupán 1 halat sikerült megfogni lencsevégre kapni… egy hamisítatlan, vad dunai tőpontyot, aki garantáltan nem szenved anorexiában! Mivel ő volt életem első élő dunai pontya, rendkívül boldoggá és inspirálttá tett! Ezt a napot azonban csupán egy előválogatásnak szántuk, a műsor főpróbáját vasárnap hajnalra terveztük!
Baromira nem szeretek korán kelni, még bizony a halak miatt sem, de ezúttal valahogy éreztem, hogy vár a Duna! A Gáborral korábban megbeszélt 05:50-es találkozót követően rövid „sivatagi” út és némi cipekedés várt ránk, ennek végén ismét megpillanthattuk azt, amiért mindig érdemes korán ébredni!
Gyors etetőanyag keverés, némi házilag főzött kukorica bekanalazása, és már repkedtek is be a jól megtömött kosarak, immár bordás kivitelben. Ezúttal Gábor is úgy döntött, hogy pergető mivoltát beáldozza a pontyhorgászat oltárán, így ketten 3 bottal vettük üldözőbe a célközönséget.
A hajnali enyhe köd és pára szinte táncot járt a nyugodt víz felszínén, miközben a nap első sugarai a szemközti oldalon található fák lombja között kezdtek áttörni. Alig múlt el 7 óra pár perccel, amikor Gábor egyik botja végén felkínált citromsárga wafter csalit valami megkívánta.
„Nyugodtan, van időnk”, hangzott tőlem az instrukció, miközben Gábor a nap első halával vette fel a harcot. Kellett is a nyugtatás, mivel a vad tőponty igen nehezen adta magát a túlzottan lefinomított, 18-as főzsinór végén. Amilyen gyorsan nyaldosták a nap első sugarai arcunkat, olyan gyors ütemben fogyott az első hal ereje, így a fárasztás végén egy izmos pikkelyest tarthatott barátom a fényképező lencséje elé. Nem rossz kezdés!
A következő kapásra sem kellett sokat várni, ezúttal… ismét Gábor jeleskedett! A reakciómat nem tudtam leplezni, így az „Elmész te a p*csába!” kijelentésem teljesen őszinte volt :)
Mintha az égiek megérezték volna baráti „átkomat”, ez a potyesz saaaajnos lemaradt, a következő akció pedig végre már nekem jutott. A vad vizeket jól jellemző határozott kapásra ezúttal én vághattam be, majd segíthettem partra átmeneti ellenfelemet, egy aprócska, de jól küzdő tövest.
Hacsak nem akad össze egy „éhezők viadalán” nevelkedett horgásszal, belőle még igen komoly ellenfél is válhat. Rajtam ezúttal sem múlt a sorsa, gyorsan útnak engedtem.
A soron következő dobást ezúttal megfejeltem némi extra aromával is, méghozzá a Haldorádó Tornado Gel Rokfort Sajt változatával. Ez a sűrű anyag garantáltan az etetőanyag kupacon marad, amíg a fenékre ér és még a vízáramlat ellenére is a horog körül fejti ki hatását. Egyéb körülmények között a Dunán nem biztos, hogy hinnék az extra aromák használatában, azonban egy olyan lassú vízrészen, ahol a pontyok is megmaradnak, véleményem szerint ezzel az aprósággal gyorsabban mutathatunk utat a csalinkhoz.
Az igyekezetemet hamarosan újabb ponty értékelte, aki hosszas fárasztást követően végül átmenti vendégségben érezhette magát a kényelmes pontybölcsőben.
Amennyiben egy kockatavon nevelkedett horgásztárs e sorokat némileg megmosolyogná, az bizonyára még sosem küzdött meg egyetlen életéért harcoló vadvízi harcossal sem. Egy ilyen vízből megfogott 2-3 kg-os ponty sokszor felér egy igazán agresszív 8-as tavi ponttyal is akár!
Mivel horgászataim alkalmával folyamatosan próbálkozom más-más dolgokkal, így a soron következő dobás egy két végén nyitott alagút kosárral és 50 cm-es előkével történt, 3 szem csontival. Az eredmény engem is meglepett, ugyanis heves kapást és védekezést követően egy 6 kg körüli busa került a szákba, amely „leállazta” a felcsalizott horgomat! Személy szerint szeretem az ilyen meglepetéseket, mivel pont ezektől is válik igazi különlegességé egy dunai horgászat! Sosem tudhatjuk, mikor mi akad majd a horgunkra.
A történteket összegezve próbáltam némileg átgondolni, hogy mik azok, amikkel jobbá tehetném itt a horgászatomat. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezt követően mindig beleültem a tutiba és pontykapások hada várt rám. Nos, NEM! Akadt olyan nap, amikor jönnie kellett volna a halnak, mégsem volt kapásom. Volt olyanra is példa, hogy folyamatosan érzékelni lehetett a halak jelenlétét, de egyetlen kósza busán kívül nem tudtam mást fogni.
Igen, ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan a Duna! Vagy talán mégsem? Az elmúlt időszakban nagyon sok időt és energiát szenteltem az általam horgászott a Duna-szakasz meg- és kiismerésének:
- Folyamatosan figyeltem az időjárás-előrejelzést, de legfőképp a Duna aktuális vízállását és annak változásait.
- Figyelemmel kísértem azt is, hogy mik azok az időintervallumok, amikor hatékonyan horgászhatunk a megfelelő helyen pontyokra is a Dunán.
- Kísérleteztem több etetőanyag keverékkel és csalival, hogy megtaláljam, mi az, ami a leginkább hatékony az adott időszakban a dunai pontyok horgászata során.
Ezeken kívül komoly hangsúlyt fordítottam a legfontosabb dologra: a megfelelő hely kiválasztására! Ez nem csupán egy jó potenciállal rendelkező helyet jelenthet, hanem annál akár sokkal többet is… az alábbiakban ezekre térek ki bővebben.
Horgászhely kiválasztása
A Duna folyó hatalmas kiterjedéséből adódóan egy jó tipp vagy radarral felszerelt csónak hiányában igen kis eséllyel számíthatnánk pontyokra, ezért én egyéb úton kezdtem felkutatni az optimálisnak vélt helyeket. A vízpart különböző részeit kémlelve akadnak olyan jellegzetes helyek, ahol érdemes 1-2 próbát megejtenünk, mivel a halak szívesen tartózkodnak az ilyen területeken. Én igyekeztem mindig olyan kőruganyokat, esetleg kisebb-nagyobb „partvonal-kiugrást” találni, amelyek alatt a víz belassul vagy akár teljesen állóvá, visszaáramlóvá alakul.
Az ilyen részeknél idővel biztosan gödrök és púpok alakulnak ki, amelyek tökéletesen megtartják a táplálékot, így vele együtt pikkelyes barátainkat is.
A technika fejlődésének köszönhetően már igen részletes képet kaphatunk bármely vízterületről, így a nélkül térképezhetjük fel a hozzánk közeli részeket, hogy kilométereket sétálnánk. A bárki számára elérhető Google Earth segítségével így gyorsan felkutathatunk néhány ígéretes területet.
Bármilyen helyre is ültem le eddig pontyfogás reményében, az első és legfontosabb volt, hogy valamilyen szinten feltérképezzem az előttem lévő mederalakulatot. Ez a későbbiekben akár a kapástalan időszak megoldókulcsa is lehet számunkra.
Manapság erre is számtalan hasznos kütyü létezik (pl. Deeper halradar), azonban szegény ember vízzel főz alapon én ezt az egyszerű műveletet egy „karmos” cseppólommal szoktam elvégezni, amivel egyaránt érzékelni tudom az aljzat állagát (iszapos, kagylós, faágakkal tarkított) és a meder alakulását (egyenletes lejtő vagy medertörés), valamint a vízoszlop hozzávetőleges mélységét. Tudom, ez rendkívül időigényes és unalmas folyamat ezzel a módszerrel, de a későbbi sikeres horgászataink érdekében érdemes erre akár 1-2 órát is szánni.
Amennyiben markánsabb medertörést vagy gödröt találtunk, az már fél siker! Furcsamód azonban nem mindig a gödör az, amiben megáll a hal, olykor annak tetején érdemes őket keresni, de ez nagyban függ az évszaktól vagy akár a napszaktól is.
Időjárás, vízállás és napszakok hatásai
Mivel a dunai pontyok kergetésének ízére idén én némileg megkésve, a késő nyári, kora őszi időszakban kaptam rá, jelenleg ezekről vannak tapasztalataim. Az időjárás halak kapókedvére kifejtett hatása megkérdőjelezhetetlen, mivel a vele járó légnyomás-változás és hőmérséklet-ingadozás mind kihathat a táplálkozásukra. Érdekes módon azonban én úgy érzékeltem, hogy a Duna esetében ez nem annyira észrevehető, mint egy tó esetében. A vízállás-változás azonban már lényegesen kihat eredményességünkre! Kapásszámot tekintve a legeredményesebbnek számomra az áradás vagy az apadás kezdeti időszaka volt, valamint a napokon át stagnáló vízszint. Érdemes ezekhez a részben előre látható változásokhoz igazítani horgászatainkat is, mert igen sok múlhat rajta.
A következő érdekesség számomra a pontyok táplálkozásának időintervalluma volt. Amíg egy tó esetében kisebb-nagyobb szünetekkel akár egész nap becsaphatjuk őket, a Dunán ez az idő sokszor lecsökken 1-1,5 órára a reggeli és késő délutáni időszakokban. A fényváltás jótékony hatása, akárcsak a ragadozó halak esetében, itt is igen aktívan jelen van, így hiába mentem ki kora hajnalban a vízpartra, a halak megvárták a felkelő nap első sugarait. Ekkor azonban jellemzően sorra érkeztek a kapások. Több alkalommal is belepróbáltam a teljes sötétedésbe, de ilyenkor már egyáltalán nem jutottam akcióig.
Azt azonban elképzelhetőnek tartom, hogy amennyiben az adott területen megtalálhatóak igazán testesebb egyedek is, ők pont az éjszaka közepén a legaktívabbak. Ennek a megtapasztalása azonban részemről még várat magára :-)
Csali és etetőanyag kiválasztása
Amikor az első dunai pontyozásomra készültem, a sokak fejében keringő és tévesen berögzült gondolat volt a fejemben. Nem a minőség, hanem a mennyiség a lényeg! Ettől függetlenül én mégis igyekeztem összeállítani egy gyorsan és látványosan dolgozó, attraktív etetőanyag keveréket, amelyet bőségesen kiegészítettem az örök klasszikus és gazdaságos főtt takarmánykukoricával. Nem titok, szépen jöttek erre a mixre is a halak, de úgy éreztem, ezen mégis változtatni kellene.
Mivel a Dunán a költséghatékonyság miatt a legtöbben kukoricával vagy kukoricabázisú etetőanyagokkal horgásznak, úgy gondoltam, hogy extra fehérjeforrás felkínálásával talán még nagyobb hatékonysággal horgászhatnék rájuk. A halak a kisebb rákok és kagylók révén már jól tudják, hogy mitől nő a pocakjuk igazán, így kifejezetten keresik a magas proteintartalmú eleségeket. Igyekeztem így egy olyan kombinációt létrehozni, amellyel nemcsak hatékonyan tarthatom magam előtt és foghatom a pontyokat, de még akár az átlagsúlyt is növelhetem. Végleges dunai pontyos mixem így a következő alapanyagokból épült fel:
- 1 csomag Haldorádó Totál Fish
- 1 csomag Haldorádó Édes Ananász
- 0,5 kg 2 mm-es halas mikropellet
- 3 marék Haldorádó trikolor FLUO morzsa
Ez egy olyan darabos, tartalmas és figyelemkeltő mixet alkot, amely garantáltan sikeresen vethető be szinte bármely vadvíz esetében.
Erős sodrású nyílt víz esetében én sem próbálkoznék hasonló keverékkel, mivel a víz pillanatok alatt elvinné előlem az értékes anyagot, azonban a kőruganyok visszaforgásában lévő lassú vizekben igen hatékonyak lehetünk vele, akár egész évben.
Csaliválasztás tekintetében kezdetben az élő csalikat részesítettem előnyben (csonti, giliszta), azonban ezek túl gyakran vonzották magukhoz a gébeket vagy kisebb keszegféléket. A következő lépcső volt a kisebb méretű wafter csalik bevetése, amelyekkel ugyan már el tudtam csípni egy-két pontyot, azonban lényegesen többet kellett várni velük a kapásra.
Talán a végső áttörést dunai pontyhorgászataim során a nagyobb méretű wafterek kritikusan kiegyensúlyozott felkínálása, valamint a teljes előkehosszban megemelt csalik alkalmazása jelentette, amelyek – vélhetően a mederfenék kisebb-nagyobb gödreiből így eléggé kiemelkedve – jobban észlelhetőek élénk színüknek és méretüknek is köszönhetően.
Felszerelés és végszerelék
Kezdetben igyekeztem tartani a „finom” vonalat, így horogméret, előkevastagság terén a lehetőségekhez mérten a legkisebbet és legvékonyabbakat használtam, azonban gyorsan rá kellett döbbennem, hogy a vadvízben nevelkedő pontyok nemcsak, hogy nem igénylik ezt, de sok esetben a fárasztás kimenetele is erősen kétesélyessé válhat. Amikor pedig már a második busát akasztottam pontyozás közben, azonnal váltottam, ugyanis sosem lehet tudni, mikor bukkan fel egy kapitális dunai harcos.
Az 5-ös méretű Fox Arma Point SSBP horgot korábban kizárólag bojlizáshoz használtam, viszont ezzel a dunai pontyokat is 100%-os biztonsággal tudtam szákba terelni a legkisebbtől a legnagyobbig. Erős, öblös, tűhegyes horog ez, és ami talán a legfontosabb volt számomra, hogy tökéletesen kiegyensúlyozta a Legend Pelleteket!
Horogelőkének a kezdetben használt monofil zsinórt is gyenge elemnek éreztem, így mostanra már szigorúan csak legalább 12-es Braxx Pro fonottból kötöm a 8-10 cm-es előkéimet.
Amennyiben valaki hozzám hasonlóan nagyon lassú áramlású vagy szinte álló részen próbálja becserkészni a Duna vad harcosait, teljesen indokolatlan a tipikus dióverő botok használata. Esetemben egy Royal Method Carp 360M-re esett a választás, amellyel gond nélkül bevethető egy jól megtömött bordás kosaras végszerelék is 30-35 méteres távolságra, miközben a fárasztás vele igazán élményszámba megy! Mivel a Dunán a pontyok sok esetben nem viccelnek, ha éppen megkívánják a nekik felkínált finomságokat, még akkor is érdemes résen lenni, ha közvetlenül a botok mellett vagyunk.
Esetemben a Fine Carp széria 5000-es méretű orsója volt az, amely tökéletesen kiszolgált és extra gyorsfékes rendszerének köszönhetően szinte „nyeletőfékes” orsóként tudtam használni. A számomra nagy kedvenc 22-es Haldorádó Purple Feeder zsinórral feltöltve és 20-as fonott dobóelőkével kiegészítve tökéletesen helyt állt ez az összeállítás a gyakori nehéz kosaras dobásoknál és a fárasztásoknál egyaránt.
Annak ellenére, hogy tavi horgászatokhoz voltam eddig szokva, a dunai pontyozás teljesen megfertőzött, és olyan különleges atmoszférát teremt minden egyes alkalommal, amelyet nehéz körülírni. Az elmúlt időszakban amikor csak tehettem, ha csak munka után néhány órára is, de gyakran kilátogattam kedvenc kövezésemre – hol egyedül, hol pedig Gáborral együtt –, és minden alkalommal megmutatta szeszélyes arcát az Öreg Hölgy. Amikor már nagy mellénnyel azt hittük, hogy megvan a tuti és kiismertük a környék pontyainak viselkedését, akkor kaptuk a legnagyobb pofonokat, majd ezt követően igazán adakozó volt velünk a folyó.
Írásom befejezésének hagytam a talán legfontosabb dolgot, ez pedig nem más, mint a biztonság és halvédelem! A legtöbb potenciálisan jó haltartó képeségekkel rendelkező horgászhely a legritkább esetben jár kéz a kézben a kényelemmel és a könnyű megközelíthetőséggel. Kiemelt figyelemmel közelítsük meg ezeket a helyeket, mert a sok esetben csúszós, instabil köveken és tuskókon közlekedve a legkisebb figyelmetlenség is komoly sérülésekkel járhat!
Én ugyan a C & R horgászat híve vagyok, azonban nem mondom azt, hogy más se vigye el olykor a napi kvótáját, ha éppen a család megkíván egy tál jóféle, bográcsban rotyogó halászlevet. Azonban, ha valaki kellően tiszteli zsákmányát és vissza kívánja engedni, ne sajnálja tőle a biztonságos pontybölcsőt! Úgy gondolom, mindenki kitalálja annak a halnak a sorsát, amelyet a köveken vergődve szabadítanak meg a horogtól, majd engedik útjára…
Amikor ezeket a sorokat írom, a természet már teljesen őszi pompájában díszeleg, lassan a lehulló falevelek fedik be mindenütt a partokat, és a korábban emberektől, hajóktól és jetskizőktől nyüzsgő vízterületeken teljes csend honol. Az élet a víz alatt azonban most sem áll meg, csupán némileg lelassul és megpihen kicsit. Aki vágyik arra, hogy a horgászat és természet valódi szépségeit meglássa, annak viszont azt javaslom, hogy ilyenkor se állítsa sarokba felszereléseit! A legkülönlegesebb horgászatok és legszebb fogások ugyanis pontosan ilyenkor várhatnak ránk, így hát irány a vízpart!
Írta: Bodnár Zsolt
Fényképezte: Kulcsár Gábor, Bodnár Zsolt
