Az írásaim kapcsán sok levelet kapok, elsősorban a matchbotos horgászathoz kapcsolódóan. Ezek egy része konkrét felszerelésekkel kapcsolatos, de nagyon sok kérdést kapok kezdő, a horgászattal még csak ismerkedő olvasóktól. Sokáig azt gondoltam, hogy már mindent leírtam a korábbi cikkeimben, de rá kellett jönnöm arra, hogy tévedtem. Számos olyan kérdésre nem adtam még választ, ami nekem kérdésként fel sem merült, ám egy kezdő horgásznak fontos lehet. A fórumon is sok-sok kérdést tesznek fel, ezekre hol türelmesen, hol türelmetlenül válaszolunk. Számos kérdés többször előkerül, ami jelzi, hogy fontos dologról van szó, még akkor is, ha ezt sokan nem tartják lényegesnek.
Még Nyíregyházán laktam, mikor egy levelezés kapcsán megismertem Norbit. Norbi 13 éves, rendkívül tisztelettudó, jól nevelt srác, aki a horgászat mellett bringázni szeret. (Amennyiben éppen nem lopták el a BMX kerékpárját.) A családjában testvére, édesapja is horgászik, így nem esett messze az alma a fájától, volt kitől elkapni a „fertőzést”. Kicsit valamikori önmagamra emlékeztet, bár én korántsem voltam 13 évesen olyan nyugodt, higgadt, türelmes, mint ő. Mivel a közelben lakott, ígéretet tettem egy közös horgászatra, ahol segítségére lehetek. A közös horgászatot természetesen sok e-mail-váltás előzte meg, ahol én is kérdeztem, próbáltam felmérni, miben lehetek majd kis barátom segítségére.
„Tavaly augusztus vége óta matchezem, de azokat a horgászatokat inkább ismerkedésnek, mintsem horgászatnak nevezném (kb. 6 horgászat alatt 3 hal). Horgásztam a Verbán is matchbottal tavaly, és nulláztam, de most már biztosra veszem, hogy tudnék ott halat fogni, mert az egész telet a matches írások olvasására fordítottam. Ellestem egyet s mást, de még most is vannak dolgok, amiket nagyjából tudok csak megoldani (fenékmérés, szerelék kiterítés úgy-ahogy). Eddig feeder, picker, spicc és néha bolognai módszerrel horgásztam. Egyetlen egyszer csúszó úszóztam, azóta csak fix szerlékkel horgászom. Általában 15-30 méteres távolságokat szoktam meghorgászni, Spro Vista Medium 390 matchbottal, Spro Intruder 440 orsóval és 18-as Waggler Line zsinórral. Csontkukac és az ízesített csemegekukorica a kedvenc csalim. Leginkább 14 grammos úszóval horgászom az ostorozó dobást alkalmazva. (Szeretem, ha elemében van a match :-)).”
A várva várt közös horgászatra végül ebben az évben került sor, és úgy gondolom, nem haszontalan, ha ezen keresztül egy valóban kezdő matchbotos horgász szemével láttatom a dolgokat.
A peca helyszínéül a Verba tanya szolgált, Norbi tavalyi betlijének színtere. Akkor pontyot szeretett volna fogni, és titkos álma között egy amur kifárasztása szerepelt, ami eddig nem teljesült. Kis cimborám alaposan felpakolva kapunyitásra érkezett. Botzsák, táska, vödör, kis szék. Korábban kicsit félve kérdezte, hogy neki nincsen még ládája, nem lesz ez gond? Sokan gondolják azt, hogy manapság láda nélkül már nem is lehet horgászni. Nos, ez nincs így. A horgászláda kényelmi eszköz, nem létkérdés. Főleg matchbotos pecánál. Lehet állva, székben ülve is matchezni, sőt, néha kifejezetten előnyösebb, ha nem egy ládán kuporogva dobálunk. Mosolyogva kérdeztem az alaposan felpakolt Norbitól, hogy most is hiányzik a láda?
A horgászhelyre érve először a felszerelését vettem szemügyre. Egy Spro Vista matchbot és egy Intruder 440-es orsó került elő a tokból. Kezdő felszerelésnek tökéletes, a szóba jöhető halak közül minden megfogható vele. A bot utolsó néhány centiméterét kis barátom egy udvari suhogtatás során az eresznek ütve letörte, így pár centivel kurtább lett a bot, de még simán használható. Hogy miért érdemes egy olcsóbb felszereléssel kezdeni a módszerekkel való ismerkedést, szerintem megválaszolásra került. :-) Az orsón 18-as damil feszült, ahogy azt korábban írta. Kezdődhet a horgászat!
Először a halaknak szánt csalogatót kevertük be, pontosabban Norbi keverte, én csupán megállapítottam, hogy nem most kever először etetőanyagot életében. Ügyesen adagolta a vizet, keverte a Haldorádó Fekete Pelletes etetőt. Nem gyurmázta csirizesre, pont annyi vizet adott hozzá, amennyire szükség volt. Megnéztük, hogy valóban sok vizet képes felvenni ez az etetőanyag, és miért érdemes inkább otthon, a horgászat elő estéjén bekeverni a pontyos kajákat. A darabos, nagy szemcséknek kell az idő, hogy rendesen átnedvesedjenek. Az aromákról is kifaggatott. Elmondtam, hogy a Haldorádó etetőket nem szükséges tovább aromázni, maximum akkor, ha kosárba gyúrva használja. Alapból is kellő íz és illatanyagot tartalmaz, először érdemesebb csupán vízzel keverve bevetni. Amíg az etetőanyag pihent, a felszerelés összeállításához láttunk.
„Milyen távolságra horgásszunk?”, kérdeztem. „Eddig 15-30 méterre horgásztam”, jött a válasz. A hely egyik sajátossága azonban az, hogy lehetőség szerint a szemközti nádfalat érdemes meghorgászni. Természetesen ez sok helyen matchbottal elérhetetlen távolságra van, de jó helyválasztással a közelébe kerülhetünk. A mi helyünkön a nádfal körülbelül 50 méterre húzódott. Egy kezdőnek még kicsit nagy is ez a távolság, de azért vagyok itt, hogy segítsek megoldani a problémát. Az úszó, amivel Norbi horgászni szokott, 14 grammos. Ezzel a mérettel azonban nem lehet elérni ezt a távolságot. Maga a bot is igazán a nagyobb testű wagglereket kedveli. A testesebb úszókkal könnyedebben megy a dobás, nem kell éktelenül suhogtatni, és sokkal pontosabban is tud horgászni egy kezdő matchbotos horgász. Sokan indokolatlanul kisméretű úszókkal horgásznak. Néha elképedve látom, hogy egy pontyos matchbottal mindenképpen 8-10 grammos wagglert próbálnak meg nagy távolságra eldobni, holott egy 18 grammossal ezt könnyedén megoldhatnák. „A kisebb úszó érzékenyebb!”, hallom sok helyen. Az én véleményem azonban az, hogy egy jól kisúlyozott nagyobb méretű úszó is érzékeny tud lenni. Pontyozásnál egyébként is a legritkább esetben van szükség a finomkodásra. A saját készletemből előkerestem egy 18 grammos wagglert, és ezt adtam Norbinak, hogy szerelje fel.
A fix úszórögzítő felhelyezése után egy mini forgó következett. A fix úszórögzítőnél megmutattam, hogy miért előnyösebb az, ha a horog felé néző szárra hosszabb szilikon csövet teszünk. Ez ad egy plusz távtartást a szereléknek, még jobban csökkentve a felcsavarodás veszélyét. A forgónál először egy „makro” forgó, egészen nagyméretű, szimpla forgó került elő a dobozból. „Mivel csontival és kukoricával is szeretnél csalizni, hasznosabb egy apróbb méretű dupla forgót kötni. Ezzel a nagy forgóval gyorsan be fog pödrődni az előkéd!”, tanácsoltam, és egy megfelelő forgóval ki is segítettem. Az ólmozást Norbi kevés, de nagyméretű sörétből rakta ki. Sokan tesznek így, gondolván, gyorsabb a 2-3 nagyobb sörét felhelyezése, és nincsen ennek jelentősége. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az így kisúlyozott szerelék sokkal könnyebben gubancolódik dobás közben, ezért az ólmozást úgy variáltuk át, hogy a zsinórra felhelyezett 1,5 grammnyi súlyt láncszerűen, több kisebb méretű sörétből alakítottuk ki. A hosszabb, egybehúzott láncszerű ólomfüzér is „távolságot” tart, és variálható, ha a helyzet horgászat közben megkívánja. Az úszót az antenna tövéig súlyoztuk ki, hogy jól szemmel tartható legyen. Pontyozásnál a legritkább esetben kell leheletfinomra súlyozni az úszót. Következett az előke és horog kérdése. Norbi apró, inkább keszeges horgot választott, míg én egy 12-es méretű, hajszálelőkével ellátott horgot szereltem. (A Fox Serie Carp 2-es füles horga még határeset, ha egy szem kukoricával, vagy pellettel csalizok, combosabb falatokhoz már illendő 6-os, vagy 8-as méretet választani. Kár, hogy az említett típusból nincs ilyen méret.)
Kezdetnek, a kárászok-compók rohamához és a csonticsokorhoz elegendőnek ítéltem Norbi horgát, de tudtam, hogy ha pontyokat is nagy biztonsággal szeretne kifogni, akkor később át kell szerelnie.
A szerelék elkészült, következhetett a mélységmérés. Ez sok kezdő horgásznak okoz problémát, nem volt ez másképp Norbinál sem. Ha a szereléken kevés az ólmozás és erős az áramlás, akkor a könnyű szereléket a víz megtolja, és a pontos ereszték megállapítása szinte lehetetlen. Ha egy nagyobb méretű fenékmérő ólmot teszünk a horogra, akkor a nagyobb távolságok feltérképezése problémás, mert a horgon fityegő fenékmérő ólom nagy távolságra történő bedobása nem egyszerű feladat. Mi lehet a megoldás? Ha a zsinórólmozás a víz mélységének, áramlásának megfelelő, az ólmokat egybehúzva addig állítunk az eresztéken, amíg az úszó fel nem bukik a vízen. Ezt követően centiről centire húztuk vissza az úszót egészen addig, míg pontosan a kisúlyozott állapotba nem áll. Ekkor az ólomfüzér pont a fenék felett helyezkedik el, így biztosak lehettünk abban, hogy a 35 centi hosszú előke teljes egészében elfekszik a fenéken. A víz nem volt mély, körülbelül 1 méteres lehetett, így a mélység - pontosabban sekélység - bemérése gyorsan ment. Felesleges is lenne rögtön 3 méteres áramló vízen gyakorolni ezt. A távolságot zsinórjelölővel megjelölte, bár a nádfal elé kellett horgászni, de fő a precizitás. Mire végeztünk a szerelgetéssel, az etetőanyag pont kellően felszívta a hozzáadott vizet, így kevés plusz nedvesítés és áttörés után kezdődhetett az alapozó etetés. A csúzli használata nem okozott gondot, nagyon szépen, pontosan sikerült az alapozó gombócok belövése. Nem kapkodva, szép komótosan csúzlizgatta be kis cimborám az etetőanyagot.
Végre kezdődhetett a horgászat. Norbi csontkukaccal csalizott, én 2 szem Haldorádó mézes-pálinkás kukoricával. Ezt kevésbé piszkálják a mohó kárászok, van időm figyelni lelkes kis barátomat. Ahogyan várható volt, a csontira a kárászok, compók azonnal rávetették magukat. Sorra gyűltek a horog köré, másnak esélyt sem adva. A gyakori kapás, fárasztás azonban nem zavarta Norbit. Ha sok a hal, sokat kell dobni, zsinórt süllyeszteni, etetni, azaz mindent gyakrabban kell csinálni, remekül lehet gyakorolni a mozdulatokat. Norbinak a dobással voltak gondjai. Az első néhány dobás jóval a kiszemelt hely előtt csapódott a vízbe. Volt a mozdulatában egy apró hiba. A dobáskor a bot spiccét felrántotta, nem engedett szabad lepergést a damilnak. Amint felrántotta a spiccet, az úszó rögtön a vízbe csapódott. Felhívtam erre a figyelmét. Nyugodtan, nem kapkodva kell bedobni, és a bot nézzen a dobás irányába. Elég, ha a kezünkkel fékezzük a lepergő damilt, szépen kiterítve ezáltal a szereléket. Egy kis odafigyeléssel gyorsan ráérzett Norbi is a helyes dobástechnikára, sokszor centiméterekre sikerült a nádfal elé vetni a horgot. Szorgalmasan szedegette a kárászokat, míg én csak figyeltem, hogyan ügyeskedik.
Váratlanul az én úszóm is elindult, jelezve, hogy gazdára talált a termetes csalétek odalenn. Papp Józsitól tanultam, hogy „A sas nem kapkod legyet”, jelen esetben, ha pontyra áhítozunk, darabosabb csalira van szükség. A horgomon védekező halból éreztem, hogy igaza volt, és nem volt hiábavaló nekem sem tanulni a nálam tapasztaltabbaktól. Szép pontyot fárasztottam, és láttam, hogy Norbinak is már inkább egy termetesebb halra fáj a szíve. Pontyom szájában ott fityegett a hajszálelőkén felkínált két szem tengeri. Megegyeztünk abban, hogy Norbi is feladja a szapora kapást produkáló apróságok üldözését, és kiüli a ritkábban jelentkező, de szebb halakat.
Ehhez neki is egy hajszálelőkés horgot tettünk fel, amit két szem kukoricával díszítettünk. Az eredmény nem sokáig váratott magára, kisvártatva perecbe hajlott a kis Vista match. Norbi nagyon ügyesen kormányozta a halat, mozdulatain visszaköszöntek a korábban olvasottak, látottak. Nem felfelé erőltette a halat, hanem szépen, oldalra fordítva terelgette. Megmutattam neki, hogyan kell kikapcsolt visszaforgásgátlóval fárasztani. Gyorsan tanult, úgy kezelte a felszerelést, akár egy vérbeli profi. Öröm volt nézni, hogy milyen ügyesen, magabiztosan irányítja a dolgokat. A szákolásnál sem esett kétségbe, ügyesen megmerítette magának a pontyot. Láttam rajta, hogy most már csak gyakorolnia kell, és menni fog minden, mint a karikacsapás. Norbi pedig gyakorolt.
A kukoricát később felváltotta a Haldorádó Red Tuning Pellet, mert a kárászok jobb híján a kukoricát is megtámadták. Felváltva fogtuk a halakat, és a végén teljesült Norbi titkos álma is egy szép amur képében. Első amurjának kifogása rettentő boldoggá tette, én pedig örültem, hogy segíthettem ebben neki.
Végezetül csak annyit kérek mindenkitől, hogy legyen türelmes a kezdőkkel, segítse a fiatalokat az első lépések megtételében. Minél többen választják a vizek partját, annál egészségesebb lesz a jövő generációja. A horgászat ugyanis nem csupán halfogásról szól, sokat lehet tanulni belőle, amit az élet más területén is hasznosítani tudunk
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: csabio, Norbi, Édesapám
